Politikai üzenőfallá lépett elő az elmúlt években a közösségi média. A Fidesz megmondó emberei egymást váltogatva vádolják meg Facebook-politizálással az ellenzéki politikusokat, szemükre vetve, hogy túl sok időt és energiát pazarolnák rá (igaz, ezzel az eszközzel kormánypárti politikusok is előszeretettel élnek). Holott a helyzetet maga a kormánypárt idézte elő a politikai tartalmú hirdetések, reklámok és plakátok használatának korlátozásával. S erre nem valamiféle ellenzéki sajtóorgánum, hanem a kormányhoz igen lojális Állami Számvevőszék (ÁSZ) mutat rá legutóbbi politikai hirdetésekről szóló elemzésében. Egyúttal felveti, hogy ideje szabályozni az ott megjelenő politikai hirdetéseket is.
A kormánypárti többségű Országgyűlés 2010-től több ütemben szigorította a pártok ellenőrzésének jogszabályi környezetét, valamint a kampányfinanszírozásra vonatkozó előírásokat.
A választási törvény egyik jelentős újítása volt a leggyakrabban alkalmazott és a választópolgárok szavazói akaratának befolyásolására leginkább alkalmas kampányeszközökre – így a politikai hirdetésre is – vonatkozó részletes rendelkezések megalkotása, ellenzéki olvasatban a korlátozása.
Az ÁSZ a 2014-2019. években tartott országgyűlési, önkormányzati, valamint európai parlamenti választásokhoz kapcsolódó politikai hirdetési árjegyzéket elemezve maga is arra jutott, hogy az egymást követő választások kapcsán a politikai hirdetést közzétenni szándékozó sajtótermékek száma jelentősen csökkent.
Az ÁSZ szerint ennek oka a média alkalmazkodása a 2014-ben hatályba lépő jogszabályokhoz, hogy a politikai hirdetések áttolódtak a közösségi médiafelületekre. Ami kevéssé meglepő, ha a média nagyobb részéből így vagy úgy, de kiszorulnak az ellenzéki pártok.
Az elemzésben az ÁSZ szétválasztja az átlagember számára egybe olvadó politikai hirdetés, reklám és plakát fogalmát. Vizsgálati körükbe a nyomtatott vagy internetes újságokban megjelenő politikai hirdetések tartoznak. A politikai hirdetést közölni akaró sajtótermékeknek a választás kitűzését követő 5 munkanapon belül el kell juttatniuk a hirdetési szolgáltatásaik árjegyzékét.
2014-ben az országgyűlési választásokra összesen 793 nyomtatott vagy online újság küldte el hirdetési árjegyzékét az ÁSZ-nak, 2018-ban már csak 472, de sokkal kevesebben közöltek valóban hirdetést. A 2014-es önkormányzati kampányban még 598 sajtótermék fogadott volna hirdetést, tavaly már kevesebb, mint a fele.
Az ÁSZ mindezek összegzéseként arra jut, hogy a politikai kommunikációban a korábbi szabályozáskor még nem azonosított új hirdetési felület jelent meg: a közösségi média. Az ott megjelenő hirdetések azonban kívül esnek a létező jogszabályi korlátozásokon, holott egyre nagyobb szerephez jutnak a kampányokban. Az elemzés szerint az ott megjelenő, politikai hirdetés jellegű tartalmak a választási törvényben egyelőre nem nevesített kampányeszközök, mivel a választói akarat befolyásolására vagy annak megkísérlésére alkalmasak.
Az ÁSZ felveti, hogy a politikai hirdetések szabályozásához kapcsolódó jogalkotói szándék, az átláthatóság és elszámoltathatóság alapelveinek érvényre juttatása a közösségi médiában megjelenő politikai hirdetések bevonása nélkül nem teljes körű. Így ezekre is alkalmazni kellene a politikai hirdetésekre egyébként vonatkozó előírásokat. Egyelőre nem tudják, hogy hogyan. De aligha kell bárkinek aggódni, a Fidesz meg fogja oldani.
