Habár a hetvenes években nem számított különlegességnek, hogy kortárs épület kerüljön a történelmi városrészekbe – a budai Várban is akadt jó néhány ilyen –, Virág Csaba villamos teherelosztója az Országos Levéltár hóna alatt olyan meghökkenést váltott ki, hogy egy műemlékes építésznek kellett őt megvédenie. Mendele Ferenc képekkel illusztrált cikkben magyarázta el a közönségnek, miért nagyszerű alkotás a fémvázas, füstszínű, tükröződő üveg függönyfallal kerített, elegáns toronypárral oldott, páratlan belsőépítészeti megoldásokat tartalmazó üzemépület és irodaház.
Hogy miért kellett az ország villamosenergia-ellátását éppen a budai Várból irányítani, annak történelmi oka van: a világháború után a Kapisztrán tér túloldalán lévő lakóház mélypincéiben rendezték be a központot, így technikai okokból az új épület sem kerülhetett innen túl messzire. A levéltár elpusztult toldalékának helyére, egy keskeny, mély telekre tervezte meg Virág Csaba építész és Simon Judit belsőépítész a korszerű, belül öt szintes teherelosztót. A környezetét híven visszatükröző, sziluettjében a környező polgárházakra rímelő, belül csodás hullámos famennyezetet rejtő és a gótikus ülőfülkéket idéző beton pihenőhelyekkel izgalmassá tett épület 1979-re készült el.
A Mavir egészen 2007-ig használta a házat, kiköltözése után pedig maradt a tanácstalanság: mit lehet kezdeni egy ilyen ipari épülettel, amely a felújítás dacára – vagy épp a szakszerűtlenül elvégzett munka nyomán – ekkor már elég hervadt képet nyújtott a maga elhomályosult fóliáival. 2015-ben bekövetkezett halála előtt Virág Csaba is dolgozott az irodaházzá alakítás tervein, 2016 júniusában azonban a kormány a Hauszmann-tervhez kapcsolódva elhatározta a lebontását.
Ez persze nem meglepő, hiszen a Hauszmann-terv lényege a Vár „visszarégiesítése”. Ennek jegyében építették újra a Főőrséget és a Királyi Lovardát, ennek a programnak a része a Szent István terem és a régi Pénzügyminisztérium rekonstrukciója, sőt a Dísz téri egykori Vöröskereszt székház visszaépítése is. Meghökkenni csak azon lehetett, hogy az építész és örökségvédő szakma tiltakozása nyomán 2016 novemberében a kormány visszavonta a rendeletét, és úgy nyilatkozott, a Belügyminisztérium számára felújítja az épületet.
Hogy ezután mi történt, nem tudni. Talán azon bukott meg a terv, hogy a Belügyminisztérium (BM) Várba költözése láthatóan lekerült a napirendről, az elzavart akadémiai kutatóintézetek tömbjében öt éve nem csinálnak semmit. Az viszont tény, hogy 2019-ben azbesztmentesítésre hivatkozva kibelezték az épületet – ekkor tűnt el a második emelet különös szépségű famennyezete is –, idén áprilisban pedig, miközben az ország épp otthon maradt, megérkezett a dózer. Ekkor az ügyet részleteiben követő Építészfórum.hu tudakozódására a BM elismerte: tekintettel a „vállalhatatlan költségek”-re, valamint hogy a ház nem illik a historikus környezetbe, már 2018-ban megszületett a kormánydöntés a bontásról. S mivel a beruházás nemzetgazdaságilag kiemeltnek minősül, sem tervtanácsra, sem településképi eljárásra nem volt szükség; műemlékvédelmi hatóság már nincsen, a szükséges engedélyeket pedig kiadta az V. kerületi polgármesteri hivatal.
A BM további információkkal nem szolgált, az Építészfórum.hu viszont szóra bírta az új épületet tervező Szécsi Zsoltot, habár az építész „az ügy részleteiről nem beszélhet”, így az építtetőről és a funkcióról sem. Ő azt ígéri, „meg tudja menteni az épület értékeit”, és hogy a ház „tömegében megmarad”. Ténylegesen azonban ez azt jelenti, hogy az elbontott épület helyére egy körülbelül ugyanakkora kerül, s az újnak a homlokzati üvegfala elé felhúznak egy kulisszát, amely mintegy folytatja a szomszéd ház historizáló frontját. Ami példátlan megoldás: egy emblematikus kortárs épület megsemmisítése árán születik valami, ami modernnek és múltidézőnek egyformán hamis lesz.
