Acsai Roland versei

"Ha ez emelet, már jó magas. Sok minden fölött / vagyok, de lépcső vezet még sok emeletre, // és a ház fölött ott van az ég csillagködös / ikre."

Hörcsögkerék

Az aranyhörcsög

a befőttesüvegben.

Forgács zörgött,

vagy aludt csendben.

Egy amerikai

nevet kapott, rendben.

Mit lehet még mondani?

Mármint róla.

A bundája puha volt, mint valami

plüssé. Hová gurult szeme gombja,

miféle ágy alá,

honnét nem engedi vissza az idő pókhálója?

Nincs, aki megmondaná,

és ez különben sem így megy,

naná,

hogy nem. Csak jönnek-mennek a liftek

jelen és múlt között,

valamit hoznak, valamit visznek,

és a bolygó hörcsögkereke pörög.

Ha ez emelet már jó magas

Az első hörcsögöt

több követte,

mint tóba hullt követ a vízkörök.

Nappal aludtak s fent voltak este.

A szeretet kölcsönös

volt vajon? Valószínűleg nem, de

az időnk egy ideig közös

lett, együtt telt. Nekem el, nekik le.

Már nem vagyok az a kölyök,

elérkeztem a negyvenötödikre.

Ha ez emelet, már jó magas. Sok minden fölött

vagyok, de lépcső vezet még sok emeletre,

és a ház fölött ott van az ég csillagködös

ikre.

Mega

A kis Casio-szintetizátoron

el tudtam játszani a Strange Love-ot

a Depeche Mode-tól kamaszkorom-

ban. Volt erről videó is, amin egy már azóta halott

madár is látható.

Annyit most már tudok,

hogy minden szerelem furcsa. Keveredik benne a jó

meg a… az öröm meg a…

a vágy meg a… A némaság meg a… szó.

Egyszerre apró és mega.

Valótlan és való.