Teljesen mindegy, mi van a szegénységgel, a számvevők szerint nyerésre áll a kormány

Először készített jelentést az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a szegénységi küszöb alatt élők felemelésére 2010 után kidolgozott kormányzati stratégiák és programok végrehajtásáról, és mindent rendben talált. Az nem derül ki pontosan, hogy az állami kommunikáció támogatásán túl mi a célja az összeállításnak, ennek viszont tökéletesen megfelel.

Tegnap este a felzárkóztatást aktuálisan kézben tartó Belügyminisztérium (BM) háttérintézménye, a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság nyilvános pódiumbeszélgetést is szervezett, hogy el lehessen mondani az érdemi szövegét nézve alig 15 oldal legfőbb megállapításait. Nem vitatva az anyag szakmai érdemeit, több felhívott szociológus is azt ajánlotta ugyanakkor: ha a felzárkóztatási programok eredményeit, a szegénység alakulását akarjuk megmutatni állami dokumentumok segítségével, reálisabb képet kapunk, ha kézbe vesszük a Kopint-Tárki Zrt. hasonló értékelő jelentését, amit még az év elején az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) megbízásából készített el egy népes kutató csapat.

Az ÁSZ pályázati dokumentumokra és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataira épülő jelentése szerint a 2010 és 2018 között megtett felzárkóztató lépések olyan eredményesek voltak, hogy a 2008-as válság és 2017 között pontosan 908 ezer fővel csökkent Magyarországon a szegénységben élők száma. Eredetileg 2020-ra kellett volna elérni egy ehhez képest szerény, 450 ezer fős javulást, de a második Orbán-kormány 2010-es hivatalba lépésekor még a magyar társadalom egyharmadára érvényes szegénységi mutatók nyolc év alatt annyit javultak, hogy ma már csak a népesség 18,9 százalékára, 1 millió 813 ezer emberre igazak – hangzik az értékelés.

Az ÁSZ annyira megdicséri a felzárkózással korábban foglalkozó humántárcát és a terület jelenlegi gazdáját, a BM-et, hogy vezetőik megjegyzés nélküli köszönőlevelet írtak a számvevőszék elnökének.

A sikerjelentéshez képest a 250 oldalas Kopint-Tárki tanulmány azzal kezdődik, hogy a felzárkóztatási „stratégia számszerűsített mutatói folyamatosan javultak, ennek ellenére a mélyszegénységben élők helyzete nem sokat változott”. Az uniós pénzekből finanszírozott programok elszámolásához kötelező anyagot jegyző tíz neves kutató még a legóvatosabb mondatokban is úgy fogalmaz: a felzárkózási célok megvalósulása néhány kulcsterületen, így az oktatásban, a lakhatás és a területi egyenlőtlenségek kérdésében vagy a romák integrációjában mindenképpen kétséges. Példaként említik, hogy Nagykálló az egyetlen település, ahol van bejegyzett női roma civil szervezet, de az egy év múlva végződő program indikátora szerint még 19 ilyen kellene.

A tanulmány kimondja, hogy néhány pozitív példa ellenére nemhogy nem sikerült megállítani a hátrányos területek leszakadását, az igazság az, hogy a korábban felzárkózó területek is lejjebb csúsztak, mert a pályázatok elaprózottak, sok leszakadt település nem képes teljesíteni a pályázati követelményeket és a programok sokszor nem ott valósulnak meg, ahol kellene. Jellemző, hogy a legnagyobb arányban (38 százalékban) azok a települések nyertek a pályázatokon, ahol alacsony volt a roma lakosok aránya, az összes elnyert projekt 34 százalékát pedig olyan települések kapták, amelyek nem is voltak a stratégia szempontjából kedvezményezettek. Ráadásul az innovációs tárcának megküldött értékelés szerint olyan általánosan fogalmazták meg a célok teljesítésének mutatóit, hogy miközben papíron minden rendben, mögötte nincs valós eredmény.