– Félelmetes erők dolgoznak a háttérben – mutatott rá a színművészetisek tiltakozásának általa vélelmezett okaira Vidnyánszky Attila. A kormány embere a minap a Hír TV-ben közölte, hogy egy kormánybuktató álmokat szövögető nemzetközi csapattal állnak szemben, valóságos hadsereggel. A vasárnapi tüntetést elnézve, ehhez aligha fér kétség.
Vasárnap kora délután mindent elkövettünk, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem környékén felkutassuk a hírtévés nyilatkozatban szereplő félelmetes erőket – több kapualjba is bekukkantottunk –, de a kulisszák mögül irányító titokzatos külföldi alakulat katonáinak nyomát se leltük. Nyilván remekül álcáztak magukat. Még az is lehet, hogy megijedtek a lelepleződéstől, és felszívódtak.
Láttunk viszont rengeteg demonstrálót, közöttük feltűnően sok – Vidnyánszky szerint megtévesztett, eszközként felhasznált – fiatalt. A hallgatói önkormányzat tiltakozó élőláncot szervezett ugyanis: az egyetem Szentkirályi utcában lévő épületétől egészen a Parlamentig. Útba ejtették a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, az ELTE bölcsészkarát, a Károli Gáspár Református Egyetemet, a Corvinust és a Magyar Tudományos Akadémiát is.
A szervezők több gyülekezési pontot is meghirdettek. Az eddigi tüntetések helyszínén, a Vas utcában a kezdéshez közeledve egyre nőtt a tömeg. Végül olyan sokan gyűltek össze, hogy az élőlánc nemcsak elért a Kossuth térig, de akadt olyan szakasz, ahol kétszeres-háromszoros élőláncot alkottak az öt és fél kilométeres útvonalon. Végül a parlamenthez eljutott az a dokumentum, a Charta Universitatis, amely leszögezi az egyetemfoglalók alapelveit, így például a politikai és gazdasági hatalomtól való függetlenség ideáját.
– A hülyékkel nem tudsz mit csinálni – tárta szét a karját egy idősebb férfi, aki többedmagával a kormány lépéseit kommentálta. „Közel áll a szívünkhöz a színjátszás, szolidaritást vállalunk az egyetemmel” – indokolta jelenlétét egy Solymáron élő középiskolás lány. Törökbálinti barátnője bólogatott. „Azért jöttem, mert igazságtalanság érte a színművészeti egyetemet. Mindennek van határa!” – ezt már egy huszonéves angoltanárnő mondta lapunknak. Egy 70 éves újpesti asszony azért állt be az élőláncba, mert nagyon fontosnak tartja a fiatalok jövőjét. „Nekem is vannak egyetemista unokáim” – magyarázta.
Szegedről is érkeztek bölcsészhallgatók. Egyikük szerint Szeged mindig olyan város volt, amelyre jellemző az ellenállás: megmutatkozik ez a választások eredményében is. Az a helyzet, ami a színművészetin kialakult, nem teljesen ismeretlen számukra. Az ő egyetemükön is akadnak olyanok, akik nem tudományos érdemeik, hanem az állam felé tett politikai szolgálataik elismeréseként kaptak pozíciókat.
A kérdésre, hogy a Szegeden tanuló egyetemistákat mennyire mozgatták meg a Budapesten történtek, elmondták: pénteki rendezvényükön mintegy 400-500 ember vett részt, pedig csak egy nappal előtte hirdették meg a flashmobot. „Nem a hallgatói önkormányzatot képviseljük” – rázták nevetve a fejüket. „Mi nem hökösök vagyunk, hanem azok, akik csinálnak is valamit.”
Az élőlánc szervezői, bár kötelezővé nem tudták tenni, „nyomatékosan kértek” minden résztvevőt, hogy a járvány miatt viseljen kesztyűt és maszkot. A túlnyomó többség eleget tett a kérésnek, ha valaki mégsem, kapott kesztyűt is, maszkot is. Az élőlánchoz csatlakozók a járdára krétával felrajzolt vonalra álltak. Az aszfaltra helyenként friss felfestések kerültek: „Szabad ország, szabad egyetem!” A délután folyamán sokszor, sokfelé lehetett hallani, ahogy a tömeg ugyanezt a jelszót skandálja.
Többen nyakkendőt kötöttek a tiltakozás jelképévé vált piros-fehér színű kordonszalag egy-egy darabjából. Az egyik transzparens összefogást hirdetett: „Csak együtt vagyunk erősek”. A várakozás idején zenészek szórakoztatták az élőláncban álldogálókat. Mindenfajta műfaj képviseltette magát a harmonikamuzsikától a progresszív rockig. Az egyetem a Charta Universitatis elnevezésű dokumentumban sorolta fel azokat az elveket, amelyek alapján el tudja képzeni az együttműködést a kormánnyal. Ezt a dokumentumot adták kézről kézre az élőláncban. A charta – amit Udvaros Dorottya olvasott fel – hatalmas ováció közepette indult útjára. Dobpergés és táncosok kísérték. Fél óra múlva ismét taps és üdvrivalgás hullámzott végig a tömegen: a szervezők bejelentették, hogy a sor már a Kossuth térnél tart.
„Ötezren biztosan kellünk ehhez. Vagyunk, veletek együtt, ennyien?” – kérdezték az élőláncot meghirdető felhívásukban a szervezők. Igen, voltak. És nem csak ötezren, hanem többször annyian. Olyan sokan, hogy egyes szakaszokon kétszeres-háromszoros élőláncot alkottak az öt és fél kilométeres útvonalon. Mások meg se próbáltak beállni a sorba: nekik már nem jutott hely.
A szervezők kérték, hogy a járványügyi helyzetre tekintettel senki ne menjen a Kossuth térre. Hiába. Amikor órákig tartó vándorlás után a charta megérkezett a Parlamenthez, már több ezer ember várta. A dokumentumot otthagyták az Országháznál. Hátha egyszer valamelyik kormánypárti politikus is elolvassa.
