Barátságtalan fogadtatás Varsóban

A lengyel kormány három hónapig megvárakoztatta Németország új nagykövetét, ám aztán rájött, hogy szüksége van Berlin támogatására.

Németország június elején jelölte ki Arndt Freytag von Loringhovent varsói nagykövetének, a 64 éves diplomata mégis csak szeptember 10-én adhatja át végre megbízólevelét a lengyel államfőnek. A huzavonára a lengyelek nem adtak magyarázatot, Szymon Szynkowski vel Sek külügyminiszter-helyettes Twitter-bejegyezésben csupán arra emlékeztette a „németeket”, hogy a második világháború sebei továbbra sem gyógyultak be Lengyelországban, valamint, hogy a sebek gyógyítása annál is nehezebb, mivel „visszatérő a történelem hamisítás, s hiányzik a bűnök és károk teljes elszámoltatása”. A külügyminiszter-helyettes még egyszer hangsúlyozta, hogy a történelmi ügyek a német-lengyel kapcsolatok legfontosabb kontextusát képezik, s ez nagy kihívás Németország valamennyi képviselője, különösen varsói nagykövete számára. Az elemzők úgy fordítják le ezt a külügyéri szöveget, hogy a lengyel kormány a németektől újabb bocsánatkéréseket és anyagi jóvátételt követel a második világháborúban okozott károkért.

Egészen eddig viszont a lengyel kormánypárti média úgy találhatta, hogy alkalmatlan ezen igénynek a közvetítésére a kijelölt nagykövet. Freytag von Loringhoven balti bárók leszármazottja, családja Észtország 1918-as függetlenné válása után települt át kurlandi birtokáról Németországba. Egyik őse a kereszteslovagok nagymestere volt. A diplomata apja a Wehrmacht tisztje lett, harcolt a keleti fronton, Sztálingrádnál is. 1943-tól 1945-ig a szárazföldi csapatok főparancsnokának segédtisztje volt őrnagyi rangban, részt vett a Hitler elé kerülő hadműveleti jelentések elkészítésében. Fényképek örökítették meg a Führer közelében. Ezzel együtt a 1956-ban a Bundeswehr reaktiválta és altábornagyi rangban ment nyugdíjba.

A lengyel sajtóban megírták, hogy Jaroslaw Kaczynski a Lengyelországot kormányzó Jog és Igazságosság Párt (PiS) elnöke kijelentette: nem lehet nagykövet Varsóban, akinek az apja Hitler körül sürgölődött az utolsó pillanatig. A külügyminiszter-helyettes nyilatkozatában visszaköszön Kaczynski másik gyakran elővett követelése: fizessen Németország hatalmas összegű jóvátételt a háború anyagi és emberi káraiért cserébe. A nagyköveti agrement körüli huzavonában szerepe lehetett annak is, hogy a lengyel kormánypárt szerint Andrzej Duda elnöki kampányában a német tulajdonú lengyel média az „ellenség” oldalára állt. A németellenes hangulat politikai gerjesztése azért is ellentmondásos Lengyelországban, mert a lengyel gazdaság még a magyarnál is erősebben függ a némettől. Az országban Németország a legnagyobb befektető, a lengyel cégek német multik beszállói, s többmillió lengyel dolgozik állandóan vagy alkalmilag Németországban. Ezen kívül milliónyi német-lengyel kettős állampolgárságú család létezik. Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen kampányból a lengyel kormány jól jöhessen ki.

Miért hátrált meg a PiS? A legkézenfekvőbb magyarázat az, hogy Zbigniew Rau az új lengyel külügyminiszter megkérhette Kaczynskit, engedjen, ne kelljen egy ilyen súlyos konfliktussal kezdeni pályáját legfontosabb európai partnerével. Ehhez járulhatott a bonyolódó lengyel keleti szomszédsági politika, amelyben Németországnak is fő szerepe van. A Navalnij-ügy kapcsán Németországban erősen követelik, hogy Angela Merkel állítsa le az Északi Áramlat-2 földgázvezeték építését, hiszen azzal csak Vlagyimir Putyin politikáját – értsd az ellenzékiekkel való leszámolást - finanszírozza. A vezeték ellenzése centrális eleme egy évtizede a lengyel regionális politikának. Nemcsak gazdasági, de geopolitikai okokból is. Az orosz-német gazdasági-politikai és katonai összefogás száz éve rémálma Varsónak. Most ennek ellenzésében ebben erős támogatást kaptak az USA-tól is. Ha viszont Belarusz kapcsán növekszik a feszültség a keleti lengyel határon az olyan erőpróba, amelyhez Varsónak szüksége lesz a német kormány segítségére. A később oda vezénylendő amerikai dandár aligha lesz elegendő a megfelelő elrettentéshez.