Hazánkban is reneszánszukat élik a milíciák

Az önvédelmi fegyveres szervezetektől az éber “migráns vadászokig”, a polgárőröktől a hadseregbe hivatalosan integrált félkatonai formációkig meglehetősen vegyes képet mutat a paramilitarizmus Közép és Kelet-Európában.

A jelenség hosszú múltra tekint vissza a térségben, és egy ideje a reneszánszát éli, ami a biztonsági környezet gyors és jelentős változásaira adott civil reagálással magyarázható.

Az amerikai German Marshall Fund által megjelentetett friss tanulmány szerint a régióban alapvetően kétféle modell létezik: az egyik az állam által támogatott és a katonai tevékenységek iránt érdeklődő fiatalok önkéntes részvételén alapul. Ezek a szerveződések elsősorban a balti államokban népszerűek. A másik modellre az egyik legjobb példa Magyarország, ahol a félkatonai szervezetek decentralizáltak, az államtól függetlenül működnek és tagjaik leginkább szélsőséges elemek.

Az első csoporthoz tartozók utánpótlást jelenthetnek a fegyveres erőkbe, az állambiztonsági apparátusba. De ha soha nem lépnek állami szolgálatba, akkor is fontos kapcsolatot jelentenek a civilek és a katonák között. A második csoport színesebb, vannak közöttük keményvonalas neonácik és cigányüldöző polgárőrök egyaránt. Közös bennük, hogy makacsul tartják magukat a meghirdetett céljaikhoz, és megkérdőjelezik az erő használatának állami monopóliumát. Néha közvetlenül az állammal szemben cselekszenek, néha pedig azt állítják, hogy segítenek az államnak, mivel az híján van a megfelelő kapacitásnak. Magyarországon kívül Csehországban, Szlovákiában és Ukrajnában van viszonylag jelentős táboruk.

A dolgozat szerzője, a szlovák Matej Kundrik szerint a régióban működő radikális félkatonai alakulatok leginkább a szélsőjobboldalhoz köthetők. Ezeket a csoportokat ellenőrizni kell, mert a hozzájuk csapódott emberek könnyen radikalizálódhatnak, szélsőséges esetben megjelenhetnek közöttük a „magányos farkas” támadók. Az államnak ügyelnie kell rá, hogy ne férhessenek hozzá fegyverekhez, katonai kiképzéshez és infrastruktúrához.

Weronika Grzebalska lengyel kutató, a tanulmányról rendezett videokonferencián ugyanakkor érzékeltette, hogy nem lehet mindenütt az államtól várni a megoldást, mivel “a demokratikus stabilitást nem csak a nem-állami, szélsőséges szervezetek veszélyeztetik, hanem éppenséggel azok az államok, amelyek magukévá tesznek radikális ideológiákat” - fogalmazott. Vigyázni kell tehát az ajánlásokkal, amelyek szerint az államra kell bízni a szélsőségesek megregulázását, minthogy “az állam vezető szerepe teljesen mást jelent például Csehországban, mint Orbán Magyarországán”.