Előfizetés

Nem lehet kinyírni a játékot

Hompola Krisztina
Publikálás dátuma
2020.09.05. 19:25

Fotó: Béres Márton / Népszava
A Pesti balhé című film betétdalából készített a YouTube-on látható videoklipet a Farkas Gábriel Band.
A négy tagból – Farkas Gábriel, Farkas Péter Bubu, Földesi Attila, Juhász Attila Jack – álló együttes alapító-névadója, Farkas Gábriel első, saját, angol nyelvű szerzeményét kicsit a kényszerhelyzet szülte. Az eredetileg tervezett Irving Berlin: Step In Out With My Baby című dal ugyanis szerzői jogi problémák miatt nem kerülhetett Lóth Balázs nemrég bemutatott filmjébe. Farkas Gábriel azonban ahelyett, hogy zavarba jött vagy jogi procedúrát javasolt volna, inkább írt – jazztriójával – egy dalt. Végül is annyi mindent csinált már, miért épp ebbe ne fogott volna bele? A koronavírus-járvány ­miatt hosszúra nyúlt kényszerszünetét követő első orfeumbeli fellépése előtt mesélt a Népszavának.
A zenekari tagok közötti név­azonosság nem véletlen, együtt muzsikál ­a bátyjával, adódik a kérdés, hogy családi vonás-e a művészlét. – Méhész anyai nagyapám nagyon jól táncolt, ezzel tudta meghódítani a rangban fölötte álló nagyanyámat. Annyira nótás ember volt, hogy a cigányzenekar várta a vasút­állomáson, mert amikor ő pergetett, röpködtek a húszasok, ötvenesek, százasok. Édesanyám indult a Ki Mit Tud?-on 1966-ban. Kiesett, de otthon nagyon sokat énekeltünk és hallgattunk zenét. Janis Joplintól az Illésig, Ella Fitzgeraldtól Joan Baezen át Kern Andrásig. Először klarinétozni tanultam, majd csellóztam, és csak később, akkor kezdtem zongorázni tanulni, amikor pedig édesanyám tudott venni egy pianínót – meséli a zenei kezdeteket. Farkas Gábriel nem könnyen definiálja magát, egyszerre foglalkozik képzőművészettel, látványtervezéssel, zenével, cirkusszal, színházzal és orfeummal. – Úgy próbálom mindezt egyben tartani, ahogy édesanyám nevelt. Azt mondta, hogyha olyasmit csinálsz, amiben repül az idő, abban képzed magad, az lesz a hivatásod, és azt állítod mások szolgálatába, akkor a szolgálati időben is boldogan fog telni az életed – idézi fel az útra bocsátást. Farkas Gábriel 1976-ban született, ezért is furcsa a műfajválasztása. ­Miért a sanzonok, az orfeum világa ragadta meg a punk vagy a rock helyett? – Padláson, pincében kutató gyerek voltam, találtam egy gramofont, hozzá lemezeket. Izgalmas volt a recsegő hangzás, a fekete-fehér filmek hangulata, az egyszerűség, a könnyedség. Jöttem-mentem alternatívokkal is. Kalmár Pál „Ne nézzen úgy rám a gyönyörű szemével” szövegében éppúgy benne van a ­dekadencia, mint Wahorn András és Ef Zámbó István „Már megint itt van a szerelem, már megint izzad a tenyerem”-jében. Elvágyódtam a hetvenes-nyolcvanas évek világából – jut el a meglepő összehasonlítástól az evidens válaszig. Farkas Gábriel Képzőművészeti Egyetemet végzett, festészetet tanult. Az elmúlt karanténhetekben vázlatokat készített és a Margitszigeten sétált. – A képzőművészetben a kutatási területem a japán fametszetek hatása az európai művészetre az impresszio­nizmustól az avantgárd robbanásáig. A japánkertben néztem a taviró­zsák tükröződéseit és az ég árnyékait. Szemlélődtem. Meditáltam. A karantén időt adott a gondolkodásra, arra, hogy lássam, a világ rossz irányba haladt és lehet, hogy az új irányban a művészet tud segíteni – von le tanulságot.
Tavaly Vági Bence felkérésére a Krone Cirkusz látványtervét festette digitálisan. A cirkuszért is rajong, és egyetlen a cirkusztörténelemben, aki konferansziéként kapott díjat. – Hároméves koromban, ha megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt feleltem: világhírű zenebohóc. Láttam Eötvös Gábor Van másik!-számát, és odavoltam attól, hogy mindig van egy új hangszer, majd amikor az utolsót is elveszik, füttyszó hallatszik. Nagyon tetszett, hogy nem lehet kinyírni a játékot. Amikor a pesti Moulin Rouge-ban dolgoztam, a varietészámban felléptek néhányan a cirkuszból. Kristóf Krisztián hívott konferálni a nemzetközi cirkuszfesztiválra, én pedig, miután nem tudtam, hogy kell csinálni, csináltam, ahogy gondoltam. A vége a díj lett, amit azért kaptam, mert megújítottam a műfajt. Az Orfeumban megkerülhetetlen kérdés, nem zavarja-e, hogy miközben játszik, a közönség eszik-iszik, csörömpöl. – Ez egy szórakozóhely, ahol ez a hagyomány. A sámánt vajon zavarta, hogy esznek-isznak, miközben varázsol?

Elvonulhatnak a viharfelhők - talán mégsem borítja árnyékba az apartmanház a siófoki megfigyelő állomást

Vas András
Publikálás dátuma
2020.09.05. 18:40

Fotó: Röhrig Dániel / Népszava
Szépen beszélt a siófoki viharfigyelő obszervatórium munkájáról a mezőgazdasági miniszter. Ebben normális esetben nem lenne semmi meglepő, hisz a megfigyelő­állomás embereket és hajókat riaszt, életeket ment. Csakhogy ez eddig nem érdekelte a politikát, amelyik áldását adta egy szép nagy apartmanházra – és ezzel együtt az obszervatórium előrejelzési pontosságának csonkolására (ha úgy tetszik: életek veszélyeztetésére). Egy független vizsgálathoz össznépi felháborodás kellett.
Az idei nyáron még zavartalanul dolgozhattak az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) siófoki viharjelző obszervatóriumának dolgozói, műszereiket ugyanis semmi sem zavarta, ám hogy jövőre is így lesz-e, az a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szakvéleményétől függ majd. Mint arról a Népszava korábban beszámolt, a Somogy Kegyei Kormányhivatal építésügyi osztálya június 12-i végzésében megadta az építési engedélyt a Garancsi István érdekeltségébe tartozó Market-csoport egyik tagjával közös céget alapító Molnár György egyik vállalkozásának, az Azúr Szórakoztatóközpont Kft.-nek, így a cég a siófoki Vitorlás utcában felhúzhat egy nyolclakásos, ötszintes apartmanházat.

Senkit nem érdekelt az előrejelzés

A kormányhivatal annak ellenére járult hozzá az építkezéshez, hogy az építési telek szomszédságában áll az OMSZ obszervatóriuma, ahol 1956 óta működik a balatoni viharjelzés. A szakemberek korábban többször hangoztatták, műszereik leárnyékolása veszélyezteti az állomás méréseinek pontosságát, melyeknek stratégiai szerep jut a térség klímaváltozásának elemzésében, s cseppet sem mellékesen az életvédelem szempontjából fontos viharjelzésben. Az OMSZ munkatársai azonban hiába tiltakoztak, ahogyan eredmény nélkül szólalt fel az építkezés ellen Bóka István, Balatonfüred polgármestere, a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke, aki a tanács májusi ülésén kijelentette, „a viharjelzés pontosságáról, emberéletekről van szó”, így értelemszerűen az obszervatórium érdekei fontosabbak mindenfajta építkezésnél. Szintén hiába fordult az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósághoz az építkezés megakadályozása érdekében a tóparti önkormányzatokat tömörítő Balatoni Szövetség, az OKF arra hivatkozva, hogy csak a viharjelző rendszer üzemeltetéséért felelnek, más formában nem illetékesek az ügyben, elhárította a problémát, ahogyan az ügyben aktív civil szervezetek is falakba ütköztek. A Nők a Balatonért Egyesület például az OMSZ főhatóságához, az Agrárminisztériumhoz fordult, ám a tárca szerint a minisztérium egyedi ügyekben nem illetékes.

A miniszter megértő lett

  A civileknek legalább válaszolt az AM, lapunk ugyanis az elmúlt hónapokban hiába kereste többször is a minisztériumot, illetve az OMSZ-t, nem kaptunk választ kérdéseinkre. Azt is csak a Pécsi Törvényszéktől sikerült megtudnunk, hogy sem az AM, sem az OMSZ nem támadta meg a kormányhivatali végzést. (Múlt kedden aztán Nagy István legalább jelezte az obszervatórium fontosságát: az agrár­miniszter Budapesten, az OMSZ automata rádiószondájának avatóünnepségén arról be­­szélt, a meteorológiai szolgálat „Kelet-Közép-Európában egyedülálló, professzionális meteorológiai és levegőkörnyezeti mérőhálózatot üzemeltet, hasznosságát pedig mindennap tapasztalni lehet”.) A kormányhivatali döntés természetesen nemcsak szakmai, hanem politikai kritikát is kapott. Az ellenzéki pártok siófoki szervezetei, valamint a siófoki városvezetés is tiltakozott az engedély megadása ellen, többek között egy tavalyi kormányrendeletre hivatkozva, mely szerint a viharjelző 60 méteres körzetében nem lehet építkezni, a tervezett apartmanház viszont mindössze 13 méterre állna az obszervatóriumtól. Más kérdés, hogy az építtető már a rendelet hatályba lépése előtt jogot szerzett az építkezésre, ám elvileg nemzetstratégiai szempontokra hivatkozva az állam még közbeléphet.

A Műegyetem mondja meg

A NABE pedig az alapvető jogok biztosához fordult a 2018-as területrendezési törvényre hivatkozva, ami kimondja, „a Balaton szabályozási partvonalától számított 30 méteres sávon belül – a medencés kikötő és a hozzá kapcsolódó épületek kivételével – épület nem helyezhető el”. A kormánypárt mindenesetre lassan mozdult, csak a felháborodást látva Witzmann Mihály, a térség fideszes országgyűlési képviselője – a Sonline tudósítása szerint – a múlt héten Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszterrel egyeztetett az ügyben, s megállapodtak, hogy a Miniszterelnökség felkéri a Budapesti Műszaki Egyetemet egy szakmailag megalapozott és egyértelműen alátámasztott vélemény elkészítésére azzal kapcsolatban, hogy az obszervatórium tőszomszédságába tervezett társasház-beruházás veszélyezteti-e a meteorológiai mérések pontosságát. Más kérdés, az OMSZ főhatóságaként ­miért nem az agrártárca kérte már hónapokkal korábban, akár még a kormányhivatali végzés előtt a szakvéleményt? Mindenesetre a me­teorológusok számára ez komoly reménysugár, hiszen a Műegyetem egyik professzora korábban már nyilatkozott az ügyben, s kijelentette, nem lenne szabad engedélyezni egy ekkora építkezést a viharjelző állomás mellé.

Pornóvírus a párkapcsolatokban

Forgács Iván
Publikálás dátuma
2020.09.05. 18:19

Fotó: Volodymyr Tverdokhlib / Shutterstock
Nem túlzás az, hogy a járvány alaposan felforgatta a mindennapjainkat: és ez ugyanúgy igaz a szexuális életünkre, mint például a megélhetésünkre. A vírus elronthatta, ami jó volt, felpörgethette a romlást, és görbe tükröt tartott számos folyamatnak: többek között a testi érintés utáni vágy fakulásának.
Már a tavaszi karanténlét első napjaiban útjukra indultak vicces posztok, hogyan is lehet akkor most szexelni. Maszkban, másfél méteres arctávolsággal. Hamar kiderült, a kérdés nem vicces: a be- és összezártság sok problémát okozott a párkapcsolatokban – és a nemi életben. Az egyedülállóknál megszűnt a testi érintkezés lehetősége, de pszichésen a párok is nehéz helyzetbe kerültek: még ahol vonzalommal teli volt is a szexuális élet, a kényszerű folyamatos együttlét ott is elhidegüléshez vezethetett. Ahol pedig amúgy is csikorgott a kapcsolat, ott a járvány – és az esetleg ezzel járó egzisztenciális bizonytalanság – stressze nemegyszer elviselhetetlenné fokozta a feszültséget.

Állandó partnerünk

A különféle felmérések a szexuális elkülönülés mellett még egy dolgot jeleztek: megnőtt a kereslet a különféle pótszerek, ingereszközök, szexbabák/-robotok, és a virtuális valóság iránt. És a „rendkívüli állapot” újra rávilágított egy jóval általánosabb, hosszabb ideje tartó változásra, már ami a nemi életet illeti. A helyzet az, hogy visszaszorulóban a vágy a testi érintkezésre, egyre többen szeretik mind gyakrabban egyedül megélni a szexuális örömöket. A pszichológus szakértők szinte kivétel nélkül egyetértenek, hogy ennek első számú oka a pornó új szintre lépő, intenzív terjedése. Önmagában nem az önkielégítés és a hozzá kapcsolódó, fantáziálást erősítő szexuális tartalom a probléma. Hiszen a barlangrajzok óta vannak pornografikus képek, ősi ingerkeltő az erotikus szöveg is. A fotográfia megszülte a meztelen modelleket, aktképeket, majd a filmekben is elkezdődött a vetkőzés, magunk mellé képzelhettük nem egy kedvenc színészünket, színésznőnket. A pornófilm azonban új dimenziót nyitott. Teljes aktusokat tett valóságként átélhetővé. Ami a fantáziálás háttérbe szorulásán túl egyfajta mintaként is lecsapódhatott a nézőben. Ám mindez így is csak az utolsó másfél-két évtizedben vezetett komoly változásokhoz, méghozzá az internetnek és az okostelefonoknak köszönhetően. A pornográf tartalom mára folyamatosan elérhetővé vált. Méghozzá ingyenesen. Így potenciálisan állandó szexpartnerünk.

Női irányzat

 Vadász Eszter szexuálpszichológus megerősíti azt a vélekedést, hogy az új jelenség elsősorban a fér­fiak szexuális életére hat, mert hagyományosan ők a pornók címzettjei. „Tapasztaljuk, hogy a férfiaknál könnyebben alakulhat ki pornófüggőség. Egy szint után pedig egyre erősebb inger kell az élmény eléréséhez. Sok merevedési probléma innen ered az utóbbi években. Hosszú távon pedig impotenciához vezethet. A férfiak számára minden vágy kielégítésére van opció, és ezek az élmények erősebb hatásúakká válhatnak a testi érintkezés ingereinél.” De miért hatnak a pornók kevésbé a nőkre? Zala Márton szexuálpszichológus, aki szintén gyakorló terapeuta a területen, így foglalja össze az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat: „A férfiak szexuális ingere alapvetően a látásra épül, márpedig a pornók alapvető hatáseleme az aktus vizualitása. De kezd megjelenni egy »női irányzat« is, több portálon már »for women« opció alatt. Némileg a szoftpornóra emlékeztet, nem csupán az aktusra koncentrál. A szexjelenetek kidolgozottabb történetbe ágyazódnak, több bennük az érzelem, a finom érzékiség, az udvarló-csábító, a nő vonzerejét hangsúlyozó verbalitás.”

Minek a testi?

  Az igazi kérdés persze az, mi váltja ki a pornó felé fordulást, és ez hogyan hat a párkapcsolatra. Vadász Eszter saját praxisa alapján is tipikusnak tartja, főleg középkorúaknál, a következő helyzetet: „A párkapcsolat egy időszakában megszűnik a szexuális élet. Például szülés miatt, vagy a társ hosszabb időre elutazik, vagy nagyon leköti a munkája. Gyakori, hogy a férfi ilyenkor rákap a pornóra. A hölgy gyanítani kezd valamit, mert a párja kevesebbet kezdeményez. Feltűnik, hogy zárkózottabban kezeli a számítógépét, telefonját. Férfi kliensek beszámoltak róla, hogy sokszor megvárják, amíg mindenki elalszik, majd az éjszakát pornózással töltik. És egyre kevesebb energiát fektetnek a párkapcsolatba. Nem kezdeményeznek beszélgetéseket, közös programokat. Mindez fokozatos elhidegüléshez vezet.” Fiatalabbaknál a pornófüggés már magának a szexuális kapcsolatnak a kialakulását is gátolhatja. A partner teste nem nyújtja a pornóknál megszokott ingert, merevedési zavar jelentkezik, és a nő is szorongani kezd, mert azt hiszi, nem elég kívánatos. Az előre vetített félelmek miatt aztán mind kevesebb a kezdeményezés. A szorongások okozta tartózkodás odáig is fajulhat, hogy a párok egyáltalán nem szexelnek. Miközben szeretik egymást, és más életterületeken akár gondtalanul élnek együtt. Szakértőink szerint ez is gyakoribbá vált. Főleg a Távol-Keletről hallani róla, hogy az új nemzedékben sok fiatal nő fel szexuális párkapcsolat nélkül, amire még büszkék is. Minek a testi kapcsolat? Nem jobb a szexuális öröm megélése számítógéppel, esetleg szexrobottal? Így nem kell udvarolni, nincsenek szagok, ízek, félelmek, bántások.

Nem ördögi, de...

Ezzel együtt Vadász Eszter azon az állásponton van, hogy a fenti problémák nem tisztán szexuális eredetűek. „Magának a szorongásnak, az elkülönülésnek, gátlásosságnak sokféle háttere lehet. És következménye a szociális kapcsolatok általános kerülése. Idővel persze pornófüggés is kialakulhat miatta.” A babák, pótszerek használata mögött is mélyebb lelki sérülések, hiányérzetek fedezhetők fel. A szexbaba gyakran a gyengéd, támaszt nyújtó társat pótolja. A művészetben emlékezetesen ragadta meg a jelenséget például Örkény István tévéfilmre is adaptált egypercese, Az ember melegségre vágyik, vagy egy 2007-es sikerfilm, a Plasztikszerelem. Fölmerül az a kérdés is, hogy megcsalásnak számít-e a pornózás. Hiszen még az is elképzelhető, hogy „beleszeretünk” egy pornószínészbe, vélt személyiségére is vágyunk a virtuálisan intim kapcsolatban. Szakértőink szerint létezik ilyesmi, és indokoltan válthat ki féltékenységet, de az esetek többségében az önértékeléssel van baj. Az ember persze azt is gondolhatja, hogy a pornós önkielégítés visszafogja a prostitúció, a kalandok, szeretők iránti igényt. Minek okozzak magamnak gondokat, párkapcsolati kockázatokat, ha minden vágyam könnyedén kiélhetem a neten? „Lehetséges, de egyelőre nem tudjuk kutatásokkal bizonyítani, hogy valóban létezik ilyen összefüggés – állítja Zala Márton. – De azt például kimutatták, hogy miután Amerikában, a hetvenes évek körül, legálissá vált a pornó, felfutásával párhuzamosan csökkenni kezdett a nőkkel szembeni szexuális támadások száma.” Vadász Eszter szerint azért nem kell dramatizálni a tárgyalt folyamatokat. „Megvannak még a hús-vér vágyaink. Akiknek volt már sikeres, örömteli szexuális kapcsolata, kevésbé veszélyeztetettek a pornófüggéstől. Velük inkább az fordulhat elő, hogy szexfüggők lesznek. De lehet valaki mindkettő: a párkapcsolatában naponta-kétnaponta van szex, de annyira potens, hogy pornós önkielégítésre is vágyik.” Fontos hangsúlyozni, hogy magában a pornóban nincs semmi ördögi. A függőség kialakulása jelenti a problémát. Amúgy például a közös pornónézés kifejezetten színesítheti egy pár szexuális életét. Nehézségekkel küzdő társaknál pedig terápiaként is alkalmazható. „A középkorú párok szorongást oko­zóan­ ernyedő vágyait újra föl­erősítheti, ha keresnek olyan erotikus könyv- vagy filmrészleteket, amelyeket együtt­ élveznek. A pornó is segítheti a visszatalálást a szexhez. Elvégre ilyenkor a másikkal vagyok, együtt fantáziálunk, közös a szexuális izgalmunk” – érvel a megoldás mellett Vadász Eszter.

Előképzés, beszédóra

A pornó terjedésének, könnyű elérésének igazi veszélyeztetettjei a kamaszok. Egy néhány évvel ezelőtti, hazai kutatás szerint a gyerekek nagy része 10-11 éves korban találkozik először pornográf tartalommal. Többnyire az okostelefonján. Lényegében ez jelenti számukra a szexuális felvilágosítást, a bennük látott mintákat kezdik követni. Pedig azok félrevezetőek. A fiúk számára pél­dául a nemi szerv méretének meghatározó szerepét, a gyors merevedés fontosságát sugallják, a lányok pedig azt hiszik, a jó szexhez gyönyörű test és kielégülések gyors láncolata kell. Aztán az első testi próbálkozásoknál jönnek a sokszor gátlásokat okozó csalódások. Ezért nagyon fontos lenne, hogy a szülők időben, minél korábban kezdjenek beszélgetni gyerekeikkel a nemi életről, és az iskola se kezelje félvállról a kérdést. „A fiatalok kapjanak mindenre kiterjedő szexuális nevelést, ami nem merül ki a nemi aktus ismertetésében, hanem az is célja, hogy tudjanak beszélni a szexuális életről, a párkapcsolatról, képesek legyenek kifejezni az érzéseiket, vágyaikat” – hangsúlyozza Zala Márton. „Nem kell várni ezzel feltétlenül a gimnáziumig.” A felnőtteknek sem ártana egy kis továbbképzés, főleg „beszéd­óra”. Mert hiába henceghetünk, hogy civilizációnkban szabadosan, tabuktól mentesen élhető meg és mutogatható a szex, beszélni még mindig csak vulgárisan vagy szé­gyenérzettől izzadtan, dadogva tudunk róla.