Előfizetés
Fotó: Erdős Dénes / Népszava

"Akik a szabadság érdekében felszólalnak, azok kockázatot kénytelenek vállalni: számíthatnak a hatalom haragjára" - galéria

A szolidaritásról szólt a pénteki nap a Vas utcában. Délután a Zeneakedemisták szerveztek közös zenélést, este pedig beszédek hangzottak a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt. A közönséget Bródy János hangolta, majd beszédet mondott Iványi Gábor lelkész, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség és az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője, az egyetem melletti szolidaritási demonstráció főszervezője. Felszólalt még L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője, Fullajtár Andrea, Szirtes Ágnes, Rácz Attila, az egyetem oktatója, Lázár Kati színművész, a zenész Molnár Áron NoÁr, Kovács Krisztina, Galkó Balázs és Bíró Kriszta.

Szerző

Megosztás
Fotó: ALEXANDER NEMENOV / AFP

Egykor a világkiállítás aranyérmese volt, ma nyomornegyed a szovjet textilipar munkásálma, a Proletarka

A Moszkvától 200 kilométerre fekvő Tver virágzó iparváros volt már a századfordulót megelőző évtized óta, egészen a Szovjetunió felbomlásáig, amikor beözönlött az olcsó kínai textil az országba és csődbe mentek a nagymúltú textilgyárak. Így volt ez Tverben is, ahol a századfordulón egész munkásnegyedeket húztak fel a textilgyári dolgozóknak, akik boldogan költöztek tömegesen a Párizsi Világkiállításon aranyérmet nyert épületekbe. A rendszerváltás után a munka megszűnt, a társadalom alján élő munkások pedig még lejjebb csúsztak és végképp csapdába estek a leginkább bontásra érdemes Proletarkában.

Szerző

Megosztás
A munkásszállás első három épülete mintaberuházás volt 1900-ban, aztán a sikert követően további épületek követték
Fotó: ALEXANDER NEMENOV / AFP
A szovjet hatalomátvétel után virágzott fel igazán a város, a Proletarka önálló közösséggé vált, üzletekkel, könyvtárral, kórházzal, két medencével, színházzal és csillagvizsgálójuk is volt
Fotó: ALEXANDER NEMENOV / AFP
Az épületeket a rendszerváltás óta nem igazán tartja karban senki
Fotó: ALEXANDER NEMENOV / AFP
A hosszú, széles folyosók közösségi térként funkcionálnak
Fotó: ALEXANDER NEMENOV / AFP
A nyomorúságos életkörülmények nem szokatlanok Oroszországban, százezrek élnek bontásra ítélt épületekben
Fotó: ALEXANDER NEMENOV / AFP
Zinaida Ibragimova ötven éve költözött a Proletarkába, lenyűgözte a vöröstéglás homlokzat
Fotó: ALEXANDER NEMENOV / AFP
Az komfort nélküli épület lakó közös vécét, mosdót és konyhát használnak
Fotó: ALEXANDER NEMENOV / AFP
A lakásügyi minisztérium adatai szerint az orosz társasházak harmadának 2045-ig nagyjavításra lesz szüksége
Fotó: ALEXANDER NEMENOV / AFP
Az épület munkásszállónak épült, komfortfokozata azóta sem nőtt, a lakások egy szobából állnak, mint egy kollégiumban
Fotó: ALEXANDER NEMENOV / AFP
A telep hangulata miatt gyakran forgatnak itt történelmi filmeket
Fotó: ALEXANDER NEMENOV / AFP
A legutóbbi terv szerint tíz év alatt újították volna fel a hajdan szebb napokat látott Proletarkát, de a város teljes két évnyi költségvetését felemésztő rekonstrukcióból nem lett semmi
Fotó: ANDREY BORODULIN / AFP