Kádár János;Nagy Imre;Spiró György;

2020-09-01 09:00:00

Kádár feltámasztása: Spiró György terrorról, öncsalásról, félelemről

A Sajnálatos események című tragédia főhőse Kádár János, aki bűnei terhe alatt válik cinikus végrehajtóvá, hatalommenedzseré, majd demens öregemberré.

Sajnálatos események. Ez a címe Spiró György történelmi drámájának – a szerző tragédiának nevezi, amely a Mozgó Világ nyári dupla számában jelent meg. 1956 október-novemberének fordulója, az a nem egészen két hét, amelyről a Kádár János nevével jelzett kor évtizedeiben inkább nem beszéltek. A rendszer eszmei bázisa: ami akkor történt „ellenforradalom” volt. Ez a Kádár-kornak szinte vallása volt. A rendszer összeomlásának kezdetét jelezte, hogy a rezsim egyik ideológiai főembere Pozsgay Imre jelentette be egy rádióműsorban: a minősítés ezentúl „népfelkelés”. Jellemzően, akik egyáltalában beszéltek arról, hogy történt akkor valami, az októberi sajnálatos eseményeket emlegették. Ahogy őseink tartottak tőle, hogy nevén nevezzék a félelmetes állatokat, szellemeket. Tudták, hogy a név egyben a megidézést jelenthet, ezért a békesség kedvéért álneveken emlegették ezeket. Az, hogy „sajnálatos esemény” talán nem jelentett teljes azonosulást a hivatalos állásponttal, de nem utasította el totálisan a „forradalom” minősítést sem. Ki tudja, a beszélgetés másik fele miként is gondolja.

A nagyon sokszereplős tragédia főhőse Kádár. Az elrabolt, majd hatalomba rakott funkcionárius, a folyamatosan rettegő ember, aki félelmeinek, bevallott bűneinek terhe alatt válik cinikus végrehajtóvá, hatalommenedzseré, majd demens öregemberré. A tragikus bűn a Nagy Imre-per. A konstruált per előzményei, világpolitikai kihatása és maga a bírósági színjáték súlyosan van jelen a darabban. Az író itt a létező dokumentumok bürokratikus szövegét teszi drámai jelenetté. Hasonló módszerrel él, amikor párbeszéddé alakítja a per előkészítőinek hivatalos iratait, jelentéseket, utasításokat. A kivégzéseket Kádár akarta, voltak ebben az akarásban társai, miközben a párt egy része vonakodva adta szavazatát a halálra. Kádár bűnt bűnre halmoz, hiszen lebeszéli Hruscsovot a szovjet csapatok kivonásáról attól való félelmében, hogy a szovjetek visszarakják a helyére Rákosit. A darab egy másik csúcspontja a zsidó születésű kommunista, Péter György reformközgazdász rejtélyes halálával kapcsolatos. A statisztikai hivatal elnökét koholt váddal lefogták, s az őrzött kórteremben öngyilkos lett. Kádár ezt a másik „sajnálatos eseményt” úgy adja el a szovjeteknek, hogy lám ő visszafogja a gazdasági reformot, s megfékezi a cionistákat. Egy másik sajnálatos öngyilkosság a darabban Erdélyi Károlyé. Kádár volt bizalmasa, tolmácsa túl sok alkalommal volt jelen, túl sok ellentmondásra emlékezett.

A darab szereplői mind kommunisták. Részei ennek a huszadik századi történelmi jelenségnek. Ez a darab persze a legkevésbé sem eszmékről, utópiák megvalósításáról, népboldogító politikákról szól. Terrorról, megtévesztésről, öncsalásról és sok-sok félelemről szól a sajnálatos események. A hit csak egyszer bukkan fel benne, amikor a darab végén Kádár-hívő fanatikusok elrabolják a főtitkár sírjából a maradványokat, hogy majd egyszer tudományos módszerekkel feltámasszák, újra teremtsék őt és világát. Az ember azt gondolná, megy ez egyszerűbben.