A Bartók-Pásztory díjat a zongoraművész-zeneszerző Bartók Béla özvegye, Pásztory Ditta alapította végrendeletében, és 1984 óta minden esztendőben egy-egy magyar anyanyelvű előadó és zeneszerző kaphatja meg. A kitüntetettekről határozó kuratórium elnöke a Zeneakadémia mindenkori rektora, jelenleg Vigh Andrea, tagjai pedig az intézmény oktatói. Vigh Andreát először arról kérdeztük, milyen erényeiket vették figyelembe a díjazottaknak. „Elsősorban a muzsikuspálya íve és a teljesítmény számított, de természetesen örülünk, ha Bartók életművének terjesztésében, szellemének ápolásában aktívan részt vesz a díjazott. Kelemen Barnabás különleges ember és muzsikus, egészen kivételes az a pálya, az a zenei szellemiség, az a tökéletességre való törekvés, amit ő képvisel. Ezen a könnyednek ható tudáson keresztül megfogja, elvarázsolja a közönséget, ahogy itt hallhattuk az átadón. Zombola Péter fiatalabb kora ellenére is jelentős eredményeket mutatott már fel, meg vagyok róla győződve, hogy a szakmai zsűri, amely neki ítélte a díjat, méltó kezekbe adta. Kiemelkedő minőségű, nagyívű műveket komponált nagyzenekarra, kórusra – gondolok itt Passio című művére többek közt –, amelyek olyan szakmai, stilisztikai jegyekről árulkodnak, amelyek őt egyértelműen a legkiválóbbak közé emelik” – válaszolta a rektor.
Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan tervezik az oktatói munka folytatását a járványhelyzetben. „A hivatalos előírásoknál még szigorúbb intézkedéseket is bevezettünk, a nagycsoportos órákat online tartjuk, csak azok az oktatások folynak személyesen, amelyeket nem lehet a virtuális térbe költöztetni. A zenének a lelke a hang, a hangszín, annak minősége, amit online megítélni egy hangszeres tanár nehezen tud, a jelenlegi alkalmazások erre egyszerűen alkalmatlanok. Beszédet, ritmust, hangmagasságot lehet velük közvetíteni, de azok a finomságok, amelyek egy akadémiai szintű tanítás során elő kell, hogy kerüljenek, már nem mennek át rajtuk” – magyarázta Vígh Andrea.
Kelemen Barnabást Bartók életművének legjelentősebb hegedűművész előadójaként ismertük meg az elmúlt évtizedekben. Vajon fontosabb-e egy magyar hegedűs számára Bartók – aki két, mérföldkőként jellemezhető művel, egy hegedűversennyel és egy szólószonátával járult hozzá a hangszer irodalmához – mint egy külföldi számára, tettük fel neki a kérdést. „A legtöbbet arányosan valóban talán a magyar hegedűsök játsszák Bartók említett műveit. De nagy cél sok zenész barátom, hegedűs, brácsás, csellista számára a vonósnégyesek előadása. Woody Allen Rómának szeretettel című filmjében hangzik el egy szöveg, amit valahogy így lehet összegezni: „Beveszel minden hülyeséget ettől a csajtól, persze, úgy látszik, tud mindent, sőt annál is többet, (…) még a Bartók-vonósnégyeseket is ismeri.” Bartók tehát nagyon univerzális zenét írt, amelyek megkerülhetetlenek a hegedűsök, valamint a vonósnégyesek esetében a többi hangszer művelője számára is, nekünk magyar vonósművészeknek meg semmiképpen sem hagyhatók ki. Mondhatjuk, hogy a hat vonósnégyes nyugodtan odahelyezhető, a műfaj, és a zeneirodalom egyik csúcsként számon tartott kései Beethoven-kvartettek mellé” – mondta Kelemen Barnabás. A Szólószonáta pedig, amelyből két tételt fölényes hangszertudásról tanúbizonyságot téve az átadón eljátszott, semmivel sem marad le Bach hasonló művei mögött.
Zombola Pétert Fekete Gyula zeneszerző, a Zeneakadémia rektorhelyettese méltatta, aki kiemelte, hogy a díjazott komponista életművében milyen fontos elem a repetitív iskola hatása. Köszönőbeszédében maga a kitüntetett említette meg, hogy akkor még alig tudta követni, de hat évesen már Bartók Concertójának partitúráját tanulmányozta. Ezért Zombola Pétert arról kérdeztük először, vajon mennyire van jelen Bartók egy mai magyar fiatal zeneszerző művészetében. „Bartók hatását nem lehet megkerülni: akár pro akár kontra, de reflektálni kell rá. Én hamar a hatása alá kerültem, de amikor kisgyerekként elkezdtem zongorázni, nem a kis darabjai, hanem a nagyzenekari művei érdekeltek, mint a Concerto, a Cantata Profana. A konzervatóriumban még természetes volt, hogy mindenki a bartóki-kodályi vonalat viszi tovább, az már csak a Zeneakadémián jött, hogy elkezdtünk más hatásokat is befogadni, a zenénket más köntösbe öltöztetni. Én ekkor kezdtem az északi, a skandináv minimalisták felé nyitni, velük kapcsolatban volt heuréka élményem, közülük Aarvo Pärt volt a legfontosabb. Neki azóta is rabja vagyok” – vallotta Zombola Péter.
Azt is kiemelték a méltatók, hogy olyan alkalmazott műfajokban, mint a film-, vagy reklámzene is otthon van. Hogyan lehet a nagy oratórikus formákban való gondolkodást és a kisebb jelentőségű alkalmazott zenék komponálását összeegyeztetni, érdeklődtünk. „Eleinte nekem is volt skizoid érzésem, hosszú ideig tartott, míg megtanultam az alkalmazott zenékben is érvényes hangokat leírni, amíg a kétféle gondolkodásmódot össze tudtam gereblyézni. Ebben sokat segített, hogy elkezdtem tanítani az SZFE-n, ahol sok mindent ki tudtam próbálni, legyen az színházi-, tánc- vagy filmzene” – felelte végül Zombola Péter.
