Tosics Iván, Alföldi György;
bulinegyed;
2020-09-09 05:52:00
A mai „bulinegyed” Pest egyik legértékesebb része volt a XVIII. század végétől a városfalon kívül: a városi élet egyik központja színházakkal, kávéházakkal, mulatókkal, szolgáltatással, kereskedelemmel, lakóházakkal, ugyanakkor a terület vallási központ is volt. A két világháború katasztrófája teljesítette be sorsát, és azután már nem tudta visszaszerezni előző fényét, egészen a rendszerváltás utáni időszakig.
Kedvező városszerkezeti helyzetét, a kerületi önkormányzat bizonytalanságát és a korabeli szabályozási környezet kaotikusságát felismerve jelentek meg vállalkozók ezen a területen a 2000-es években. Az önkormányzat együttműködésével a végtelenségig leromlott házak spekulációs célokkal strómanok kezébe kerültek, egészen addig, amíg civil nyomásra a műemlékvédelem észbe nem kapott. A gazdasági válság volt a másik partner abban, hogy a negyed ne változzon meg teljesen, pl. a Corvin negyedbeli bontásos átépítéshez hasonlóan. Az Erzsébetvárosban a lerobbant, bontásra ítélt üres épületeket kreatív és minimális forrással rendelkező fiatal vállalkozók kezdték el először használni. A kezdeti kényszerhasznosítás, az azóta budapesti specialitássá váló romkocsma annyira sikeresnek bizonyult, hogy a pénzügyi válság végétől a megváltozó turisztikai szokások – fapados repülőjáratok, Airbnb, hostel - hatására a vendéglátóipar profi nagyágyúi is rárepültek a területre. 2013-ban puccsszerűen és lényegében titokban eltörölték a zárórát a hetedik kerület körúton belüli területén, azóta erősödtek fel a konfliktusok az itt lakó emberekkel. Nem csoda, hogy a lakókat a felpörgő buliturizmus vadhajtásai egyre jobban zavarták.
A laza szabályozás hatására a bulinegyed a budapesti turisztikai ipar egyik ikonjaként gyors ütemben sűrűsödött. A Deák térhez kapcsolódó repülőtéri transzfer a néha filléres repülőjegyekkel, az olcsó alkohol, az egyszerű internetes foglalások, a közel 10 ezer Airbnb szoba a térségben egyaránt gyorsították a folyamatot. A terület iránt elkötelezett kezdeti vállalkozásokat sorra felváltották a helyzetet csak kiaknázni akaró, csak a gazdasági haszonban érdekelt üzletek. A változások természetét nem ismerő önkormányzatok nem voltak képesek kézben tartani a folyamatot, nem törekedtek a valós történések megismerésére, a helyi lakók és az érintettek érdekeit szolgáló közös megoldási javaslatok kidolgozására.
Mindeközben Európában a belvárosok szerepváltása, kreatív szórakoztató negyedek fejlesztése volt a 1990-es évek egyik új nemzetközi tendenciája. Ekkor indultak meg a nagyvárosokban a kulturális városfejlesztések, amelyek jelentős hatással voltak a belvárosok egész napos közterület használatának kialakulására.
Egy a Harvard Egyetemen készült tanulmány szerint 2001-ben Berlinben alakult ki az első speciális szabályozás, míg Prága és Bécs 2019-ben vezette be a saját intézkedéseit. Az “éjszakai gazdaság” jelentős bevételt, vonzerőt jelent egy városnak, ezért az önkormányzatok jellemzően nem ennek megszüntetésére, hanem a lakosok érdekeit figyelembe vevő moderálására törekednek. A kutatás azokban a városokban talált jó megoldásokat, ahol a hagyományos önkormányzatok meg tudtak újulni, probléma központú, partnerségi szemlélettel vágtak neki a munkának.
A Budapest Kör 2018 áprilisában a Szimpla Kertben tárgyalt a bulinegyed problémáiról. A vállalkozói és a lakossági oldal képviselői is felvázolták álláspontjukat, és egyfajta párbeszéd is megindult közöttük. Egyetértés volt abban, hogy a problémát a terület jövőképébe ágyazva kellene megközelíteni. Már korábban is voltak javaslatok arra, hogy a terület a kreatív gazdaság helyszíne legyen, a nappali és az éjszakai gazdaság egymást segítse. Felmerült, hogy a legkomolyabb helyek indítsanak önszabályozó minőségbiztosítási rendszert, amelyet aztán az önkormányzat átvehet, a legnagyobb problémákat okozó helyek bezárása érdekében. A résztvevők egyetértettek abban is, hogy az akkori kerületi önkormányzat - amely nem képviseltette magát a találkozón - nem szolgálja a lakók érdekeit, és nem keresi a helyi vállalkozókkal sem a szereplők érdekeit szolgáló megállapodások lehetőségét. Miután a bulinegyed fontos ikonja a budapesti turisztikai márkának, a fővárosi önkormányzatnak is fontos feladata lenne a helyzet kezelésében.
Alkalmazhatnák például a városfejlesztésre kialakított BID (Business Improvement District) módszert. Hamburgban, Nottinghamben a területen keletkezett bevételek egy részéből az ott működő vállalkozások egy jelentős pénzalapot képeznek a helyi problémák kezelésére, s az összegek felhasználásáról a területen érdekelt szereplők, a lakók, tulajdonosok, vállalkozók, önkormányzat közösen döntenek. Mindkét városban irányítóbizottságot hoztak létre, amely megtervezi az intézkedéseket, tanácsokat ad és ajánlásokat fogalmaz meg a pénzalap pontos felhasználására. Nottinghamben “felelősök rendszerét” alakították ki: utcafelelősöket, taxifelügyelőket, parkolási és tömegközlekedési felelősöket, utcai segítőket a turisták számára. Emellett speciális utcatisztítási módszereket vezettek be. A BID megfelelő bevételeket garantál azoktól a vállalkozóktól, akik az éjszakai gazdaság haszonélvezői, és ezért érdekeltté válnak abban, hogy a problémák megoldódjanak.
Budapesten a 2019-es önkormányzati választás óta az új fővárosi és kerületi önkormányzatok szemléletváltása lehetőséget ad a bulinegyed problémáinak tágabb összefüggésekbe helyezésére, megújuló képviseleti és kormányzási gyakorlatok bevezetésére. Az új erzsébetvárosi önkormányzat nekikezdett a probléma megoldásának a helyi szabályozási lehetőségekre koncentrálva, mint például a vendéglátó- és szórakoztatóhelyek zárórájának, az áruszállítás idejének szabályozása, vagy a biztonsági őr alkalmazása, a közterületi alkoholfogyasztás ellenőrzése, a zajhatások mérése és a szabályok betartatása. Megnyugvás azonban azóta sincs: a vendéglátósok egy része kifogásolja a szigort, míg a lakók egy része még drasztikusabb lépéseket hiányol.
A COVID utáni időszak nagy kérdése, hogy a városok, az önkormányzatok hogyan élik túl a járvány hatásait. Ma jelentős bevételeket vonnak el a fővárosi és a kerületi önkormányzatoktól, tehát innovatív megoldások kellenek, és Belső-Erzsébetváros problémáit csak összehangoltan lehet kezelni. Kulcskérdés egy átfogó jövőkép kialakítása a lakók és a hosszútávú jövőben érdekelt vendéglátók kapcsolatának erősítésével, a kerületi és fővárosi önkormányzatok részvételével. A jövőképben a kulturális szempontnak kell nagyobb szerepet kapnia, a külföldi buliturizmus kiszolgálásának rovására.
A helyzet komplex, hosszútávú kezelése széleskörű kormányzási-hatósági együttműködést igényelne, aminek része kell legyen a különféle adófajták (iparűzési, idegenforgalmi, ingatlanadó, stb.) újraszabályozása és a helyi vállalkozókkal kötendő különleges megállapodás. Miután a bulinegyed fontos eleme a Magyarországra irányuló turizmus iparnak, szükséges lenne az idegenforgalmi adó beszedésének fővárosi szintre emelése és megfelelő kerületi–területi újraosztás bevezetése. A kamarákhoz hasonló önszabályozás támogatása segítené azt, hogy a bulinegyed vállalkozóival kötelező erejű megállapodást lehessen kötni a célzott befizetésekre.
A vírusválságnak még nincs vége. A júniusban megalkotott önkormányzati rendeletet egy átmeneti kompromisszumnak kellene tekinteni, aminek alapján tovább kellene lépni egy kívánatos jövőkép kialakítása felé, amelynek része kellene legyen a Budapest nemzetközi ismertségét is elősegítő bulinegyed. A külföldi példákat alapul véve olyan modellt kellene kialakítani, amely fővárosi és országos szabályozások módosításával, az itt megtermelt bevételek egy részének újraelosztásával megteremti a terület kulturált működtetésének feltételeit – amiket aztán be is lehet tartatni. Fontos egy állandó visszajelzésekre épülő és átlátható döntéshozatali mechanizmus kiépítése, a nagyobb jogosultságokkal rendelkező helyi partnerségek kialakulása, melyekben a szereplők részvételével teremtődnek meg a szükséges erőforrások.
ALFÖLDI GYÖRGY
DLA építészmérnök, várostervező, egyetemi tanár, a Budapest Kör
tagja
TOSICS IVÁN
városkutató szociológus, a Budapest Kör tagja