Azt beszélik, hogy Charles Dickenst a szülei azt követően sem vették ki egy fémmáz-üzemből, ahol gyermekmunkásként dolgozott, hogy a család egy nagyobb örökséghez jutott, és így az apja kiszabadulhatott az adósok börtönéből. Anyja ugyanis úgy vélte, hogy a fiú így jobban megismeri a pénz értékét. A máig legolvasottabb angol írónak ez a kikényszerített jövedelemszerzés élete végéig tartó fájdalmat okozott, ugyanakkor a kegyetlen erőpróba nem maradt hatás nélkül. Erre utal az a mondása, hogy "ha az éves bevételed 20 font, és a kiadásod 19 font, akkor az eredmény: boldogság."
Azt nem tudjuk, hogy Charles Dickens mennyire volt boldog a népszerűsége révén megszerzett tekintélyes vagyonával, mint ahogy azt sem, hogy a magyaroknak tényleg örömet szerez-e, hogy a koronajárvány kitörésekor meghirdetett hiteltörlesztési moratórium révén - átmenetileg - nem várt megtakarításra tehetnek szert. De nem maradtak magukra, velük együtt a hazai vagyonosok is tanácstalanná váltak. Így az az egyedülálló helyzet állt elő, hogy a pénzügyi tudatossággal, kellő ismeretekkel bírók és az ilyen jártasságokkal nem rendelkezők egy "akolba" kerültek. A tőketulajdonosok nem mertek befektetni, a be nem fizetett törlesztőrészleteiket megspórolók meg nem is akartak.
Így mindkét - összességében tekintélyes méretűnek mondható - társaság azonos következtetésre jutott: a pénznek a legjobb helye otthon, a párnacihában, esetleg a széfek mélyén van. Ez okból a már korábban hatalmasra duzzadt készpénzállomány még tovább gyarapodott. Tehát holttőke lett. Röpke néhány hónap alatt bebizonyosodott, hogy a magyarok pénzügyi gondolkodását, vagyoni helyzetüktől függetlenül, rendkívüli helyzetekben egy közös tulajdonság motiválja: a bizalomhiány, a jövőtől való félelem. Ennek jelei nemzetközi méretekben is fellelhetőek ugyan, de a magyarok ebben is - mint számos más, kedvezőtlen viselkedésformában - az élcsoportba tartoznak.
Azonban kár lenne a társadalom legkülönbözőbb rétegein egyformán elverni a port. Nálunk ugyanis nem a világjárvány okozta csupán a jövősokkot, hanem a kormány valódi gazdasági szándékainak elrejtése is a válságos időszakban. Ennek lett az a logikus következménye, hogy míg tavaly a közepes-hosszabb távú megtakarítási célok között főként a lakásvásárlás, -felújítás, a bútorok cseréje szerepelt, addig idén már a rövid távú gondolkodás dominált: a nyaralás, a ruha vagy az okostelefon megvétele. Az új gyorsmérleg azt mutatja, hogy a belföldi turizmus kényszerűségből rövidebbre sikerült főszezonja minden idők legnagyobb bevételét produkálta.
Nem nehéz kitalálni, miből: részben a halasztott hiteltörlesztés révén összegyűlt 564 milliárdnyi többletvagyonból. A pénzükre türelmesen váró bankok pillanatnyilag még nem aggódnak, hiszen a moratórium lejártáig, január 1-ig a szerencsésebb hiteladósoknak megmarad a munkahelyük, és lesz friss jövedelmük is, így fizetőképesek maradhatnak. Hacsak addig el nem csábulnak, és hirtelen nem vásárolnak autót. Üdülni meg ősszel-télen is lehet.