gyász;

2020-09-03 20:56:43

Meghalt Tótfalusi István költő, műfordító

Tótfalusi István szinte felmérhetetlenül gazdag és sokszínű irodalmi életművet hagyott maga után.

2020. augusztus 29-én, nyolcvannégy éves korában elhunyt Tótfalusi István, József Attila- és Füst Milán-díjas író, költő, nyelvész, műfordító – többek közt Tolkien, Byron, Graves, Carroll, Vonnegut, London, Nabokov, Conan Doyle fordítója –, több mint harminc irodalmi, nyelvészeti, zenei ismeretterjesztő szakkönyv írója, szerkesztője – közölte a Litera honlapján.

Tótfalusi István 1936-ban született Budapesten. Az ELTE BTK magyar–angol szakos hallgatójaként végzett. 1959–1980 között, valamint 1984–1996 között a Móra Ferenc Könyvkiadó felelős szerkesztőjeként tevékenykedett, 1981-től 1983-ig az Interpress Magazint szerkesztette.

Több mint harminc ismeretterjesztő könyv szerzője, köztük a népszerű Operameséké. Az Európa Könyvkiadó Írók világa című sorozatában a hetvenes években két kötete is megjelent. Angol, német, svéd, norvég, francia, olasz, spanyol, portugál és latin nyelvből fordít pózát, verseket, drámát. Magyarból is fordított angol nyelvre: Babits Mihály, Füst Milán, Pilinszky János, Illyés Gyula, Kányádi Sándor, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor és még számos magyar klasszikus verseit ültette át angolra, valamint egy kortárs magyar költészeti antológiát is összeállított a saját fordításaiból.

Verseket, regényeket és drámákat fordított angol, német, svéd, norvég, francia, olasz, spanyol, portugál és latin nyelvből, és a legnagyobb magyar írók, költők műveit ültette át angolra. 

Műfordításai közül a legemlékezetesebbek: Alan Alexander Milne: Hatévesek lettünk (gyermekversek, Devecseri Gáborral, Tandori Dezsővel, 1973), Britt G. Hallqvist–Ingrid Sjöstrand–Siv Widerberg: Ami a szívedet nyomja (Mai svéd gyermekversek, 1975); J. R. R. Tolkien: A babó meseregény (versbetétek, 1975); Max Lundgren: Az aranynadrágos fiú (ifjúsági regény, 1976); J. Huizinga: A középkor alkonya (Szerb Antallal, Vas Istvánnal, 1976); George Byron: Naplók, levelek (Bart Istvánnal, Gy. Horváth Lászlóval, 1978); Robert Graves: Isten hozzád, Anglia! (Szilágyi Tiborral, önéletrajzi regény, 1979); Lewis Carroll: Alice Tükörországban (Révbíró Tamással, 1980); Pán Péter (meseregény Barrie nyomán, 1983); Jack London: Ádám előtt (Szász Imrével, kisregények, 1985); Astrid Lindgren: A rabló lánya (ifjúsági regény, 1986); Arthur Conan Doyle: Méregövezet (1989); Kurt Vonnegut: Éj anyánk (Békés Andrással, 1993); Halálnál is rosszabb: Életrajzi jegyzetek az 1980-as évekből (Szántó György Tiborral, 1995); Astrid Lindgren: Harisnyás Pippi (ifjúsági regény, 1997), Juharfalvi Emil újabb csínyei, 1997; Vladimir Nabokov: Gyér világ, 2008; Anthony Burgess: Nem fénylik, mint a nap, 2011.

Elnyerte az Év Gyermekkönyve díj (1983, 1991, 1993, 1998, 2005), az Európa Könyvkiadó Nívódíját (1984, 1986, 1991), a Művészeti Alap Irodalmi Díját (1990), az Év Könyve jutalmat (1993), a Svéd Irodalmi Alap díját (1995), a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjét (1996), a József Attila-díjat (1997), a Tokaji Írótábor díját (1997), a Füst Milán-díjat (2014), a Wessely László-díjat (2015). 

Tótfalusi István szinte felmérhetetlenül gazdag és sokszínű irodalmi életművet hagyott maga után.