Budapesten a válság előtt megközelítőleg 15 ezer lakást hasznosítottak az Airbnb, vagyis rövid távú lakáskiadás keretében. Szakági becslések szerint jelenleg 11 ezerre tehető a számuk. A visszaesés aligha a korlátozást lehetővé tévő, július közepén kihirdetett törvénymódosításnak köszönhető, hanem a koronavírus-járványnak. Ráadásul egyelőre átmeneti a visszaesés, hiszen a lakások nem kerültek ki tömegével az ingatlanpiacra és az Airbnb engedélyeket sem adták vissza nagy számban.
A kormány az előzetes várakozásokkal ellentétben semmilyen megkötést nem tett, egyszerűen rátolta a szabályzás felelősségét az önkormányzatokra, mondván, az Airbnb kiváltotta konfliktusok „földrajzi szórás és az érdekellentétek mértékét tekintve is nagyon változatosak”, így hatékonyan és célzottan a helyi viszonyokat és igényeket jól ismerő önkormányzatok tudnak fellépni. Kissé meglepő indoklás ez az egyébként minden másban központosításra törekvő kormánytól. A nagyvonalúnak látszó gesztussal a kabinet valójában belökte az önkormányzatokat egy sok éve vívott ketrecharc kellős közepébe.
Az Airbnb elképesztően jól fialó üzletté nőtte ki magát világszerte. Magyarországon különösen testes profitot eredményezett a szabályozatlanság és a kedvező adózási feltételek okán. De egyúttal súlyos konfliktushelyzeteket is teremtett különösen Budapest belső kerületeinek társasházaiban. A szállodák az eltérő szabályozási környezet miatt panaszkodtak, Tállai András, a Pénzügyminisztérium államtitkára pedig azért fakadt ki, mivel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szerint az Airbnb-szállásadók 81 százaléka több bevételre tett szert, mint amennyit bevallott.
De végül nem ez kényszerítette lépésre a kormányt, hanem a Covid. A turizmus súlyos visszaesése sürgetővé tette a magánlakások kiszorítását a szálláspiacról. Ez ritka módon egybeesett az ellenzékivé vált fővárosi önkormányzat elképzeléseivel. Karácsony Gergely főpolgármester a súlyos lakhatási válság felszámolásának kulcsaként tekint a rövid távú lakáskiadás felszámolására. A gazdaság szürke zónájában ragadt Airbnb szerinte nagyban hozzájárult a budapesti ingatlanárak és lakbérek szélsőséges mértékű emelkedéséhez. De a kiadható napok számának korlátozását csak egy elemnek tekintik, mellette az adószabályokon is változtatni kellene, illetve hozzáférhetővé tenni az önkormányzatok számára a turisztikai céllal hasznosított lakások adatait. A főváros az egységes szabályozás érdekében egyeztet a kerületekkel, amelyek láthatóan tanácstalanok.
A Népszava valamennyi fővárosi önkormányzatnak elküldött kérdéseire a kerületek több, mint fele válaszolt. A némák szinte kizárólag az ügyben kevéssé érintett pesti külső kerületek – IV., X., XV., XVI., XVII., XVIII., XIX., XXII. és XXIII. - közül kerültek ki, de nem válaszolt a belső városrészekkel is bíró XII. kerület sem.
A visszaküldött válaszokból meglehetősen egységes kép rajzolódik ki: egyelőre sehol sem készült rövid távú lakáskiadást szabályozó rendelet. Van, ahol a probléma helyi szinten jelentéktelen volta miatt – mint például a III., a XI., a XIV. a XX. és a XXI. kerület – nincs is tervbe véve a rendeletalkotás. Zuglóban például alig 50 Airbnb lakásról tudnak, Rózsa András alpolgármester pedig lakossági panaszokról sem tud e tárgyban. A II. kerület egyelőre bizonytalan abban, hogy szükséges-e az önkormányzati fellépés, így első körben közösségi egyeztetést kezdeményeztek a lakosság és a közös képviselők bevonásával és az Airbnb közép európai vezetőjével.
A IX. kerületben sem kavar sok vizet az Airbnb. A városrészenként eltérő szabályozásoknak szerintük több hátránya van, mint előnye, így ők is egyeztetnének. A szempontjaik között a „Felcsút Maffia kezében lévő szálloda lobbi érdekérvényesítésének gyengítése” is előkelő helyen szerepel.
A turisták által kedvelt I. , valamint a belső pesti városrészek – V., VI., VII., VIII. kerület – szintén széles körben egyeztetne rendeletalkotás előtt. A XIII. kerület úgy véli, hogy a lakhatás kérdése ennél jóval komplexebb intézkedéseket igényel. Évtizedek óta hiányzik az állami lakáskoncepció. Tévedés azt hinni, hogy a rövidtávú lakáskiadás szabályozása önmagában megoldaná a lakhatási válságot. Hasonló véleményen van Budavár vezetésre is.
- A lakáspolitika és a turisztikai hasznosítás összefüggő rendszert alkot, így csak az egész rendszert újragondolva, a helyi sajátosságok figyelembevételével érdemes döntéseket hozni – hangsúlyozza V. Naszályi Márta Budavár polgármestere, aki szerint a törvényben kapott felhatalmazás éppen a jól működő finomhangolást nem teszi lehetővé. A kerületben 350-400 Airbnb lakásról tudnak.
Józsefvárosban 1250 turisztikai hasznosítású lakást tartanak nyilván, a lakossági panaszok száma jelentős. A rendeletalkotásnál a kerületben élők érdekei, a megfizethető lakhatás, a kiszámítható és betartható szabályozási környezet megteremtése a fő szempont. A leginkább érintett V. kerületnek „egyelőre nem áll módjában állásfoglalást adni”.
A terézvárosi önkormányzat szerint a rövid távú szálláskiadás olyan üzlet, aminek a haszna a tulajdonosokhoz áramlik, a költsége és a következményei - például zaj, parkolás, takarítás - viszont a kerületben élőket terheli. A lakáskiadásból a leggazdagabbak óriási hasznot húznak, miközben egy ápolói, pedagógusi fizetésből egy szobát sem lehet bérelni. Az üzletág szabályozását elengedhetetlennek tartják, de nem kívánják ellehetetleníteni, hiszen kerületi családok megélhetését is szolgálják. Fontosnak tartják továbbá a családi vállalkozásként működtetett szállások és a hotelként működő apartmanházak között is differenciálást.
Az V., VI. és a VII. kerületben található a fővárosi Airbnb lakások 70 százaléka, így az itt készülő rendeletek határozzák meg a szektor jövőjét Budapesten – mutat rá Borbélyné Bárdi Zsuzsanna Erzsébetváros alpolgármestere. Éppen ezért ők sem kapkodják el a dolgot. Könnyen előidézhető ugyanis egy lose-lose helyzet, amikor a kevesebb turista miatt csökken a kerület idegenforgalmi adóbevétele, nem nő a hosszú távú albérletek száma, nem csökkennek jelentősen a bérleti díjak és a lakásárak sem, viszont a korábbi befektetésnek új megtérülést kereső tulajdonosok átlépnek a szürke-fekete gazdaságba. Az alacsonyabb nívójú lakásokat már most elkezdték szobáztatásra használni. A társasházaknak aligha jobb, ha Airbnb helyett masszázsszalon nyílik – mondja Borbélyné.
Bár megjelent a kormányrendelet, miszerint a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központhoz be kell jelentkezniük az Airbnb-lakások üzemeltetőinek, az továbbra is rejtély, hogy az önkormányzatok kapnak-e erről tájékoztatást. Azt se tudni, hogy ezeket a bejelentéseket ki ellenőrzi. Az önkormányzatoknak erre nincs se joguk, se kapacitásuk – állítja az alpolgármester, aki szerint a túl nagy szigorral a fehérítés helyett éppen a szürke felé tolnák a szektort.
Korántsem biztos, hogy a tulajdonosok a csekély törvényi védelem és a jóval kisebb profit miatt átállnak majd a hosszú távú bérbeadásra, mivel egyelőre a nem fizető, romboló bérlőt csak hosszas procedúrával lehet kitenni. A bérleti díjak aligha csökkennek annyival Budapest belvárosában, amennyi a lakhatási válsággal érintett embereknek már vállalható. A civil szervezetek valójában a szektor kinyírását kezdeményezik a 30 napos korlátozással – teszi hozzá Bárdi Zsuzsanna. - Ezen az alapon az is megtiltható lenne, hogy lakásokat például orvosi rendelőként, ügyvédi irodaként hasznosítsák, elvégre ezek is felverik az árat és csökkentik a bérlakások piacát. Sokkal célravezetőbbnek tartaná, ha a jelenleginél több adót, közte idegenforgalmi adót fizetnének a bérbeadók. Utóbbit az önkormányzatok az üres lakások felújítására, talán még újak létesítésére költhetné, amelyek azután valóban szociális bérlakásként jelenhetnének meg a piacon.
Kampány a korlátozásért és ellenérvek
Augusztus végén elindult hat civil szervezet - Város Mindenkié (AVM) csoport, a Jövő Egyesület, a Szikra Egyesület, a Táncsics Radikális Balpárt, az Utcáról Lakásba Egyesület és a Zöld Front Ifjúsági Mozgalom – STOP Airbnb-kampánya, amely a lakások magánszálláshelyként való üzemeltetésének jelentős korlátozását tűzte zászlajára. A turisztikai hasznosítás csökkenti az elérhető bérlakás-állományt, ezáltal nagy mértékben növeli a lakbéreket. Ez nemcsak a belső kerületeket érinti, hanem a hosszú távú bérlők kiszorulása miatt hatással van a külső városrészekre is – olvasható petíciójukban. Álláspontjuk szerint a lakhatás alapjog, nem árucikk.
Arra kérik az önkormányzatokat, hogy a lakások turisztikai célú hasznosítását legfeljebb évi 30 napig engedélyezzék. Kérésüknek aláírásgyűjtéssel, a kerületi önkormányzati képviselőknek írt levelekkel és egy listával nyomatékosítják. Utóbbira azokat a képviselőket írnák fel, akik maguk is Airbnb-lakáskiadók.
- Azért ajánlottuk az önkormányzatoknak a 30 napos korlátozást, mert ez már van annyira kevés, hogy nem éri meg rövid távú kiadásra tartalékolni a lakásokat – magyarázza Csernó Tibor, a Táncsics Radikális Balpárt aktivistája, aki kiemeli: ebben konszenzus van a szervezetek között. Úgy érzi, hogy a kerületek többsége szimpatizál velük. Kivéve az V. kerületet, ami vélhetőleg vesztett csata. A kampányt az önkormányzati rendeletalkotások lezárásig folytatnák.
Az Airbnb lakástulajdonosok egy részét képviselő Magyar ApartmanKiadók Egyesülete már júliusban eljuttatta levelét a fővárosi és a kerületi önkormányzatoknak. Facebook-bejegyzésük szerint ennek is köze volt ahhoz, hogy egy kerület sem fogadott el kapkodva rendeletet. Úgy vélik, hogy a legtöbb helyen átment az üzenet: a nyitvatartási napok korlátozása a szektor ellehetetlenítését jelenti, a "lakhatási válság" nem az Airbnb számlájára írható. Az egyesület fel kíván lépni a magánszálláshely szolgáltatás általános elítélése ellen, megakadályozandó egyfajta „airbnb-rasszizmus” kialakulását. Továbbra is úgy gondolják, hogy valamennyi legális szálláshely szolgáltatónak érdeke a társasházakban az esetleges problémák gyors és hatékony megoldása, a problémák zömét egy törpe, ám kártékony kisebbség okozza a rövidtávú lakáskiadóknak. Álláspontjuk szerint minden megoldás jobb, mint a nyitvatartási napok korlátozása.
