Szakértők sem sejtik, milyen „megújuló forrású” gázzal működtetnék a Mátrai Erőműben tervezett gázblokkot

Egy MVM-es kísérlet lehet a háttérben.

Baromság, jól hangzó blöff, kommunikációs trükk – ilyen és hasonló kifejezésekkel illették a lapunk által megkérdezett szakértők Gulyás Gergely egy augusztus eleji kormányinfón elhangzott szavait. A kancelláraiminiszter úgy fogalmazott, lehetőség szerint „megújuló forrásból” származó gázzal működtetnék az – év elején állami kézbe került – Mátrai Erőműben tervezett méretes, 500 megawattos (MW) gázblokkot. Akadt olyan szakmabeli is, aki a hír hallatán öblös hahotával fejezte ki a kormányelképzelésekkel kapcsolatos véleményét.

Ma az egyetlen ismert, megújuló forrásból származó gázfajta az úgynevezett biogáz. Ezt elsősorban haszonállatok trágyájából, mezőgazdasági maradékokból, – főként emberi ürüléket tartalmazó - szennyvíziszapból, állati és ételmaradékokból, valamint háztartási szemétből állítják elő. Aránya a hazai energiafelhasználáson belül a KSH adatai szerint elhanyagolható, ezredszázalékokban mérhető. Igaz, a megújuló-alapú áramtermelésen belül már néhány százalékot elér. Az eljárás nem túl bonyolult: egy megfelelő tartállyal felfogják a szerves rothadás során termelődő gázokat. Az így keletkező anyag körülbelül 60 százaléka jó fűtőértékű metán, 40 százaléka pedig szén-dioxid és egyéb szennyező molekula. Ennek köbméterenként 21-22 megajoule-os fűtőértéke jóval gyengébb a háztartásokba érkező, föld alól kibányászott földgáz 34,1-éhez képest. Így közvetlenül nem is keverhető a központi gázrendszerbe. Bár kis mennyiségben még eloszlana, nagyobb arányban már berendezések jelentős hatékonyságromlásához vagy akár meghibásodásához is vezethetne. A gyenge és hullámzó fűtőértékre beállított úgynevezett gázmotorok segítségével viszont mégis hatékonyan termelhető belőle áram. Az ilyen üzemek néhány száz kilowattos-pár MW-s átlagos mérete viszont több nagyságrenddel kisebb a Mátrai Erőműben tervezett 500 MW-s gázblokknál. Ennek megfelelően jellemzően mezőgazdasági üzemek végeznek a saját vagy a környék igényeinek kielégítésére biogáz-alapú áramtermelést. Ökölszabály szerint egy MW kialakítása körülbelül egymilliárd forint.

Bár a hazai adottságok összesen 750 MW-nyi, biogáz-alapú áramelőállító berendezés ellátását tennék lehetővé, jelenleg összesen körülbelül 70 MW működik – közölte lapunkkal Bódás Sándor, a Magyar Biogáz Egyesület elnökségi tagja. Ezek többségének alapanyaga trágyával kevert silókukorica. Igaz, utóbbi alapanyagot sokszor külső felektől vásárolják, épp a fűtőérték javítása érdekében. Jelentékeny hányadot képviselnek a szennyvíziszapot hasznosító egységek, a fennmaradók pedig jellemzően hulladékból állítanak elő depóniagázt. A hazai biogáz-termelés helyzete éppenséggel nem túl rózsás. Az Orbán- kormány ugyanis úgy módosította a megújulóenergia-alapú termelés támogatási szabályait, hogy így szinte kizárólag napelemes egységek részesülnek állami segítségben. Enélkül pedig még mindig nem állnak meg a saját lábukon a biogázos egységek – fogalmazott Bódás Sándor, aki ezek környezetvédelmi jelentősége miatt mégis szükségesnek tartaná a termelés állami ösztönzését.

Egy 500 MW-os biogáz-alapú erőművet a szakember jelenleg teljesen elképzelhetetlennek tart. Magyarországon az ilyen egységek nem haladják meg az 5 MW-t. A legnagyobb, általa ismert üzem 10 MW-s és német. A legnagyobb akadály a távolság. Száz kilométeren túlról ugyanis már egyáltalán nem éri meg beszállítani az alapanyagokat. Ezért az is elképzelhetetlen, hogy a Mátrai Erőmű közvetlen közelében nagy mennyiségű biogáztelepeket létesítsenek. (Egy-egy ilyen telep tartálya akár több ezer köbméteres is lehet.)

Biogázból megfelelő tisztítás után készíthető – a földgázéhoz hasonló, vagy akár annál jobb fűtőértékű – biometán is – tette hozzá Bódás Sándor. Ez már gond nélkül betáplálható a központi hálózatba. Ezzel ugyanakkor nem „az erőművet” látnák el megújuló-alapú gázzal, hanem az országot. Az eljárás elterjedésének egyik gátja az ár. A termék ugyanis, épp az átalakítás költségei miatt, körülbelül 40 százalékkal drágább a hagyományos földgáznál.

Keresve Gulyás Gergely megfogalmazásának lehetséges hátterét, a biogáz-egyesület elnökségi tagja felhívta a figyelmünket a – Mátrai Erőművet az év elején a kormányfő felcsúti barátja, Mészáros Lőrinc cégeitől vitatott körülmények között megvásárló – állami MVM négy éve bejelentett, power-to-gas nevű kísérleti tervére. Ennek lényege, hogy árammal hidrogént termelnek, amiből – egy „mesterséges mikroorganizmus” segítségével – biometán állítható el. A hidrogén és a biometán elhelyezhető a hazai tárolórendszerben. Egy ilyen alapú, 10 MW-s erőmű létesítésére az MVM négy éve közös céget hozott létre a német Electrochaeával. De az eljárás elvben alkalmas akár akár több ezer MW-s gázerőmű meghajtására is. Az elképzelés egyik gyenge pontja szintén az ár. Hisz elvileg már megtermelt áramot alakítanának át több lépcsőben gázzá, amiből aztán ismét áramot készítenének. Ez az eredetihez képest nyilvánvalóan többszörös áramárat eredményez. Szintén kérdés, hogy ez mennyiben sorolható a megújulóenergia-hasznosítás körébe. Az MVM-es ötletet már mostanság sem a megújuló energiához kapcsolják, sokkal inkább az új atomerőmű-blokkok által termelt fölös áram tárolási, majd „újratermelési” megoldásaként emlegetik. Kérdés, egy ilyen „hókuszpókusz”-eljárásra miként szerezhető – a kancelláriaminiszter által is említett – uniós támogatás.

Mindazonáltal sokkal valószínűbb, hogy a leendő visontai gázblokkot hosszú távon is az országba Ukrajnából érkező orosz földgázzal látják majd el, aminek vezetéke a Mátrai Erőmű közelében húzódik. (Kérdés, miként befolyásolja ezt az ukrán útvonalat déli irányból kiváltó orosz terv.)

Hisz, amiként a felvetést hahotával nyugtázó szakértő lapunknak fogalmazott, „sok sz.r van Magyarországon, de azért ennyi nincs”.