Hörcsögkerék
Az aranyhörcsög
a befőttesüvegben.
Forgács zörgött,
vagy aludt csendben.
Egy amerikai
nevet kapott, rendben.
Mit lehet még mondani?
Mármint róla.
A bundája puha volt, mint valami
plüssé. Hová gurult szeme gombja,
miféle ágy alá,
honnét nem engedi vissza az idő pókhálója?
Nincs, aki megmondaná,
és ez különben sem így megy,
naná,
hogy nem. Csak jönnek-mennek a liftek
jelen és múlt között,
valamit hoznak, valamit visznek,
és a bolygó hörcsögkereke pörög.
Ha ez emelet már jó magas
Az első hörcsögöt
több követte,
mint tóba hullt követ a vízkörök.
Nappal aludtak s fent voltak este.
A szeretet kölcsönös
volt vajon? Valószínűleg nem, de
az időnk egy ideig közös
lett, együtt telt. Nekem el, nekik le.
Már nem vagyok az a kölyök,
elérkeztem a negyvenötödikre.
Ha ez emelet, már jó magas. Sok minden fölött
vagyok, de lépcső vezet még sok emeletre,
és a ház fölött ott van az ég csillagködös
ikre.
Mega
A kis Casio-szintetizátoron
el tudtam játszani a Strange Love-ot
a Depeche Mode-tól kamaszkorom-
ban. Volt erről videó is, amin egy már azóta halott
madár is látható.
Annyit most már tudok,
hogy minden szerelem furcsa. Keveredik benne a jó
meg a… az öröm meg a…
a vágy meg a… A némaság meg a… szó.
Egyszerre apró és mega.
Valótlan és való.
