„Az első négy kanadai–szovjet mérkőzés véget vetett egy mítosznak” – írta az Ottawa Journal, miután ma negyvennyolc éve, 1972. szeptember 8-án befejeződött az észak-amerikai etap a hoki profijainak és keleti „amatőrjeinek” először megrendezett mérkőzéssorozatán. A szovjet válogatott, amelynek megannyi világbajnoki címét azzal relativizálták, hogy „de hát az NHL legjobbjai nem játszanak a vb-ken”, Montrealban 7:3-ra, Vancouverben 5:3-ra győzött, Winnipegben 4:4-et ért el, és csak Torontóban kapott ki (4:1-re) a „legyőzhetetlenektől”.
A felhajtásra jellemző, hogy a montreali nyitányon Pierre Trudeau kanadai miniszterelnök dobta be a korongot Phil Esposito és Vlagyimir Vikulov közé. A tengerentúli várakozásokat meg hűen tükrözték Rod Gilbert szavai. A New York Rangers csatára azt mondta az első találkozó után: „Amikor a hetedik percben 2:0-ra vezettünk, azt hittem, 15:0 lesz a vége.”
Nem egészen így alakult. A játékosként jégkorongban és labdarúgásban is válogatott Vszevolod Bobrov szövetségi kapitány, aki a különleges széria előtt bokszleckéket vetetett játékosaival, tökéletesen forgatta meg lélegzetelállítóan gyors és technikás csapatát. Borisz Mihajlov és Vlagyimir Petrov mellé Jurij Blinovot állította, míg a boszorkányosan cselező Valerij Harlamovot, akiért Walter Bush, a Minnesota North Stars elnöke egymillió dollárt ajánlott fel egyenesen a szovjet kormánynak, ha az elengedi a csatárt az NHL-be, áttette a második támadósorba, Vikulov és Alekszandr Malcev mellé. Mihez tartás végett: a Mihajlov, Petrov, Harlamov korongművész csoport 1086 gólt jegyzett hazája bajnokságában és 539-et a válogatottban. Malcev pedig minden idők legjobb szovjet gólszerzője: 329-et számlált a bajnokságban, 213-at a válogatottban. Amúgy a harmadik trojka sem volt utolsó: a Jevgenyij Zimin, Vlagyimir Sadrin, Alekszandr Jakusev hármas ütötte a legtöbb gólt (hármat) a montreali premieren. A másik két trió egyaránt kettőt vágott be Ken Drydennek, a Montreal Canadiens kapusának, aki így beszélt nagyon is valóságos rémálmáról: „Másnap azzal ébredtem, hogy talán ez meg sem történt.”
A Montreal Gazette szintén döbbenten jelentette: „Kanada önelégült jégkorongozóit tegnap este elpusztította a Szovjetunióból érkező amatőrök évtizedes korcsolyákon sikló, szegényes felszerelésű, rongyos csapata.” Esposito, a Boston Bruins sztárja így nyilatkozott: „Felderítőink azt mondták, sima lesz. Nem tudtuk, kik ezek a fickók valójában. Becsaptak bennünket, ember!” Rod Seiling, a New York Rangers védője ugyancsak megtörten vallotta be: „Folyton a jégen térdeltem hol Harlamov, hol Jakusev előtt.” Míg a szervezésben főszerepet játszó Alan Eagleson, az NHL ügyvezető igazgatója, akit 1998-ban sikkasztás, csalás és zsarolás miatt másfél év börtönre ítéltek, és hat hónapot le is ült, ekképpen festette le a hangulatot: „Az öltöző hullaház volt.”
A visszavágók 5:4-es szovjet győzelemmel kezdődtek Moszkvában. Majd az utolsó három találkozón egyaránt egy góllal nyert a kanadai együttes (3:2, 4:3, 6:5). Paul Henderson a hetedik mérkőzésen 57 perc 54 másodpercnél, a nyolcadikon harmincnégy másodperccel a befejezés előtt ütötte a döntő gólt. A Toronto Maple Leafs csatára nem akart részt venni a sorozaton, Eagleson beszélte rá a szereplésre. Jól tette... Az összesített mérleg ugyanis így mutatott: négy kanadai, három szovjet diadal, egy döntetlen. „Kanada után senki nem fogadott volna erre” – ismerte el Serge Savard, a Montreal Canadiens védője. Azért Gary Bergman, a Detroit Red Wings hátvédje a 3:2-es meccsen gondoskodott a tengerentúli esélyek javításáról: a maga módján elintézte Harlamovot, aki a „kezelés” nyomán egy mérkőzést kénytelen volt kihagyni, és a záró találkozón sem fickándozott.
A tárgyilagos Szovjetszkij Szport szerint az döntött, hogy hiába volt a nyolc találkozó támadási aránya 341:230, a kapura lövéseké pedig 249:192 a szovjet csapat javára, a tengerentúli korongok 14,7 százaléka a hálóba talált, míg a „vörösök” csak 11,46 százalékban juttatták a helyére a pakkot. A Pravda nehezebben emésztette meg a fordulatot. Azt írta: „A nyolc mérkőzés együttes eredménye 32:31 a Szovjetunió javára.”
Trükkösebb, mint a balesetben elhunyt, a jégen ellenállhatatlan Harlamov alig harminchárom évének legszebb napjaiban...
