Előfizetés

Szabad szemmel – Az SZFE melletti tüntetésekről ír a nemzetközi sajtó

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2020.09.07. 07:08

Nemzetközi sajtószemle, 2020. szeptember 7.
New York Times A Színház- és Filmművészeti Egyetem elfoglalása az ellenállás jelképe lett a nacionalista kormánnyal szemben. A diákok azért folyamodtak ehhez az eszközhöz, mert úgy ítélik meg, hogy a hatalom be akarja kebelezni az ország egyik elsőszámú művészképzőjét. A tiltakozást támogatják színtársulatok, művészek, egyetemi karok, Magyarországon és külföldön egyaránt. Tegnap pedig élőlánc jött létre az iskola és a körülbelül öt kilométerre lévő Parlament között. Szurdi Panni a hallgatók nevében azt mondta: mindenkinek alkotmányos joga tanulni, függetlenül a politikai beállítottságától. A vitát az robbantotta ki, hogy az Orbán-kabinet az intézmény tulajdonjogát egy magánalapítványba vitte át. Új kuratóriumot nevezett ki, így félő, hogy az iskola, amely már régóta szálka a Fidesz szemében, kénytelen lesz igazodni a miniszterelnök nacionalista és konzervatív országképéhez. A pártolók élelmet és innivalót visznek az épületet elbarikádozó fiataloknak, aki azt mondják, addig maradnak, amíg nem kapnak biztosítékokat az autonómia ügyében. Cserni Mihály, a HÖK elnöke úgy fogalmazott, hogy Orbán tudatosan elszánt kulturkampfot vív. A kormány azt ígérte, hogy az egyetem vezetése beleszólhat az új vezetés összetételébe, ám ebből nem lett semmi – közölte Upor László, a megbízott rektor. Sőt, a Szenátus elvesztette minden jogát a költségvetés és az irányítás kulcskérdéseiben. Orbán már jó ideje központosítja a jogköröket és nacionalista politikát folytat. Újraírták az alaptörvényt, a Fidesz javára változtatták meg a választási szabályokat, átalakították az igazságszolgáltatás felügyeleti rendszerét, az Alkotmánybíróságot teletömték a hatalom embereivel. A kormányfő és szövetségesei tartják kézben a közmédiát, továbbá a kereskedelmi sajtó túlnyomó részét. Átszervezték a kulturális életet is, megszigorították a színházak állami finanszírozását. A nacionalista nyomulás utolérte a tudományt és az oktatást is. Új kutatóintézeteket hoztak létre, amelyek kiszolgálják a történelem revizionista értelmezését. A Közszolgálati Egyetemen az államapparátus jövendő kádereit képzik. A SZFÉ-n a düh Vidnyánszky Attila, a nacionalista színi direktor ellen irányul, mert ő lett az új Kuratórium elnöke. Az eltelt években már jó pár dehonesztáló megjegyzést tett az iskolára. Szerinte annak többet kellene foglalkoznia a nemzettel, a hazával és a kereszténységgel. Egyben az állította, hogy ott egyfajta ideológiai képzés folyik. A pénteki demonstráción Upor László azt emelte ki, hogy a hallgatók a diktatúrával kerültek szembe, megtapasztalták a hatalmasságok arroganciáját. De azt is látták, nekik maguknak mekkora erejük van és érezték mások szolidaritását. Ez pedig olyan tanulság, amit sosem felejtenek el. (Az élőlánc híre egészen elképesztő visszhangot váltott ki az amerikai sajtóban: a Reuters, illetve az AP jelentése alapján olyan települések újságjai is beszámoltak róla, amelyek legfeljebb minden szökőévben foglalkoznak Magyarországgal. Vagy még akkor sem – a szerk. megj.)  
BBC Hozzávetőleg 8 ezren tiltakoztak Budapesten, hogy követeljék a kormánytól: el a kezekkel a Színház és Filmművészeti Egyetemtől. Attól tartanak ugyanis, hogy az új vezető testület, Vidnyánszkyval, Orbán hívével az élen, tönkreteszi az intézmény autonómiáját. Az állam támogatói ezzel szemben azt állítják, hogy a művészeteket a liberálisok, illetve baloldali erők uralják. A hatalom immár 7 felsőoktatási intézményt helyezett egy-egy magánalapítvány ellenőrzése alá, és az új vezetőket központilag válogatták ki. Ám a kormány szerint ez a lépés csupán a versenyképesség javítását célozza és szó sincs a szólásszabadság szűkítéséről. Magyarországon azonban egyre nagyobb a félelem a kultúra és a tudomány függetlensége miatt. A CEU nagy része Bécsbe települt át, miután Orbán jogi háborúskodást indított ellene. Majd jó egy hónapja távozott szinte a teljes szerkesztő gárda az Indextől.
Die Zeit „Gyilkos logika” címmel a lap arról ír, hogy a Navalnij-ügy kapcsán Moszkva a jól ismert módon igyekszik kétségeket támasztani, mármint hogy benne volt a történetben, de ezúttal a jelek szerint még a saját híveit sem tudja meggyőzni. A hivatalos védekezés szokás szerint hármas védővonalat igyekszik felállítani:
  • Egy ilyen merénylet az ország jó hírneve, illetve az esetleges szankciók miatt többet árt, semmint használ a Kremlnek.
  • A titkosszolgálat nem engedte volna el az áldozatát, hanem befejezte volna, amit elkezdett.
  • A hatalom megbízottai nem olyan ostobák, hogy ilyen nyilvánvaló nyomot hagyjanak maguk után, mármint hogy novicsokot használjanak.
Ám az elnöknek nagyon is volt oka hidegre tenni riválisát. Hiszen jövőre választások lesznek és Putyin népszerűsége gödörben van. Navalnij pedig arra mozgósított az interneten, hogy mindenki arra a jelöltre voksoljon a körzetében, aki bizonytalanná tudja tenni a kormánypárt helyi emberének sikerét. És hát az Egységes Oroszország tavaly pont ilyen okokból elvesztette Moszkvát. Ha ez megismétlődne az országos választásokon, az katasztrófa volna az államfő számára. Úgyhogy amikor a hatalom forog kockán, akkor számára teljesen mindegy, hoz-e ellene szankciókat a Nyugat. Viszont az időpont most azért volt kedvező a merénylethez, mert elvileg van idő, hogy megnyugodjanak a kedélyek, mielőtt az urnákhoz járulnak a szavazópolgárok. Egy orosz elemző szerint nincs abban ellentmondás, hogy kiengedték Navalnijt, mert a tettesek bíztak abban, hogy felszívódik a méreg. Csakhogy azzal nem számoltak: a németek mentőrepülőgépet küldenek. Így választaniuk kellett: vagy marad a beteg Omszkban, ám ez megerősíti a gyanút a hatalom bűnrészessége ügyében, vagy pedig hagyják elvinni, bízván abban, hogy a német szakértők már semmit sem találnak a szervezetében. Egy másik orosz elemző, aki két éve Franciaországban él, arra hívja fel a figyelmet, hogy akik engedélyezték a szállítást a Kremlben, aligha voltak beavatva a gyilkossági kísérletbe. Így feltételezték, hogy a kormány ártatlan. Sztanovaja szerint azonban a hivatalos reakció és az elmaradt nyomozás pont azt bizonyítja, hogy nyakig benne volt. No meg az is, hogy ujjal mutogat a Nyugatra. Úgyhogy már a hívek is kételkednek a hivatalos verzióban.

"A mi konzervativizmusunk más" - interjú Iain Lindsay távozó brit nagykövettel

Rostoványi András
Publikálás dátuma
2020.09.07. 07:00

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Szoros a brit-magyar viszony, de vannak nézetkülönbségek, az egyik legjelentősebb a migrációval kapcsolatos. Négy és fél évig tartó budapesti kiküldetése eredményeiről és nehézségeiről beszélgettünk Iain Lindsay távozó brit nagykövettel.
Nemcsak Magyarországtól búcsúzik, hanem negyven év diplomáciai szolgálattól is. Miben változott meg a világ a karrierje kezdete óta? A mostani világ rendkívül más, mint amilyen 1980-ban volt – amikor elkezdtem a brit külügyminisztériumban dolgozni –, ehhez szerintem legalább három nagy geopolitikai változás járult hozzá. Az egyik a berlini fal leomlása volt, a kommunista rendszerek bukása és ha úgy tetszik, Európa újraegyesülése. Az első kiküldetésemen Varsóba kerültem 1982–1983-ban, a hadiállapot idején, mondanom sem kell, hogy azóta Lengyelország hatalmas átalakuláson ment keresztül. A második nagy változás Kína felemelkedése. Amikor felvettek a külügyminisztériumba, egy idegen nyelvi tesztből kiderült, hogy fogékony vagyok a nehezebben tanulható nyelvekre, köztük a kínaira is. Kína hatalmas ország, de akkor úgy tűnt, mindenki szürkébe vagy sötétkékbe öltözik, az volt a benyomásom, hogy nagyon egyhangú, ezért nem akartam kínaiul tanulni. Most, negyven évvel később Kína a világ második legjelentősebb nagyhatalma, és folyamatosan növekszik, aminek magam is szemtanúja voltam a 2007–2011 közötti hongkongi külszolgálatom során: minden egyes évben, amikor Pekingbe utaztam, egy újabb körút épült a kínai főváros körül. A harmadik nagy geopolitikai változásnak a radikális iszlamizmus előretörését mondanám, az afganisztáni, illetve az iraki háborúval összefüggésben. A 2001-es terrortámadások után sokan gondolták, hogy ezek távoli országok, ám a 2015-ös globális migrációs válság rájuk cáfolt, hiszen ezek a konfliktusok hatással voltak az Európába érkező migrációra. Ezenfelül szintén fontos változásként tekinthetünk a bevándorlásra, ám ez még folyamatban van, és még legalább a következő nemzedék számára meghatározó, globális ügy lesz. Jelentős változás továbbá, hogy az Egyesült Királyság elhagyta az ­Európai Uniót, aminek egyelőre nem tudjuk, milyen következményei lesznek, de számunkra mindenképpen alapvető fordulat: egykor húsz éven keresztül hiába próbáltunk csatlakozni az EU-hoz, mert Franciaország megakadályozott bennünket ebben, aztán 47 évig tagok voltunk, most pedig távoztunk. Alig három hónappal a Brexit-népszavazás előtt érkezett Magyarországra. Milyen hatással volt a nagyköveti feladataira, hogy a britek a kilépés mellett döntöttek? Mint minden nagykövetnek, eleinte nekem is a kétoldalú kapcsolatok erősítése volt a célom; láttam lehetőséget arra, hogy gazdasági és védelmi téren is szorosabbra lehet fűzni az együttműködést. Aztán bekövetkezett a Brexit, és az ezzel kapcsolatos ügyek rengeteg időt emésztettek fel. Napjaink jelentős része arra ment el, hogy elmagyarázzuk a Brexitet, valamint a tárgyalások során kialakított álláspontunkat a magyar kormánynak, az üzleti élet képviselőinek, a lakosságnak és az itteni brit közösségnek. Mindez lefoglalta az időt, amelyet máskülönben a brit–magyar kapcsolatok építésével töltöttem volna. A Brexit miatt azonban még fontosabbá vált a kétoldalú viszony megerősítése, hiszen az, hogy elhagyjuk az Euró­pai Uniót, nem jelenti azt, hogy búcsút intenénk Magyarországnak. Mit tart a legjelentősebb eredmé­nyeinek? Talán az a legfontosabb, hogy végül sikerült elmagyaráznunk a Brexitet. Több magyar és kelet-közép-európai barátom szomorú volt, hogy távozunk, mert úgy látták, az Egyesült Királysággal a legjobb barátjuk lép ki az EU-ból. Számos európai országban érzékelhető düh volt, mert elhagyjuk az Uniót, és megértettem volna, ha Magyarországon is ez a hangulat. Azt tapasztaltam azonban, hogy a magyarok ugyan nem örültek, de tiszteletben tartották a döntésünket, és a jövőbeni kapcsolatokról akartak beszélni. Talán korai még ezt így kijelenteni, de úgy vélem, csapatommal és a magyar kormány segítségével sikerült megnyugtatni a magyarokat és az itt élő briteket is. Mindeközben a kétoldalú kapcsolatokat is meg tudtuk erősíteni, legjelentősebb javulás a védelem területén történt: nemrég országaink között még csupán ad hoc kooperáció volt, de sikerült megteremtenünk egy szoros együttműködés alapjait. 2017-ben megállapodás született a stratégiai partnerségről. Vannak még területek, amelyeket lehet fejleszteni, kiváltképpen jövő év januárjától, amikor véget ér az Egyesült Királyság EU-ból való kilépését követő átmeneti időszak. Sokszor kiemelte, hogy erős kapocs köti össze az Egyesült Királyságot és Magyarországot. Mit tart közös értékeknek és hol lát nézetkülönbsé­geket? Úgy vélem, a szuverenitás mindkét ország számára fontos érték, az EU-tagállamok közül Magyarország volt a leginkább támogató, megértő és konstruktív irányunkban a 2016-os népszavazás óta, mert az önök kormánya osztotta azzal kapcsolatos aggodalmainkat, hogy a tagállamok fokozatosan újabb és újabb jogköröket veszítenek el az Európai Unióban. A Brexitet illetően közös érdek, hogy fair megállapodás szülessen, hogy az EU és az Egyesült Királyság között jó viszony legyen a jövőben. Magyarország fontos szövetséges az európai biztonság és védelem kérdésében is. Vannak persze véleménykülönbségek, a legnagyobb talán a bevándorlással kapcsolatos. Mi olyan ország vagyunk, amely erősen hisz a szabályozott bevándorlásban, amelyre szükségünk is van, hiszen sok európai országhoz hasonlóan kihívást jelent a társadalom öregedése.  A születési arány ugyanúgy probléma nálunk, mint itt, kellenek az emberek, hogy az iskolákban, kórházakban dolgozzanak. Más területeken is vannak nézetkülönbségek, ami abból fakad, hogy a brit, angolszász konzervativizmus szerintem különbözik a magyarországitól. A mi konzervatív pártunk a szabadkereskedelem, a szabadpiac, a mindenki számára egyenlő lehetőségek pártján áll, és támogatja a sokszínűséget, például a nézetek sokszínűségét. Magyarországnak egyértelműen más a nézőpontja ebben a tekintetben, amit mi tiszteletben tartunk. Mi fog a legjobban hiányozni? Az emberek, a magyar barátaim nagyon hiányozni fognak.  Az elmúlt öt hónap bebizonyította, hogy hiába beszélünk egymással videókonferenciákon, webkamerán keresztül, a személyes kapcsolatot nem tudják helyettesíteni a virtuális megbeszélések. Számomra a személyes kapcsolat fog legjobban hiányozni, valamint a Budapestből és Magyarországból áradó csodálatos hangulat. Ám, ahogyan rendszeresen hangsúlyozom, viszontlátással köszönök el, nem mondok goodbye-t, Magyarország és a magyarok az életem részeivé váltak. Örülnék, ha a legtöbb nyáron visszajöhetnék, már csak azért is, mert a feleségemmel örökbe fogadtunk egy kutyát az érdi menhelyről, és fontosnak tartom, hogy ő is hazatérjen, és magába szívja a magyar levegőt. Budapesti kiküldetésének utolsó hónapjait a koronavírus határozta meg, amely a képviseletet személyesen is mélyen érintette, hiszen Steven Dick nagykövethelyettes az első magyarországi áldozatok között hunyt el. Hogyan élték meg ezt a nehéz időszakot? Számomra hatalmas sokk volt a veszteség, ahogyan családomnak és a tágabban vett nagykövetségi famíliának is. Úgy érzem, nem túlzás azt mondani, hogy soha nem fogom túltenni magamat azon, hogy helyettesem ilyen tragikus körülmények között halt meg itt. Steven nagyszerű benyomást tett mindenkire, engem is beleértve. Én vettem fel helyettesemnek, mert ő volt a legjobb jelentkező a beosztásra. Különösen jó érzéke volt az idegen nyelvekhez, arabul és fársziul is tudott, emellett kiválóan beszélt magyarul – azt hiszem, 13 hónapig tanulta. Skót volt, ahogyan én is, és Glasgow-ból származott, csakúgy, mint a szüleim családja, mindketten a Glasgowi Egyetemre jártunk. Sok volt a közös bennünk, ezért tragédiája még mélyebben érintett. Mindig emlékezni fogok az utolsó telefonhívásomra Stevennel, amikor ő már a Dél-pesti Kórházban volt. Nagyon megterhelő időszak volt ez mindenki számára, nehéz volt összetartani a csapatot és lelki támogatást nyújtani egymásnak, hiszen mindannyian otthonról dolgoztunk, így külön éltük meg a gyászunkat, és egészen júniusig nem is találkoztunk személyesen. Rengeteg támogatást kaptunk magyar és külföldi barátainktól, illetve az itteni brit közösségtől. Sokat jelentett az is, hogy május közepén egy online megemlékezésen búcsúztattuk Stevent, amelybe a világ minden tájáról csodálatos emberek kapcsolódtak be és adóztak az emlékének. Három hete Zalacsányban egy jótékonysági golftornát rendeztek a tiszteletére, az adományokat pedig egy zalaegerszegi gyermekkórháznak gyűjtötték, amelynek februárban Steven is adott át orvosi eszközöket a Nemzetközi Robert Burns Alapítvány nevében. Ottjártamkor jó volt látni, hogy még mindig szeretettel gondolnak vissza rá. Jövő hétfőn, az utolsó munkanapomon is fejet hajtunk Steven előtt: fát ültetünk emlékére a nagykövetségen.

Névjegy

Iain Lindsay 2016. márciusa óta az Egyesült Királyság Magyarországra akkreditált nagykövete, megbízatása szeptember közepén jár le. Tapasztalt diplomatának számít, megjárta Közép-Kelet-Európát, Ázsiát, Ausztráliát és a Közel-Keletet is, munkájáért II. Erzsébet királynő 2002-ben a Brit Birodalom Érdemrendjével tüntette ki. Budapesti kiküldetése után diplomáciai szolgálatait is befejezi és tervei szerint a Közel-Keleten folytatja karrierjét.

Meghaladta a 27 milliót a koronavírus-fertőzöttek száma a világon

MTI
Publikálás dátuma
2020.09.07. 06:37

Fotó: Omer Evren Atalay / AFP / Anadolu Agency
Már 882 062 ember halt meg a járvány következtében.
Már 27 003 973 ember fertőződött meg világszerte a koronavírus-járványban, a halálos áldozatok száma 882 062, a gyógyultaké pedig 18 056 984 a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem hétfői összesítése szerint. Egy nappal korábban 26 782 582 fertőzöttet tartottak nyilván, a halálos áldozatok száma 878 237, a gyógyultaké pedig 17 843 929 volt. A fertőzés 188 országban és régióban van jelen. Szakértők szerint a diagnosztizált esetek száma nem tükrözi pontosan a valóságot, mert az egyes országokban többé-kevésbé korlátozott a tesztek száma, és a nyilvántartás kritériumai is különböznek. A SARS-CoV-2 vírus okozta, Covid-19 nevű betegség az Egyesült Államokat sújtja leginkább, ahol 6 275 775 fertőzött volt, 188 937-en haltak meg, és 2 315 995-en gyógyultak meg eddig. Brazíliában 4 137 521 fertőzöttről, 126 650 halálos áldozatról és 3 522 155 gyógyultról tudni. Indiában 4 113 811 fertőzöttet, 70 626 halálos áldozatot és 3 180 865 gyógyultat jegyeztek fel. Oroszországban 1 022 228-ra nőtt az igazolt fertőzöttek száma, a halálos áldozatoké 17 768-ra, a gyógyultaké pedig 838 680-ra emelkedett. A Dél-afrikai Köztársaságban 638 517 fertőzöttről, 14 889 halottról és 563 891 gyógyultról tudnak a hatóságok. Mexikóban 634 023 embert fertőzött meg a koronavírus, 67 558-an haltak meg, a gyógyultak száma pedig 524 669. Spanyolországban 498 989 fertőzöttet, 29 418 halálos áldozatot és 150 376 gyógyultat regisztráltak. Franciaországban 347 268 fertőzöttről, 30 730 halálos áldozatról és 87 927 gyógyultról tudni. Az Egyesült Királyságban a fertőzöttek száma 349 500, és 41 640 ember halt meg a betegségben. Törökországban 279 806 fertőzöttet regisztráltak eddig, a halálesetek száma 6673, a gyógyultaké 251 105. Olaszországban a fertőzöttek száma 277 634, a halálos áldozatoké 35 541, 210 015-en pedig felgyógyultak a Covid-19-ből. Németországban 251 728 a fertőzöttek száma, 9330 a halottaké, 224 215-en meggyógyultak. Kanadában 133 890 fertőzöttet, 9194 halálos áldozatot és 118 192 gyógyultat tartottak számon. Kínában (Hongkong és Makaó nélkül) 90 058 fertőzöttet tartottak nyilván, valamint 4730 halálos áldozatot és 84 873 felépültet. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) március 11-én nyilvánította világjárványnak a koronavírust, amely a közép-kínai Vuhanból terjedt el.