Előfizetés

Logisztika

Az iskola legfrissebb tájékoztatója szerint – meséli a húgom – tizenöt fős csoportokat alakítanak ki a gyerekekből, és az egyazon „buborékba” tartozók együtt utaznak majd az iskolabuszon, együtt tanulnak, játszanak és ebédelnek is. Így aztán ha véletlenül beütne a vírus, csak egy buboréknyi gyereket kell majd karanténba küldeni, a többiek járhatnak tovább az iskolába. Máltán egyébként csak egy hónap múlva, a nyár ottani végén kezdődik a tanítás. De mint látható, az oktatási kormányzat már most igyekszik betartható és praktikus szabályokkal megelőzni a tavaszihoz hasonló lezárást. Igaza van persze Maruzsa Zoltán oktatási államtitkárnak abban, hogy 170 ezer magyar pedagógus folyamatos tesztelése nagyon komoly kihívás elé állítaná az állami logisztikát. Azt is csak ő tudná megmondani, az elmúlt fél év elég lett volna-e egy működő járványprotokoll kidolgozására. Mondjuk hogy az egyazon emberminisztériumban serénykedő oktatási és egészségügyi államtitkárság elmerengjen azon, ha már tízmillió magyart láthatóan lehetetlen hatékonyan szűrni, legalább 170 ezer pedagógus esetében nem kellene-e ezt megpróbálni. De inkább úgy tűnik: erre minden állami vezető magasról tett. El sem gondolkodtak azon, van-e alternatívája annak a hagyományos megoldásnak, hogy a pedagógus meg harminc gyerek ül együtt a teremben, aztán vagy betegek lesznek, vagy nem. Érthető: a Nemzeti Alaptanterv minden ellenérvet lesöprő, azonnali bevezetése lefoglalta a kreatív kormányzati energiákat. Meglehet, fél év valóban nem hosszú idő, de tíz év mindenképp az. Például pont elég lehetett volna korszerű oktatási módszerek bevezetésére, az épületek modernizálására és a pedagógus hivatás olyannyira vonzóvá tételére, hogy ma ne csak az ötven-hatvan éves tanári derékhad várja megadóan a sorsát az iskolákban. Csak épp erre kellett volna költeni a pénzt. 

Rongyszőnyeg

Az elmúlt évtizedben az Európai Unió egyre nagyobb érdeklődéssel tekintett Belaruszra. Brüsszel úgy gondolkodott: az ellenségem ellensége a barátom, Alekszandr Lukasenko pedig Nicolae Ceausescut követte, aki avval vívott ki Nyugaton hírnevet magának, hogy 1968-ban nem vonult be a Varsói Szerződés csapataival Csehszlovákiába, és időnként odamondogatott a Szovjetuniónak. Ezzel már el is érte, hogy a Nyugat évtizedeken át szemet hunyt az elképesztő romániai jogsértések felett. S lám, az utóbbi években mind több nyugati és belarusz település létesített testvérvárosi viszonyt. Ám az elcsalt augusztusi elnökválasztás és az azt követő események láttán az unióban mind többen kénytelenek belátni: az ellenségem ellensége ettől még nem lehet a barátom. Lukasenko ugyan oly sokszor beszélt nemzeti szuverenitásról, de mihelyst szorult körülötte a hurok, Vlagyimir Putyintól kért segítséget, aki az ukrajnai stratégiát követte. Közvetlenül ugyan nem nyújtott katonai támogatást, de orosz szakemberekkel töltötték fel az állami televíziót, talán egyes gyárakat is, és hirtelenjében erőszakos, civil ruhás alakok jelentek meg Minszk és más városok utcáin, hogy kegyetlen eszközökkel tanítsák móresre a tüntetőket. A Neue Zürcher Zeitung Európa rongyszőnyegének nevezte Belaruszt, amely a múltban oly sokszor vált a különböző országok játszóterévé. Kétszáz évig orosz ellenőrzés alatt állt, előtte pedig, kétszer annyi ideig a Lengyel-Litván Unió része volt. Bár papíron 1991-ben független lett, most különösen szembetűnővé vált, hogy ez az önállóság csak névleges. Oroszország évtizedeken át gazdasági előjogokat biztosított Minszk számára, de akkor sem enyhült az orosz szorítás, amikor Lukasenko látszólag távolodott Moszkvától. A belarusz tüntetők példát adnak bátorságból, kitartásból Európának. Pedig a lelkük mélyén ők is tudják: reménytelen a helyzetük. Putyin magatartását látva nincs esély arra, hogy elérjék fő céljukat, az ország tényleges függetlenségét. Nincs beleszólásuk Lukasenko és Putyin ördögi játszmájába.

NER a Mátrai Erőműben

A Mátrai Erőmű MVM általi megszerzése jól példázza az állam és a kiválasztott vállalkozások – ebben az esetben egy Mészáros érdekeltség – közötti üzletelés mibenlétét. Ennek lényege, hogy a kormány bármi áron garantálja a baráti cégek kiemelkedő profitját és befektetésük gyors megtérülését. Ha szükséges, akár kormányfői beavatkozással is. Az MVM egy 2019. december végén indult és ez év márciusában zárult tranzakcióban 672721 százalékos, azaz hatszázhetvenkétezer-hétszázhuszonegy százalékos árfolyamon vásárolta meg a Mészáros érdekeltségébe tartozó OPUS Nyrt.-től a két éve alapított - és a Mátrai Erőműben közvetetten 72,7 százalékos tulajdonnal rendelkező - Status Power Invest Kft-beli üzletrészét. Ez valószínűleg világrekord. E lap hasábjain is többször írtak már a Mátrai Erőművel kapcsolatos ügyekről, de azért tekintsük át a legfontosabb elemeket dióhéjban: mi is történt, és mi a probléma. A sajtóban megjelent hírek szerint 2017-ben az MVM is tárgyalt a német tulajdonossal a Mátrai Erőmű Zrt. 72,7 százalékának megvételéről, amelyben 26,2 százalékban maga is tulajdonos, de sokallotta az eladó által kért vételárat. Végül 2018 márciusában a Status Power Invest és egy cseh befektető által fele-fele részben birtokolt Mátra Energy Holding Zrt. vette meg a Mátrai Erőmű társaságnak az RWE tulajdonában lévő 72,7 százalékát 5,9  milliárd forintért. A tranzakció hatóságok általi jóváhagyását követő héten az OPUS bejelentette, hogy kivásárolja cseh partnerét az erőművet birtokló holding társaságból, mert a cseh fél le akarja építeni az erőművet, ők pedig fejleszteni szeretnék. De azért közös egyetértéssel úgy döntöttek, hogy 11,2 milliárd forint osztalékot kivesznek az erőmű társaságból a 2018. évi veszteséges év után. 2019 közepére a csehek óriási nyereséggel kiszálltak a közös vállalatból, de az erőműben folytatódott a veszteség termelés. Már az első félév is katasztrofális volt. A miniszterelnök 2020. január 9-i nemzetközi sajtótájékoztatóján a Mátrai Erőműről feltett kérdésre válaszolva elmondta: azt közölte a kormánnyal a tulajdonos, hogy be fogja zárni az erőművet, és ezért a kormánynak 10 ezer ember munkahelyének megőrzése miatt döntést kellett hoznia. Az a tulajdonos – nyilvánvalóan az OPUS csoport, és nem a kisebbségi tulajdonos MVM - jelentette be a bezárást, amely korábban az erőmű fejlesztéséről beszélt. Csakhogy a Mészáros Beatrix által vezetett Mátra Energy Holding nem zárhatta volna be saját hatáskörben az erőművet. Miként a vízellátást, a szemétszállítást vagy más alapvető közellátást, úgy egy erőművet sem lehet máról holnapra csak úgy leállítani. Minden energetikával foglalkozó szakember tudja, hogy a Magyar Energia Hivatal (MEKH) a villamosenergia-termelés megszüntetésére vonatkozó engedélyt csak akkor adhatja meg, ha az a villamosenergia-rendszer működését és az ellátás biztonságát nem veszélyezteti. De ha az engedélyt megadják, a villamosenergia-termelés megszüntetését akkor is oly módon kell ütemezni, hogy az ne veszélyeztesse a villamosenergia-versenypiac működését, egyes területek villamosenergia-ellátását. Ha pedig az erőmű tulajdonosa nem tenne eleget a hatóság határozatának, akkor a MEKH a folyamatos ellátás biztosítása érdekében külön jogszabályban meghatározott eljárás keretében más vállalatot is kijelölhet az erőmű üzemeltetésére. Az energetikai ügyekben illetékes miniszter, Palkovics László a Magyar Nemzetnek adott 2018. december 20-i interjújában leszögezte, hogy „semmi nem indokolja a létesítmény bezárását, ez egyáltalán nem reális opció”. Nem volt tehát azonnali veszélyben tízezer ember munkahelye, nem fenyegetett az erőmű gyors bezárása, mert mint a miniszter nyilatkozatából is kitűnik, a MEKH nem járult volna hozzá az erőmű leállításához. Végső esetben az MVM-et ki lehetett volna jelölni az erőmű üzemeltetésére. A miniszterelnök az említett sajtótájékoztatóján azt ígérte, hogy egy transzparens ügylet keretében lehet csak az erőművet megvásárolni, és amikor az lezárul, akkor transzparenssé is teszik a tranzakciót. Mégis csak Tóth Bertalan MSZP frakcióvezető közérdekű adatigénylése eredményeként lehetett az ügyletet megismerni az MSZP honlapján. Ennek legfontosabb eleme, hogy a tranzakció valójában sokkal többe került, mint a Mészáros érdekeltségébe tartozó Status Power Invest Kft.-nek fizetett 17,5 milliárd forint. Összesen 75 milliárd forintot fizetett az MVM a Mészáros érdekeltségek által 5,9 milliárd forintért vásárolt Mátrai Erőmű megszerzéséért úgy, hogy ebből 44 milliárd forint a végleges kifizetés (vételár plusz tőkeemelés), a többi hitel. Nyilván azért, mert az erőmű pénzügyileg ki volt fosztva. A 2019-es mérleg szerint december 31-én egy havi bérre sem volt elegendő készpénze. Nem szólva arról, hogy az erőmű leszerelésére és a bánya bezárására hosszú évek alatt képzett 22 milliárd forint céltartalék is „elfogyott”, nem utolsó sorban a 2018 után kivett 11,2 milliárd forintos osztalék fizetés miatt. Nem ismerjük az erőműre vonatkozó kormánydöntés tartalmát, de valószínűleg nem az MVM vezetése találta ki, hogy ajánlatot tegyen az OPUS csoportnak az erőmű megszerzésére. De még a nyilvánosságra hozott anyagokból sem derül ki, hogy miért a Status Power Invest Kft.-t - egy 3 millió forint törzstőkéjű projekt társaságot -, és nem a Mátrai Erőmű Zrt.-t (esetleg a Mátra Energy Holding Zrt.-t, amelynek egyetlen befektetése az erőmű társaság) vették meg? Egy racionális magyarázat van: így lehetett biztosítani azt, hogy nagy nyereséggel szálljon ki a befektetéséből a Mészáros érdekeltség. Nem az gond, hogy az erőmű közvetett módon, az MVM-en keresztül az állam tulajdonába került, hanem annak módja és indokolatlanul nagy költsége. Ha az állami vagyon hatékony működtetéséért és gyarapításáért felelős MVM igazgatósága gondosan jár el, akkor azt is javasolhatta volna a részvényesi jogokat gyakorló miniszternek, hogy nem kell megijedni a kormányt a Mátrai Erőmű Zrt. bezárásával fenyegető tulajdonostól. Érdemes megvárni, amíg az tőkeemelés formában visszateszi a kivett közel tíz milliárd forint osztalékot a cégbe, és hogy meneküljön a további veszteségtől, 1 forintért felkínálja eladásra az általa birtokolt üzletrészt, ami legkésőbb 2021-ben bekövetkezik. Ha szükséges, akkor addig a MEKH kijelölése alapján az MVM üzemelteti az erőművet. De a korábbi időszakban is történtek érthetetlen döntések. Például: miért hagyták jóvá, hogy egy 6 milliárd forintos alaptőkéjű társaság – a cseh és a Mészáros-érdekeltség által alapított - Mátra Energy Holding Zrt. vegye meg az RWE-től a Mátrai Erőművet? Az MVM miért nem tett ajánlatot az erőművi tulajdonos társának? Az ügylet döntéshozói magasan kvalifikált szakemberek, tehát biztosan tudták, mit és miért tesznek, és láthatóan összehangoltan cselekedtek. És a miniszterelnök is szintet lépett. Először avatkozott be nyilvánosan annak érdekében, hogy egy szívének kedves NER oligarcha semmiképpen se veszítsen egy elrontott befektetésén, sőt nagy nyereséggel tudjon kiszállni az ügyből. Ha kell, akkor akár közpénzből finanszírozva. A már hivatkozott sajtótájékoztatóján, a Mátrai Erőműről szóló tájékoztatója előtt nem egészen egy perccel kijelentette, hogy: „Befolyást erre a kormányra se pénzzel, se hatalommal, se erővel nem lehet gyakorolni. Azért, mert én ezt nem engedem.” Az első Orbán-kormány egyik minisztere egy minapi interjúban azt mondta, hogy „..ez most a hazugságok országa. Mindenről hazudnak: a kereszténységről, a jogállamról, a biztonságról…”.  A Mátrai Erőmű megszerzéséről is, de még hosszan folytathatnánk a sort.