Előfizetés

Nem kapkodják el az Airbnb-zés szabályozását

Szalai Anna
Publikálás dátuma
2020.09.04. 07:20

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Egyelőre egyetlen kerület sem meri bevállalni a rövid távú lakáskiadás korlátozását. A bérbeadók már új hasznosítást keresnek: a gyengébb nívójú lakásokat szobáztatásra használják.
Budapesten a válság előtt megközelítőleg 15 ezer lakást hasznosítottak az Airbnb, vagyis rövid távú lakáskiadás keretében. Szakági becslések szerint jelenleg 11 ezerre tehető a számuk. A visszaesés aligha a korlátozást lehetővé tévő, július közepén kihirdetett törvénymódosításnak köszönhető, hanem a koronavírus-járványnak. Ráadásul egyelőre átmeneti a visszaesés, hiszen a lakások nem kerültek ki tömegével az ingatlanpiacra és az Airbnb engedélyeket sem adták vissza nagy számban.  A kormány az előzetes várakozásokkal ellentétben semmilyen megkötést nem tett, egyszerűen rátolta a szabályzás felelősségét az önkormányzatokra, mondván, az Airbnb kiváltotta konfliktusok „földrajzi szórás és az érdekellentétek mértékét tekintve is nagyon változatosak”, így hatékonyan és célzottan a helyi viszonyokat és igényeket jól ismerő önkormányzatok tudnak fellépni. Kissé meglepő indoklás ez az egyébként minden másban központosításra törekvő kormánytól. A nagyvonalúnak látszó gesztussal a kabinet valójában belökte az önkormányzatokat egy sok éve vívott ketrecharc kellős közepébe. Az Airbnb elképesztően jól fialó üzletté nőtte ki magát világszerte. Magyarországon különösen testes profitot eredményezett a szabályozatlanság és a kedvező adózási feltételek okán. De egyúttal súlyos konfliktushelyzeteket is teremtett különösen Budapest belső kerületeinek társasházaiban. A szállodák az eltérő szabályozási környezet miatt panaszkodtak, Tállai András, a Pénzügyminisztérium államtitkára pedig azért fakadt ki, mivel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szerint az Airbnb-szállásadók 81 százaléka több bevételre tett szert, mint amennyit bevallott.  De végül nem ez kényszerítette lépésre a kormányt, hanem a Covid. A turizmus súlyos visszaesése sürgetővé tette a magánlakások kiszorítását a szálláspiacról. Ez ritka módon egybeesett az ellenzékivé vált fővárosi önkormányzat elképzeléseivel. Karácsony Gergely főpolgármester a súlyos lakhatási válság felszámolásának kulcsaként tekint a rövid távú lakáskiadás felszámolására. A gazdaság szürke zónájában ragadt Airbnb szerinte nagyban hozzájárult a budapesti ingatlanárak és lakbérek szélsőséges mértékű emelkedéséhez. De a kiadható napok számának korlátozását csak egy elemnek tekintik, mellette az adószabályokon is változtatni kellene, illetve hozzáférhetővé tenni az önkormányzatok számára a turisztikai céllal hasznosított lakások adatait. A főváros az egységes szabályozás érdekében egyeztet a kerületekkel, amelyek láthatóan tanácstalanok. A Népszava valamennyi fővárosi önkormányzatnak elküldött kérdéseire a kerületek több, mint fele válaszolt. A némák szinte kizárólag az ügyben kevéssé érintett pesti külső kerületek – IV., X., XV., XVI., XVII., XVIII., XIX., XXII. és XXIII. - közül kerültek ki, de nem válaszolt a belső városrészekkel is bíró XII. kerület sem. A visszaküldött válaszokból meglehetősen egységes kép rajzolódik ki: egyelőre sehol sem készült rövid távú lakáskiadást szabályozó rendelet. Van, ahol a probléma helyi szinten jelentéktelen volta miatt – mint például a III., a XI., a XIV. a XX. és a XXI. kerület – nincs is tervbe véve a rendeletalkotás. Zuglóban például alig 50 Airbnb lakásról tudnak, Rózsa András alpolgármester pedig lakossági panaszokról sem tud e tárgyban. A II. kerület egyelőre bizonytalan abban, hogy szükséges-e az önkormányzati fellépés, így első körben közösségi egyeztetést kezdeményeztek a lakosság és a közös képviselők bevonásával és az Airbnb közép európai vezetőjével.  A IX. kerületben sem kavar sok vizet az Airbnb. A városrészenként eltérő szabályozásoknak szerintük több hátránya van, mint előnye, így ők is egyeztetnének. A szempontjaik között a „Felcsút Maffia kezében lévő szálloda lobbi érdekérvényesítésének gyengítése” is előkelő helyen szerepel. A turisták által kedvelt I. , valamint a belső pesti városrészek – V., VI., VII., VIII. kerület – szintén széles körben egyeztetne rendeletalkotás előtt. A XIII. kerület úgy véli, hogy a lakhatás kérdése ennél jóval komplexebb intézkedéseket igényel. Évtizedek óta hiányzik az állami lakáskoncepció. Tévedés azt hinni, hogy a rövidtávú lakáskiadás szabályozása önmagában megoldaná a lakhatási válságot. Hasonló véleményen van Budavár vezetésre is. - A lakáspolitika és a turisztikai hasznosítás összefüggő rendszert alkot, így csak az egész rendszert újragondolva, a helyi sajátosságok figyelembevételével érdemes döntéseket hozni – hangsúlyozza V. Naszályi Márta Budavár polgármestere, aki szerint a törvényben kapott felhatalmazás éppen a jól működő finomhangolást nem teszi lehetővé. A kerületben 350-400 Airbnb lakásról tudnak. Józsefvárosban 1250 turisztikai hasznosítású lakást tartanak nyilván, a lakossági panaszok száma jelentős. A rendeletalkotásnál a kerületben élők érdekei, a megfizethető lakhatás, a kiszámítható és betartható szabályozási környezet megteremtése a fő szempont. A leginkább érintett V. kerületnek „egyelőre nem áll módjában állásfoglalást adni”. A terézvárosi önkormányzat szerint a rövid távú szálláskiadás olyan üzlet, aminek a haszna a tulajdonosokhoz áramlik, a költsége és a következményei - például zaj, parkolás, takarítás - viszont a kerületben élőket terheli. A lakáskiadásból a leggazdagabbak óriási hasznot húznak, miközben egy ápolói, pedagógusi fizetésből egy szobát sem lehet bérelni. Az üzletág szabályozását elengedhetetlennek tartják, de nem kívánják ellehetetleníteni, hiszen kerületi családok megélhetését is szolgálják. Fontosnak tartják továbbá a családi vállalkozásként működtetett szállások és a hotelként működő apartmanházak között is differenciálást. Az V., VI. és a VII. kerületben található a fővárosi Airbnb lakások 70 százaléka, így az itt készülő rendeletek határozzák meg a szektor jövőjét Budapesten – mutat rá Borbélyné Bárdi Zsuzsanna Erzsébetváros alpolgármestere. Éppen ezért ők sem kapkodják el a dolgot. Könnyen előidézhető ugyanis egy lose-lose helyzet, amikor a kevesebb turista miatt csökken a kerület idegenforgalmi adóbevétele, nem nő a hosszú távú albérletek száma, nem csökkennek jelentősen a bérleti díjak és a lakásárak sem, viszont a korábbi befektetésnek új megtérülést kereső tulajdonosok átlépnek a szürke-fekete gazdaságba. Az alacsonyabb nívójú lakásokat már most elkezdték szobáztatásra használni. A társasházaknak aligha jobb, ha Airbnb helyett masszázsszalon nyílik – mondja Borbélyné. Bár megjelent a kormányrendelet, miszerint a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központhoz be kell jelentkezniük az Airbnb-lakások üzemeltetőinek, az továbbra is rejtély, hogy az önkormányzatok kapnak-e erről tájékoztatást. Azt se tudni, hogy ezeket a bejelentéseket ki ellenőrzi. Az önkormányzatoknak erre nincs se joguk, se kapacitásuk – állítja az alpolgármester, aki szerint a túl nagy szigorral a fehérítés helyett éppen a szürke felé tolnák a szektort. Korántsem biztos, hogy a tulajdonosok a csekély törvényi védelem és a jóval kisebb profit miatt átállnak majd a hosszú távú bérbeadásra, mivel egyelőre a nem fizető, romboló bérlőt csak hosszas procedúrával lehet kitenni. A bérleti díjak aligha csökkennek annyival Budapest belvárosában, amennyi a lakhatási válsággal érintett embereknek már vállalható. A civil szervezetek valójában a szektor kinyírását kezdeményezik a 30 napos korlátozással – teszi hozzá Bárdi Zsuzsanna. - Ezen az alapon az is megtiltható lenne, hogy lakásokat például orvosi rendelőként, ügyvédi irodaként hasznosítsák, elvégre ezek is felverik az árat és csökkentik a bérlakások piacát. Sokkal célravezetőbbnek tartaná, ha a jelenleginél több adót, közte idegenforgalmi adót fizetnének a bérbeadók. Utóbbit az önkormányzatok az üres lakások felújítására, talán még újak létesítésére költhetné, amelyek azután valóban szociális bérlakásként jelenhetnének meg a piacon. 

Kampány a korlátozásért és ellenérvek

Augusztus végén elindult hat civil szervezet - Város Mindenkié (AVM) csoport, a Jövő Egyesület, a Szikra Egyesület, a Táncsics Radikális Balpárt, az Utcáról Lakásba Egyesület és a Zöld Front Ifjúsági Mozgalom – STOP Airbnb-kampánya, amely a lakások magánszálláshelyként való üzemeltetésének jelentős korlátozását tűzte zászlajára. A turisztikai hasznosítás csökkenti az elérhető bérlakás-állományt, ezáltal nagy mértékben növeli a lakbéreket. Ez nemcsak a belső kerületeket érinti, hanem a hosszú távú bérlők kiszorulása miatt hatással van a külső városrészekre is – olvasható petíciójukban. Álláspontjuk szerint a lakhatás alapjog, nem árucikk. Arra kérik az önkormányzatokat, hogy a lakások turisztikai célú hasznosítását legfeljebb évi 30 napig engedélyezzék. Kérésüknek aláírásgyűjtéssel, a kerületi önkormányzati képviselőknek írt levelekkel és egy listával nyomatékosítják. Utóbbira azokat a képviselőket írnák fel, akik maguk is Airbnb-lakáskiadók. - Azért ajánlottuk az önkormányzatoknak a 30 napos korlátozást, mert ez már van annyira kevés, hogy nem éri meg rövid távú kiadásra tartalékolni a lakásokat – magyarázza Csernó Tibor, a Táncsics Radikális Balpárt aktivistája, aki kiemeli: ebben konszenzus van a szervezetek között. Úgy érzi, hogy a kerületek többsége szimpatizál velük. Kivéve az V. kerületet, ami vélhetőleg vesztett csata. A kampányt az önkormányzati rendeletalkotások lezárásig folytatnák. Az Airbnb lakástulajdonosok egy részét képviselő Magyar ApartmanKiadók Egyesülete már júliusban eljuttatta levelét a fővárosi és a kerületi önkormányzatoknak. Facebook-bejegyzésük szerint ennek is köze volt ahhoz, hogy egy kerület sem fogadott el kapkodva rendeletet. Úgy vélik, hogy a legtöbb helyen átment az üzenet: a nyitvatartási napok korlátozása a szektor ellehetetlenítését jelenti, a "lakhatási válság" nem az Airbnb számlájára írható. Az egyesület fel kíván lépni a magánszálláshely szolgáltatás általános elítélése ellen, megakadályozandó egyfajta „airbnb-rasszizmus” kialakulását. Továbbra is úgy gondolják, hogy valamennyi legális szálláshely szolgáltatónak érdeke a társasházakban az esetleges problémák gyors és hatékony megoldása, a problémák zömét egy törpe, ám kártékony kisebbség okozza a rövidtávú lakáskiadóknak. Álláspontjuk szerint minden megoldás jobb, mint a nyitvatartási napok korlátozása. 

Forrnak az indulatok az osztrák-magyar határnál: megélhetésüket féltik az ingázók

Kósa András
Publikálás dátuma
2020.09.04. 06:40

Fotó: Béres Márton / Népszava
Sokak szerint a szigorított szabályok nem elég átgondoltak, Ausztriába átjáró dolgozók százait lehetetlenítik el.
„Elárulva, diszkriminálva, megszégyenítve érzik magukat” szigorított határátlépési szabályok miatt az Ausztriában élő, dolgozó magyarok – a Népszava információi tömegesen érkeznek ilyen és ehhez hasonló panaszok a Külgazdasági és Külügyminisztériumba. Minderről pedig, úgy tudjuk, már belső kormányzati dokumentumok is készültek. Kétségkívül napról-napra nő a feszültség az osztrák-magyar határon, mert ingázók sokaságát hozza nehéz helyzetbe a szeptember 1.-től bevezetett határátlépési szigorítás. E szerint ugyanis csak azoknak az ingázóknak nem kell karanténba menniük munkából hazatérve, akik a határ 30 kilométeres körzetében élnek és a másik országban nem távolodnak el a határtól 30 kilométernél jobban. Ebből következően sok olyan ingázóra nem vonatkozik a mentesség, aki a határtól távolabb lakik vagy ennél nagyobb távolságra jár át dolgozni. A statisztikák szerint 98000 magyar dolgozik Ausztriában, közülük 40-41 ezren ingáznak. Úgy tudjuk, a bécsi magyar nagykövetséget több esetben is dühös magyarok hívták fel azzal: munkáltatójuk már jelezte, hogy ha nem tudnak folyamatosan dolgozni, akkor elbocsájtja őket. Forrásaink szerint felháborodott osztrák munkáltatók is keresték a bécsi követséget, hogy tiltakozzanak a szabályok miatt, de volt, aki már azt is felvetette: a magyarok helyére könnyen találnak szlovák munkaerőt.

Kijátszható szabályok

Sokat elárul a szabályok ellentmondásosságáról az Ausztriába naponta átjáró, szerelőként dolgozó Krisztián esete. Mint azt lapunknak elmondta, az ő munkahelye a határtól 30 kilométernél távolabb van, vagyis elvileg nem járna neki a karanténmentesség. Csakhogy az őt foglalkoztató cég központja Eisenstadt-ban van, ami viszont alig 10 kilométerre van a határtól. Így amikor a határon ellenőrzik a – szerinte türelmes és a lehetőségekhez képest gyors – rendőrök, akkor nyugodtan át- meg visszajut az osztrák foglalkoztatójától kapott munkáltatói igazolás felmutatásával. Másfelől viszont, tette hozzá, valóban sok olyan ingázó került nehéz helyzetbe, akinek munkahelye távolabb van a határtól harminc kilométernél, így nekik most megélhetésük a tét. - Boda András

Nem csak a munkavállalók, hanem a kisvállalkozások is nehéz helyzetbe kerültek. Nyugat-Magyarországon rengeteg olyan vállalkozó dolgozik, akik számára nélkülözhetetlenek az osztrák partnerek, megrendelők. Ráadásul, ha ők nem tudják teljesíteni a szerződéseiket, akkor akár kötbért is fizettethetnek velük. A Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (VMKIK) megkeresésünkre például azt közölte: szeptember 1. óta naponta több tucat megkeresést kapnak bajba jutott vállalkozóktól. „A beérkezett jelzések és kérések alapján jelentős a mikro- és kisvállalkozások piacvesztése elsődlegesen Ausztria és Németország relációjában. A szeptembertől hatályos rendelkezések végképp ellehetetlenítették a szerződésben vállalt kötelezettségek határidőre történő teljesítését, a garanciális javítások elvégzését, amelynek következményeként a szektorból többen is azt jelezték, hogy teljes egészében felfüggesztik az eddig meghatározó bevételi forrásukat jelentő, határon átnyúló szolgáltatásokat” – írta a kamara. Mindezek miatt a határzár jelenlegi szabályozása ellen tiltakozók szombatra demonstrációt is hirdettek a bécsi magyar nagykövetség elé. Itt érdemes megemlíteni: egy lapunk által megismert kormányzati belső feljegyzés rögzíti azt is, hogy az egzisztenciájukat féltő ingázók közül többen azzal fenyegetőztek, hogy bár eddig a Fideszre szavaztak, 2022-ben már nem számíthat voksukra a kormánypárt, így „az ügy hovatovább politikai kérdéssé növi ki magát”. A munkavállalás mellett az élet legkülönbözőbb területein okoz nehézséget az Ausztriában élő-dolgozó magyaroknak a határzár. Aki nem minősül ingázónak, temetésre, esküvőre, más családi eseményekre sem tud hazamenni, de nem megoldott az elvált és a határ két oldalán dolgozó szülők gyermekeinek láthatása. Bizonytalanok azok a magyar szülők is, akik osztrák iskolába járatják gyerekeiket. A panaszok miatt megkerestük a Külügyminisztériumot, valamint az Innovációs és Technológiai Minisztériumot , de lapzártánkig nem válaszoltak.

Káosz vagy rend

“Kétfrontos harcot” folytatnak az európai uniós döntéshozók, hogy a járvány második hulláma ne okozzon a tavaszihoz hasonló káoszt és zűrzavart. A kormányokat tömörítő EU Tanácsban a soros német elnökség próbál megállapodást kicsikarni egyebek között a határok lezárására, a megbetegedések nyomon követésére, a karantén elrendelésére vonatkozó eltérő tagállami szabályok összehangolásáról. Ezzel párhuzamosan az Európai Bizottság azon dolgozik, hogy konkrét ajánlásokat tegyen le az asztalra arról, hogyan kellene koordinálni a 27 ország lépéseit a Covid-19 feltartóztatására és kezelésére. A magyar határok váratlan lezárása is bizonyította, hogy egymás időbeni tájékoztatása és az egyeztetés hiánya micsoda felfordulást okozhat a schengeni térségben. Mivel a határőrizet és az egészségügyi ellátás a tagállamok hatáskörébe tartozik, az EU csak ajánlásokat fogalmazhat meg a kormányok számára. A német uniós elnökség például javasolja, hogy a huszonhetek szabványosítsák a karantén elrendelésének a feltételeit és az utazással kapcsolatos figyelmeztetéseket, vezessenek be közös szabályokat a tesztek elvégzésére és tegyék összehasonlíthatóvá a megbetegedésekről szóló adatszolgáltatásukat. Sajtóhírek szerint az Európai Bizottság azt szeretné, ha az országok egységes ismérvek alapján értékelnék a járványügyi kockázatokat és azonos kódrendszert használnának a veszélyzónák megjelölésére. - Halmai Katalin (Brüsszel) 

Drávaszabolcsnál lent maradt a sorompó, és a teherautókat Udvar felé irányították
Fotó: police.hu

Kamionosok méregdrága kerülőutakon

Sok kamionost váratlanul ért az, hogy a határátlépési szabályok szigorítása nyomán, annak afféle „mellékhatásaként” szeptember elsején lezárták a magyar-horvát határon a barcsi és a drávaszabolcsi átkelőt. Barcsot később megnyitották, Drávaszabolcsnál azonban lent maradt a sorompó, és a teherautókat Udvar felé irányították. Csakhogy – mint azt a saját tulajdonú kamionját vezető Fábián Zoltán elmondta – az amúgy is túlterhelt Udvarnál immár 15-25 órás várakozásra kell készülni az ott szolgáló rendőrök szerint. A kamionok rezsiórabére 6-7 ezer forint, így, ha egy munkanap kiesik, akkor a jármű tulajdonosának vesztesége 60-70 ezer forint. A Pécsett negyedszázada mezőgazdasági terménykereskedéssel foglalkozó Szőke József arról beszélt, hogy Drávaszabolcs lezárása rosszul jött több baranyai búzatermelőnek. Az egyik, bosnyák határ felé tartó rakomány Szabolcsnál lépett volna ki, de mivel Udvarra irányították a 26 tonnányi termést szállító kamiont, az út oda-vissza mintegy 100 kilométerrel meghosszabbodott. A kamion 25 forintot számol tonnánként és kilométerenként, s ez azt jelenti, hogy a 100 kilométeres kerülő 65 ezer forinttal drágítja a termelő számára a fuvart. Ezt a különbözetet a gazdának kell kifizetnie, és a váratlan többletköltséget nem tudja áthárítani a horvát vevőre. A szállítmány értéke másfélmillió forint, s a kamionnyi búzán 70-80 ezer forint nyeresége van a termelőnek. A nyereség csaknem nullára olvad a határátkelő lezárása miatt. Fábián és Szőke szerint nincs olyan, a covid kapcsán bevezetett állami támogatás, ami mérsékelné a kamionos, illetve a búzatermelő – fent leírt módon keletkező – veszteségét. Az is dühíti a lezárás miatt érintett vállalkozókat, hogy egy nappal korábban nem tudták, melyik átkelő nem működik majd, így nem készülhettek fel a változásra. Állítják, hogy a rendőrség honlapján nem jelezték előre, melyik átkelő zár be szeptember 1-étől. Kedden és szerdán sem azt tüntették fel a honlapon, hogy az átkelő zárva van (és várhatóan meddig lesz ez így), hanem közölték, melyik határkapuk működnek. Amelyek zárva voltak, azokat fel se tüntették a honlapon, mintha azok az átkelők soha nem is léteztek volna. Megkérdeztük az ügyben Drávaszabolcs független polgármesterét, Solti Dezsőt, aki elmondta, hogy a rendőrség levélben értesítette az önkormányzatot arról: kedd nulla órától, a következő intézkedésig a határátkelő zárva lesz. Az intézkedést nem indokolták. Az ORFK-t is megkérdeztük a határátkelők lezárásól. Ők válaszként az idevágó kormányrendeletet küldték át, ami – többek között – arról szól, hogy szeptember 1-étől 30 napra ideiglenesen visszaállították a határellenőrzést a szlovén, az osztrák és szlovák határszakaszokon. Azt, hogy melyik határátkelő lesz nyitva, a rendőrség honlapjáról tudhatjuk meg, közölte az ORFK. Ám azt, hogy mi szól az egyik átkelő bezárása és a másik nyitvatartása mellett, nem közölték, amiképp azt se, hogy miért nem tájékoztatták a lakosságot arról, melyik átkelőket zárják majd le. - Ungár Tamás írása a Népszavának

Van, ahol egyenmaszkra is futja, másutt fertőtlenítő sincs

Czene Gábor
Publikálás dátuma
2020.09.04. 06:20

Fotó: Mónus Márton / MTI
Nagyok a különbségek az állami és egyházi iskolák között abban, milyen lehetőségeik vannak a járvány elleni védekezésre. Míg például a legtöbb állami iskolában hőmérő híján nem mérnek reggelente lázat, és maszkot sem viselnek a diákok, addig a magasabb állami támogatásból gazdálkodó egyházi oktatási intézményekben a jelek szerint van elég védőfelszerelés. – Eldöntöttük, hogy csak azok léphetnek be az épületbe, akik átestek infrás lázmérésen. A lázmérőket a fenntartó, az esztergom-budapesti főegyházmegye biztosította – mondta lapunk érdeklődésére Nyáry Zsigmond, a budapesti Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium igazgatója. Hozzátette, a járvány elleni védekezés részeként automata fertőtlenítő-berendezéseket is felszereltek az iskolában, amelyeket viszont már szülői adományokból vásároltak. A Kecskeméti Református Általános Iskola diákjai – az MTI felvételeinek tanúsága szerint – a közelmúltban az intézmény címerét ábrázoló egyenmaszkban várták a tanévnyitóra érkező Kásler Miklós minisztert. Próbáltuk megtudni, hogy az intézmény saját költségvetéséből fedezi-e az óvintézkedésekkel járó többletkiadásokat, vagy léteznek erre a célra – akár egyházi, akár állami – források. Tóth Attila, az iskola igazgatója azt közölte: „Nem nyilatkozom, csak ennyit mondok”. Papp Kornél, a református egyház zsinati oktatási irodájának vezetője viszont válaszolt kérdéseinkre. „Az intézményvezetők megfelelő kompetenciával rendelkeznek ahhoz, hogy a saját intézményeik adottságaihoz leginkább igazodó helyi normákat meghatározzák” – indokolta, hogy az állami iránymutatások alapján készített helyi eljárásrendeken túl a református egyház miért nem tartotta szükségesnek „központi protokoll” kidolgozását. Mint mondta, jelenleg nincsenek kimutatások, becslések arról, hogy a református iskolákban összességében mennyi pénzt emészt fel a védekezés, de az tudható, a fertőtlenítőszereket az állam biztosította az egyházi és a magánfenntartók számára is. Egy konkrét, ezer fős református intézmény esetét említette, amely 100 ezer forintot költött érintés nélküli lázmérőkre és 140 ezer forintot kétezer maszk beszerzésére. Papp Kornél tájékoztatása szerint az intézmények saját költségvetésükből gazdálkodják ki a járványügyi veszélyhelyzettel összefüggő kadásokat.
A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy a szülők felelősen indítsák el reggel a gyerekeket, vagyis betegen senki ne menjen iskolába” – rögzítette a katolikus püspöki kar sajtószolgálata lapunknak küldött válaszában, amely azonban nem tért ki a védekezés költségeire és azok forrásaira. – Nagyon más világ – érzékeltette az állami és egyházi iskolák lehetőségei között meglévő különbségeket Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) választmányi tagja. Az egyházi intézmények – magyarázta – eleve több költségvetési támogatásból gazdálkodhatnak, ráadásul a fenntartójuktól is számíthatnak olyan juttatásokra, amilyeneket a tankerületek nem biztosítanak az államiaknak. A PDSZ-hez érkezett visszajelzések szerint a tankerületek mostanában elkezdtek ugyan fertőtlenítőszereket osztani, de egyéb segítséget – maszkot, védekezéshez szükséges eszközöket – az állami iskolák nem kapnak. „A járványügyi kiadásokra nálunk is a szülők adják össze a pénzt, vagy mi magunk, a kekszes dobozból” – hozta fel saját iskolájának példáját Nagy Erzsébet. Az egymás között „kekszes doboznak” nevezett külön kasszában a papírgyűjtésből befolyó plusz pénzt, vagy éppen a pedagógusok adományait őrzik. Nyilvánvaló, hogy azokban az iskolákban, ahova szegény gyerekek járnak, a szülőknek nincs miből adni, és ezeken a helyeken a „kekszes dobozban” is kevés pénz van. Ha nem üres éppen – tette hozzá.

Védekezés saját zsebből

Egyes állami iskolák alapítványi úton vagy szülői segítséggel szereznek be például érintésmentes hőmérőket, mert a tankerülettől erre nem kaptak forrást. – Ígéretet kaptunk arra, hogy küldenek fertőtlenítőszereket, de ezek a tanévkezdésre nem érkeztek meg. Volt még maradék az előző tanévből, de ez nem volt elég. A szülői munkaközösség vásárolt fertőtlenítőt az iskolának, valamint két érintés nélküli lázmérőt is – mesélte egy Tolna megyei általános iskola pedagógusa. A diákok, tanárok hőmérős ellenőrzésének szükségességét a Pedagógusok Szakszervezete is felvetette már, az oktatásirányítás képviselői azonban nem támogatták, sőt feleslegesnek tartották a hőmérők beszerzésére vonatkozó javaslatot. Ennek ellenére nem egyedi eset, hogy egy állami iskola vezetése úgy döntött, a fenntartó támogatása nélkül is megpróbál kontaktmentes hőmérőket szerezni. Így tettek a győri Révai Miklós Gimnáziumban is, melynek igazgatója, Horváth Péter – aki a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke is – lapunknak elmondta: az iskola alapítványán keresztül szerezték be ezeket az eszközöket, s mint fogalmazott, „jó, hogy használhatják őket”. Hozzátette: az ígért fertőtlenítőszereket időben megkapták a tankerülettől. Maszkot viszont mindenkinek magának kell biztosítania. – Az iskola saját költségén nem tudja beszerezni ezeket, az az 50 ezer forint, amit az előre nem látható kiadásokra kapnak, nem elég. A fenntartó felelőssége, hogy legalább a fertőtlenítőszerek biztosítva legyenek – mondta. Ennek ellenére van olyan iskola, ahol az intézményvezető a pedagógusok felelősségére hívta fel a figyelmet – erről Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke beszélt a Népszavának. A PSZ információi szerint az érintett iskolában a tanévnyitó értekezleten „fenyegette meg” az igazgató a tanárokat, az ő felelősségük, ha a gyerekek megfertőzik egymást. Gosztonyi szerint „aljas húzás” a tanárokra tolni a felelősséget. Az NPK elnöke, Horváth Péter is úgy vélekedett: egy igazgató nem mondhat ilyet. – Az illúzió, hogy a járványügyi iskolai protokoll minden egyes előírását be lehet tartani. Egy olyan iskolában, ahova nyolcszáz vagy még annál is több diák jár, szinte lehetetlen – fogalmazott a Révai igazgatója. Hangsúlyozta: józan észre, belátásra, önálló, felelősségteljes viselkedésre van szükség elsősorban. Szerinte a pedagógusok vagy az iskolaigazgató felelősségét csak abban az esetben lehet firtatni, ha a vírusfertőzés tüneteinek megjelenésekor nem járnak el megfelelően. Ugyanakkor Gosztonyi Gábor szerint a tünetfelismerés is számtalan kérdést vet fel. Emlékeztetett: még tart a parlagfűszezon – a parlagfűírtás ellen pedig a kormány szinte semmit nem tesz –, nagyon sok diák allergiás, így kérdés, ha emiatt folyik a gyerek orra, akkor is el kell különíteni, haza kell küldeni? A központi protokoll szerint igen – a tanárok nem fognak kockáztatni. - Juhász Dániel