Püspökké emelkedhet Orbán egykori minisztere

Balog Zoltán kiradíroztak egy szót a zsinati szabályokból is.

Hivatalosan is református püspök-jelölt lett Balog Zoltán, volt emberi erőforrások miniszter, írja a hvg.hu. Ennek érdekében korábban még a zsinati szabályokat is módosították. A korábbi rendelkezés úgy szólt, hogy püspök csak abból lehet, aki „legalább 10 évi folyamatos, önálló lelkészi szolgálattal rendelkezik”. Ám „folyamatos” szó törlésével az egyház legfőbb döntéshozói módot adtak a politikai karrierje idején lelkészi szolgálatot nem végző Balognak a méltó visszatérésre.

A minisztersége után a parlamenti mandátumáról, majd később az Orbán Viktor évértékelőit is szervező Magyar Polgári Együttműködés Egyesület éléről is leköszönt Baloggal kapcsolatban református egyházi körökben már kész tényként kezelték, hogy a soron következő püspökválasztás után ő lehet a posztjáról távozó Bogárdi Szabó István utóda.

Balog miniszterként is úgy érezte, hogy elsősorban lelkipásztor maradt. Kívülről azonban nem sok látszott például abból, amit miniszteri belépőjekor vallott, hogy a kormány lelkiismerete kíván lenni.

Például a Biblia szavaival takarózva hárított például akkor, amikor az Index 2016-ban a minisztertársai, illetve a NER-oligarchák gyors és látványos meggazdagodásáról, urizáló életmódjáról faggatta. (Mondván: „Miért keresed felebarátod szemében a szálkát, miközben a magadéban nem veszed észre a gerendát?”) Annyit azonban fontosnak tartott megjegyezni, hogy „erre a kormányra kimondottan jellemző a puritánság”.

Ha valakinek, Balognak, egy Borsod megyei bányászfalucska lelkészcsaládjának sarjaként, aki maga is fiatalon az Úr szolgálatába szegődött, meglett volna az „aranyfedezete”, hogy morális kérdésekben megnyilvánuljon. Mégsem tette. Szótlan maradt az idegengyűlöletre építő menekültellenes kampányok idején is.

Szakmai teljesítményét tekintve, saját miniszteri portfólióját illetően is kudarcot kudarcra halmozott. Miközben a kormányzás humanizálódását kívánta hangsúlyozni – kifejezetten az ő kérésére nevezték át az erőforrások minisztériumát, amely így „nemzetiből lett emberi” –, készségesen asszisztált a fogyatékkal élők munkaképessé nyilvánításához, az egészségügy emberéletekben mérhető elhanyagolásához, az oktatás centralizálásához. Utóbbit, meglehetősen cinikusan, azzal igyekezett bagatellizálni, hogy „túltoltuk a biciklit”. Arról pedig nem tudta meggyőzni Orbánt, hogy a különböző ágazatok összevonásával létrejött humán mamuttárcát fel kellene darabolni (erre hivatkozva távozott a bársonyszékből a tavalyi kormányváltáskor).

Nevét adta ahhoz, hogy a kultúra állami finanszírozásában a kormányzati lojalitás váljon a források elosztásának legfőbb szempontjává. Miniszteri elismerésben részesítette a szélsőjobb kultikus zenekarának, a Kárpátia együttesnek a frontemberét, és az újságíróknak adható legmagasabb állami kitüntetéssel, a Táncsics-díjjal ismerte el az idegengyűlölő nézeteit hangoztató Szaniszló Ferencet.