A Színház- és Filmművészeti Egyetem elfoglalása az ellenállás jelképe lett a nacionalista kormánnyal szemben. A diákok azért folyamodtak ehhez az eszközhöz, mert úgy ítélik meg, hogy a hatalom be akarja kebelezni az ország egyik elsőszámú művészképzőjét. A tiltakozást támogatják színtársulatok, művészek, egyetemi karok, Magyarországon és külföldön egyaránt. Tegnap pedig élőlánc jött létre az iskola és a körülbelül öt kilométerre lévő Parlament között. Szurdi Panni a hallgatók nevében azt mondta: mindenkinek alkotmányos joga tanulni, függetlenül a politikai beállítottságától.
A vitát az robbantotta ki, hogy az Orbán-kabinet az intézmény tulajdonjogát egy magánalapítványba vitte át. Új kuratóriumot nevezett ki, így félő, hogy az iskola, amely már régóta szálka a Fidesz szemében, kénytelen lesz igazodni a miniszterelnök nacionalista és konzervatív országképéhez. A pártolók élelmet és innivalót visznek az épületet elbarikádozó fiataloknak, aki azt mondják, addig maradnak, amíg nem kapnak biztosítékokat az autonómia ügyében. Cserni Mihály, a HÖK elnöke úgy fogalmazott, hogy Orbán tudatosan elszánt kulturkampfot vív.
A kormány azt ígérte, hogy az egyetem vezetése beleszólhat az új vezetés összetételébe, ám ebből nem lett semmi – közölte Upor László, a megbízott rektor. Sőt, a Szenátus elvesztette minden jogát a költségvetés és az irányítás kulcskérdéseiben. Orbán már jó ideje központosítja a jogköröket és nacionalista politikát folytat. Újraírták az alaptörvényt, a Fidesz javára változtatták meg a választási szabályokat, átalakították az igazságszolgáltatás felügyeleti rendszerét, az Alkotmánybíróságot teletömték a hatalom embereivel. A kormányfő és szövetségesei tartják kézben a közmédiát, továbbá a kereskedelmi sajtó túlnyomó részét.
Átszervezték a kulturális életet is, megszigorították a színházak állami finanszírozását. A nacionalista nyomulás utolérte a tudományt és az oktatást is. Új kutatóintézeteket hoztak létre, amelyek kiszolgálják a történelem revizionista értelmezését. A Közszolgálati Egyetemen az államapparátus jövendő kádereit képzik.
A SZFÉ-n a düh Vidnyánszky Attila, a nacionalista színi direktor ellen irányul, mert ő lett az új Kuratórium elnöke. Az eltelt években már jó pár dehonesztáló megjegyzést tett az iskolára. Szerinte annak többet kellene foglalkoznia a nemzettel, a hazával és a kereszténységgel. Egyben az állította, hogy ott egyfajta ideológiai képzés folyik.
A pénteki demonstráción Upor László azt emelte ki, hogy a hallgatók a diktatúrával kerültek szembe, megtapasztalták a hatalmasságok arroganciáját. De azt is látták, nekik maguknak mekkora erejük van és érezték mások szolidaritását. Ez pedig olyan tanulság, amit sosem felejtenek el.
(Az élőlánc híre egészen elképesztő visszhangot váltott ki az amerikai sajtóban: a Reuters, illetve az AP jelentése alapján olyan települések újságjai is beszámoltak róla, amelyek legfeljebb minden szökőévben foglalkoznak Magyarországgal. Vagy még akkor sem – a szerk. megj.)
Hozzávetőleg 8 ezren tiltakoztak Budapesten, hogy követeljék a kormánytól: el a kezekkel a Színház és Filmművészeti Egyetemtől. Attól tartanak ugyanis, hogy az új vezető testület, Vidnyánszkyval, Orbán hívével az élen, tönkreteszi az intézmény autonómiáját. Az állam támogatói ezzel szemben azt állítják, hogy a művészeteket a liberálisok, illetve baloldali erők uralják.
A hatalom immár 7 felsőoktatási intézményt helyezett egy-egy magánalapítvány ellenőrzése alá, és az új vezetőket központilag válogatták ki. Ám a kormány szerint ez a lépés csupán a versenyképesség javítását célozza és szó sincs a szólásszabadság szűkítéséről. Magyarországon azonban egyre nagyobb a félelem a kultúra és a tudomány függetlensége miatt. A CEU nagy része Bécsbe települt át, miután Orbán jogi háborúskodást indított ellene. Majd jó egy hónapja távozott szinte a teljes szerkesztő gárda az Indextől.
„Gyilkos logika” címmel a lap arról ír, hogy a Navalnij-ügy kapcsán Moszkva a jól ismert módon igyekszik kétségeket támasztani, mármint hogy benne volt a történetben, de ezúttal a jelek szerint még a saját híveit sem tudja meggyőzni. A hivatalos védekezés szokás szerint hármas védővonalat igyekszik felállítani:
Egy ilyen merénylet az ország jó hírneve, illetve az esetleges szankciók miatt többet árt, semmint használ a Kremlnek.
A titkosszolgálat nem engedte volna el az áldozatát, hanem befejezte volna, amit elkezdett.
A hatalom megbízottai nem olyan ostobák, hogy ilyen nyilvánvaló nyomot hagyjanak maguk után, mármint hogy novicsokot használjanak.
Ám az elnöknek nagyon is volt oka hidegre tenni riválisát. Hiszen jövőre választások lesznek és Putyin népszerűsége gödörben van. Navalnij pedig arra mozgósított az interneten, hogy mindenki arra a jelöltre voksoljon a körzetében, aki bizonytalanná tudja tenni a kormánypárt helyi emberének sikerét. És hát az Egységes Oroszország tavaly pont ilyen okokból elvesztette Moszkvát. Ha ez megismétlődne az országos választásokon, az katasztrófa volna az államfő számára. Úgyhogy amikor a hatalom forog kockán, akkor számára teljesen mindegy, hoz-e ellene szankciókat a Nyugat. Viszont az időpont most azért volt kedvező a merénylethez, mert elvileg van idő, hogy megnyugodjanak a kedélyek, mielőtt az urnákhoz járulnak a szavazópolgárok.
Egy orosz elemző szerint nincs abban ellentmondás, hogy kiengedték Navalnijt, mert a tettesek bíztak abban, hogy felszívódik a méreg. Csakhogy azzal nem számoltak: a németek mentőrepülőgépet küldenek. Így választaniuk kellett: vagy marad a beteg Omszkban, ám ez megerősíti a gyanút a hatalom bűnrészessége ügyében, vagy pedig hagyják elvinni, bízván abban, hogy a német szakértők már semmit sem találnak a szervezetében.
Egy másik orosz elemző, aki két éve Franciaországban él, arra hívja fel a figyelmet, hogy akik engedélyezték a szállítást a Kremlben, aligha voltak beavatva a gyilkossági kísérletbe. Így feltételezték, hogy a kormány ártatlan. Sztanovaja szerint azonban a hivatalos reakció és az elmaradt nyomozás pont azt bizonyítja, hogy nyakig benne volt. No meg az is, hogy ujjal mutogat a Nyugatra. Úgyhogy már a hívek is kételkednek a hivatalos verzióban.
