Az első egyeztetések megerősítették, hogy a jogállam lesz a fő akadály a következő 7 éves uniós költségvetés, valamint a gazdasági mentőcsomag jóváhagyásának útjában. Kétezer milliárd euróról van szó, úgy hogy forró ősz ígérkezik Európában. Az egyik részvevő szerint nem sok előrelépést hozott az EP, valamint a soros német elnökség megbízottainak tanácskozása, de talán a mai előkészítő megbeszélés nagyobb sikerrel végződik. Az idő mindenesetre sürget, mert a hosszú távú büdzsének elvileg január elsején életbe kell lépnie. Ehhez szükség van az Európai Parlament, a Tanács, valamint a tagállamok jóváhagyására.
Az EP, a Bizottság és több kormány is azt követeli már jó ideje, hogy a támogatások kifizetését tegyék a demokratikus normák betartásától függővé. Budapest és Varsó ellen jogállami eljárás van folyamatban, ezért a júliusi EU-csúcson mindkét ország hevesen tiltakozott az új rendszer bevezetésével szemben. Az eredmény homályos kompromisszum lett, így minden részvevő önmagát tüntethette fel győztesként.
Strasbourg azonban kemény és hatékony mechanizmust sürget. Miniszteri szinten azonban még nem kezdődhettek meg a tárgyalások, mert előbb a szakértőknek tisztázniuk kell, miről is hoztak határozatot csaknem két hónapja az állam- és kormányfők. Magyarország azonban erős nyomást tud kifejteni, miután kilátásba helyezte, hogy az Országgyűlés nem szavazza meg az európai újjáépítési tervet, ha az EU olyasmit próbálna rákényszeríteni az Orbán-kabinetre, amivel az nem ért egyet. A másik oldalon viszont az EP vétóval fenyeget, ha csupán langymeleg döntés születik.
Le Monde
Orbán Viktor próbálja kiterjeszteni csápjait a Színház és Filmművészeti Egyetemre, amely világítótorony az előadó művészet utánpótlásának képzésében, miközben az országban már így is komoly veszélyben van a tudomány önállósága. A tutit a jövőben Vidnyánszky Attila mondaná meg a Vas utcában. Róla tudni kell, hogy hódolattal adózik a miniszterelnöknek és a nemzeti, jobboldali és keresztény értékek híve. Amint elfoglalta új tisztségét, visszavonta az addigi vezetés egy sor, fontos jogát. Válaszul a hallgatók elfoglalták az épületet.
Szurdi Panni, aki rendezést tanul, arra figyelmeztet, hogy igazából Vidnyánszky igyekszik ideológiai alapon átalakítani a képzést, az iskola idáig távol tartotta a politikát. Úgy hogy bőven van ok félni. A lap megjegyzi, hogy a kormányfő az eltelt 10 évben elfoglalta a kultúra kulcspozícióit, megvonta az állami támogatás jelentős részét a színtársulatoktól, kipaterolta a Közép-Európai Egyetemet és leállította a gender szakokat. Mondván, hogy a szóban forgó intézmények egyértelműen liberálisak. A Nemzeti Színház igazgatója pedig azzal vádolt „hatalmas nemzeti erőket”, hogy azok a kormány ellen törnek.
Hát, az a sok fiatal, aki két napja ott volt az élő láncban, nem tervezi a regnáló hatalom megbuktatását, csupán azt követeli, hogy tartsák tiszteletben az egyetem autonómiáját. Ám úgy tűnik, a kabinet nem adja fel. Már felvetődött, hogy vigyék máshová az oktatást, amíg a diákok nem szüntetik be a blokádot. Amire a Hallgatói Önkormányzat vezetője, Csernai Mihály azt felelte, hogy el vannak szánva, kitartanak. És várják a többi felsőfokú tanintézmény szolidaritását, mivel azok közül több is ugyanabban a cipőben jár, mint ők.
A lázongó színművészetis hallgatók azt vetik Orbán Viktor szemére, hogy az korlátozni próbálja a színházak szabadságát, nekik pedig egy önmaga által felkent „kulturnacionalistát” akar a nyakukba ültetni. A tiltakozó mozgalom még csak most indult, de máris van jelképe: a piros-fehér ragasztószalag. A diákok azzal barikádozták el az egyetem bejáratát, hogy az intézmény újonnan kinevezett, ám nem kívánatos gazdái ne mehessenek be. Az akciónak csak akkor kívánnak véget vetni, ha az eddigi, választott vezető testületeket visszahelyezik jogaiba.
A düh elsősorban Vidnyánszky Attila ellen irányul, aki Orbán bizalmasa, és akivel a tanárok és a hallgatók túlnyomó része nem ért egyet. Csernai Mihály, a HÖK első embere úgy véli, hogy az iskola a „kulturális háborúskodás” legújabb áldozata a hatalom részéről. Előbb a CEU-nak kellett távoznia Budapestről, majd a Tudományos Akadémiától vonták meg az autonómiát.
Orbán perszer visszautasítja a vádat, hogy uniformizálni próbálná a kultúrát. Ám közben külföldről is egyre több rokonszenv megnyilvánulás érkezik. A Berliner Ensemble lemondta a részvétel Vidnyánszky fesztiválján. A bécsi Burgtheater művészeti igazgatója kijelentette: tapasztalatból pontosan tudja, mennyire fontos a művészképzés szabadsága. A politika nem teheti be a lábát a főiskolákra!
Az Európai Színházi Szövetség közleményben ítélt el minden kísérletet a színházak szabadságának és függetlenségének visszaszorítására. Egyben reményét fejezte ki, hogy a helyzet ésszerű párbeszéd és felelős döntések révén rendeződik. És hogy a színművészet továbbra is összekötő elem marad a magyar és az európai kultúrában. Hát, az első ilyen megbeszélés után Vidnyánszky azt közölte, hogy az álláspontok minden lényeges kérdésben különböznek.
A kommentár azt reméli az SZFE ügyében kirobbant ellenállás láttán, hogy Magyarország mégsem lesz illiberális társadalom, noha Orbán Viktor már sok mindent valóra váltott a maga antidemokratikus víziójából. Nagy ellenárammal nem kellett megküzdeni, mert az EU és az EPP sem mutatott különösebb hajlandóságot, hogy vörös vonalat húzzon neki. A magyarok pedig változatlanul nagy számban követik a nacionalista szólamokat, elsősorban a kisebb vidéki településeken.
De a jelek szerint a politikus átkelt a Rubiconon, amikor célkeresztbe vette a Színművészetit. Valószínűleg nem gondolta, hogy ekkora ellenreakciót vált a terv, hiszen a tanszabadság egy részét másutt már bedarálta. Alighanem ott tévedett, hogy egy botcsinálta „kulturnaconalistát nevezett ki az egyetem élére és jelen állás szerint a művészetek és a gondolat szabadságát a nemzet, a család és a kereszténység hirdetése váltaná fel.
„Európa sokat beszél Magyarországról és Lengyelországról, de nem szabad, hogy hallgasson a bulgáriai állapotok láttán!” Ezt hangsúlyozta a bolgár Semmítőszék elnöke, aki hivatalánál fogva az ország egyik vezető jogásza, miközben az utcákon két hónapja ezrek tüntetnek folyamatosan a miniszterelnök távozását sürgetve. Egyben alapvető reformokat követelnek az államapparátusban és az igazságszolgáltatásban. Loszan Panov úgy látja, hogy oligarchikus módon összeolvadt a végrehajtó és a törvényhozó hatalom, az állam nagyvállalkozók fogságába került, ami aláássa a független bíróságokat és sajtót, valamint gátolja az ellenzék működését. Ám az EU nem akar ezzel szembenézni.
Az igazságszolgáltatáson belül az önigazgatási testületben, amely a kinevezésektől kezdve, felmentéseken át a belső fegyelmi eljárások megindításáig minden fontos kérdésben dönt, javarészt a hatalom által kézben tartott emberkék ülnek. Vagyis korrumpálhatóak. Ugyanakkor Boriszov nem kíván változtatni azon, hogy a főügyész – a régi szovjet modellt követve – szinte mindenható, sőt, a kormányfő csak még több jogot akar neki adni, noha a tömegek az ő menesztését is szorgalmazzák.
Hogy az unió ezek után időről időre mégis a jogrend fejlődését állapítja meg, azt a szakember szomorúan konstatálja. Mint ahogy azt is, hogy dőlnek a brüsszeli milliárdok Bulgáriába, ahol emiatt csak tovább romlanak a viszonyok. Pedig ő maga is időről időre tájékoztatja Brüsszelt az igazságszolgáltatás helyzetéről. Odahaza pedig öt éve nyilvánosan kiállt a szakma érdemi reformjáért. Azóta rajta van Boriszov feketelistáján. Úgy hogy már öt fegyelmi eljárás indult ellene, egyszer pedig a kocsiján meglazították az összes kerék csavarjait. Még szerencse, hogy a sofőr észrevette. Egy másik alkalommal pedig álarcot viselő emberek elzárták az útját, kezükben véres bárányfejekkel.
A feleségére pedig, aki egy német nyelvű gazdasági lap kiadója, adó- és büntető eljárások sora zúdul, egészen nevetséges indokokkal. Mindkettejük ellen évek óta hecckampány zajlik a „közeli” médiában.
A vezércikk arra figyelmeztet, hogy Trump megveti a hozzáértést, így katasztrofális volna az amerikai demokrácia szempontjából, ha még négy évig maradhatna. Merthogy az elnök meg van győződve arról: ő ösztönösen mindent jobban tud, mint a szakemberek. Utóbbiak tevékenységét akkor pártolja, ha azoknak nincs semmiféle önálló véleményük. És ha egy köztisztviselő nem olyan jelentést tesz le elé, amit ő vár, akkor megkapja a magáét a Twitteren, illetve személyesen, de az is belefér, hogy legrosszabb esetben mehet isten hírével. A Fehér Ház ura idáig négy személyzeti főnököt és négy nemzetbiztonsági tanácsadót fogyasztott el.
A titkosszolgálati jelentéseket csupán elvétve olvassa el, a személyesen előterjesztett ismertetésekre igazából oda se figyel. Annak a tanácsára hallgat, akinek sikerül utolsóként hozzászólnia az adott témához. A hírszerzés egyébként is szorul nála, mert kimondta, amiről Trump hallani sem akar, hogy ti. az oroszok négy éve segítették a megválasztását és most is a javára dolgoznak. Ezalatt pedig spriccelnek szét a jobbnál jobb káderek az államapparátusból.
A cudar viszonyoknak megvan az ára, mert Kína átveszi Amerika szerepét a világpolitikában, a szövetségesek pedig már nem bíznak Washingtonban. A lakosság ugyanakkor a járvány miatt a saját bőrén tapasztalja meg a kormányzati munka minőségét. De hát a hatékony ellenintézkedésekhez különféle intézmények munkáját kellene összehangolni, csakhogy azokat a hatalom meggyengítette, mert tele voltak szakemberekkel.
Ha pedig Trump marad, akkor az több emberéletet követel majd, mind a vírus, miután az elnök hazugságnak minősíti a klímaváltozást. De nem jók a kilátások a kormányzatban sem, mert a hűbéreskü mindent felülír, a fiatalok pedig ilyen állapotok láttán nem a közszolgálatban akarnak elhelyezkedni. Vagyis négy további év feltenné a pontot az i-re az államgépezet demoralizálásában, átpolitizálásában és az alkalmazotti gárda gerincének megtörésében. Pedig erre az apparátusra egykor irigy volt a világ. A következmények drámainak volnának a fogyasztók biztonságától kezdve, a levegő minőségén át a várható élettartamig. Csak éppen már nem volna senki, hogy mérje ezeket a következményeket.
A Human Rights Watch igazgatója arra szólítja fel az EU-t, hogy az ne szórakozzon a Földközi-tengeren kimentett menekültek sorsával, mert az emberéleteket veszélyeztet. Kenneth Roth emlékeztet arra, hogy már megint sokan vágnak neki a kockázatos útnak, főleg Líbiából, közülük százak fulladnak vízbe. A Frontex már rég visszavonta a térségből az őrhajókat, úgy hogy a bajbajutottakon civil szervezetek hajói, illetve arra járó teherhajók segítenek. De a java csak akkor következik, amikor ezek a járművek megpróbálják valahol partra tenni a gyakran sérült és beteg túlélőket.
Megindul a cinikus tili-toli, hogy ki fogadja be őket és a játék heteken át folyhat, miközben a várakozó hajók nem alkalmasak ilyen tömegek elszállásolására, ellátására. De a jelek szerint éppen azért hosszabbítják meg uniós kormányok a szerencsétlenek szenvedéseit, hogy másokat elriasszanak az utánzástól. De arra is szolgál, hogy a kereskedelmi hajók okuljanak belőle és máskor ne húzzanak ki senkit sem a vízből.
Az uniós politika a felelős, amiért a menekültek halálukat lelik a tengeren, illetve nem jutnak időben biztonságba, ha netán kihalásszák őket. A tagállamok azt is tudják, hogy törvénytelen visszaküldeni Líbiába bárkit is, a gyűjtő táborokban uralkodó rettenetes állapotok, a kínzások, erőszak miatt, mégis ráhagyják a piszkos munkát a líbiai hatóságokra. Az egész EU fél kézzel rendezhetné a dolgot, hiszen nem jönnek sokan, de hiányzik a politikai akarat, viszont útban vannak az olyan, idegengyűlölő kormányok, mint a magyar és a lengyel.
De a mostani állapotoknak az egész európai demokrácia a kárát látja, hiszen az időhúzás a szélsőjobb kezére játszik. A radikálisok az alkudozás láttán úgy állítják be, mintha ostrom alatt állna a földrész. Azt hangoztatják, hogy véget kell vetni a migrációnak. Nincs semmiféle gátlásuk, amikor alá kell vágni a demokratikus intézményeknek. Így ezek után csak az marad, hogy az arra hajlandó országok megállapodjanak: ki hány embert vesz át. Ez esetben Máltának és Olaszországnak nem lenne oka, hogy megtagadja a partraszállást a megmentettektől. Jó irányba mutat a Bizottság készülő Menedékegyezménye, mert az visszahozná az emberi jogok és az alapvető emberség tiszteletét az EU politikájának vezérlő elveként a Földközi-tengeren.
Eldőlt, hogy Magyarország ugyan az utazók java része előtt lezárta határait, ám a két csapat szurkolói ott lehetnek jó két hét múlva a Puskás Ferenc stadionban a Szuper Kupa döntőjén. Az UEFA úgy állapodott meg az Orbán-kormánnyal, hogy a rajongók akkor léphetnek be az országba, ha felmutatnak egy három napnál nem régebbi negatív tesztet angolul vagy magyarul, maszkot viselnek és megtartják a másfél méteres távolságot az arénában. Összesen 20 ezren mehetnek be a 67 ezer személyes létesítménybe. Az európai szervezet kísérletnek szánja, hogy hat hónap óta először lesz olyan mérkőzés, amelyet nem zárt kapuk mögött tartanak meg.
A bejáratnál megmérik az érkezők hőmérsékletét. Mind a Bayern, mind a Sevilla 3-3000 jegyet kap. A szerencsések a meccs után 72 órát kapnak a távozásra. A jelentés megjegyzi, hogy az EU kifogásolta a magyar határzárat. Azon kívül Orbán nagy focibolond és levezényelte a Puskás Stadion építését.
