Előfizetés

Lassan mindenki sorra kerül: megint elraboltak egy fehérorosz ellenzékit

MTI-Népszava
Publikálás dátuma
2020.09.09. 10:33
Makszim Znak
Fotó: Viktor Tolochko / AFP
Civil ruhás, álarcos emberek elfogták, majd ismeretlen helyre szállítják Makszim Znakot.
Újabb fehérorosz ellenzéki vezető, Makszim Znak elhurcolásáról számolt be szerdán Viktar Babarika volt ellenzéki elnökjelölt stábja. Közzétettek a Telegram-csatornájukon egy felvételt, amelyen az látszik, hogy
civil ruhás, álarcos emberek elfogják, majd ismeretlen helyre szállítják Makszim Znakot,

az ellenzéki Koordinációs Tanács egyik tagját. A politikus ügyvédje azt mondta, hogy az állami Nyomozó Bizottság emberei házkutatást tartanak Znak és a börtönben lévő Babarika lakásán. Szombat hajnal óta a fehérorosz hatóságok a Koordinációs Tanács három tagját fogták el és toloncolták ki Lengyelországba vagy Ukrajnába.  Korábban a Népszava is beszámolt arról, hogy hétfőn, Marija Kolesznyikovát rabolták el, hurcolták két társával az ukrán határra. A férfiakat erőszakkal átlökték Ukrajnába. Kolesznyikovával ezt nem tudták megtenni, mert az asszony széttépte az útlevelét – írta az ukrán belügyminiszter-helyettes. Az asszonyt feltehetően fogva tartják, miközben hihetetlen történeteket terjeszt az ügyről az állami média.

Szájkosárrá változtatták a szájmaszkot Hongkongban

Rostoványi András
Publikálás dátuma
2020.09.09. 10:10
A rendőrség a fiatalabbakkal szemben is erőszakot tanúsít
Fotó: DALE DE LA REY / AFP
A fertőzésveszélyre hivatkozva elérték, hogy az emberek se az urnáknál, se az utcákon ne fejezhessék ki véleményüket.
Habár az új nemzetbiztonsági törvény első osztályú eszközökkel vértezte fel a kínai metropolisz vezetőit a demokráciapárti mozgalom elnyomására, a hongkongi kormány csodafegyvere az utóbbi időszakban mégis az volt, hogy kihasználta a koronavírus-járványban rejlő lehetőségeket: a fertőzésveszélyre hivatkozva elérték, hogy az emberek se az urnáknál, se az utcákon ne fejezhessék ki véleményüket. Carrie Lam hongkongi kormányzó másfél hónapja kezdeményezte, hogy jövő szeptemberre halasszák az idén szeptember hatodikára kitűzött törvényhozási választásokat. A vírus miatti egyéves halasztás nemzetközi összehasonlításban példátlanul hosszú, ezért a demokráciapártiak éltek a gyanúperrel, hogy a kormányzót nem a koronavírus, hanem az ellenzéknek kedvező közhangulat sarkallja elővigyázatosságra. Bejelentése idején ugyan tényleg rossznak látszott a járványhelyzet, ám azóta kiderült, hogy a metropolisz éppen akkor járt a harmadik fertőzési hullám csúcspontjánál, a naponta száz feletti esetszámot mostanra – szigorú korlátozások révén – nagyjából tizedére sikerült csökkenteni. A pandémia enyhülése ellenére mégsem merült fel a hongkongi kormányban a választás időpontjának előbbre hozása, sőt, a nyilvános gyűlések kétfős létszámkorlátját sem oldották fel. A tiltások dacára mégis százak vonultak utcára múlt vasárnap – a választások eredeti időpontjában –, hogy tüntessenek a szavazás elhalasztása miatt, a megmozdulásnak azonban a hatóságok erőteljes fellépése vetett véget. Csaknem 300 embert vettek őrizetbe, túlnyomó többségüket a járványvédelmi előírások megszegése miatt, mindössze egyetlen személyt gyanúsítottak meg az új nemzetbiztonsági törvény megsértésével, egy nőt, aki állítólag függetlenségpárti szlogeneket skandált. Nagy felháborodást keltett, hogy a biztonsági erők egy 12 éves lánnyal szemben is brutálisan jártak el: egy interneten terjedő videó tanúsága szerint a gyerek megijedt az egyenruhások láttán és megpróbált elfutni előlük, mire leteperték, majd hatan lefogták őt. Édesanyja a hongkongi Apple Daily című lapnak azt mondta, hogy a lány nem is vett részt a tüntetésen, csupán rajzfelszereléseket vásárolt volna egy környékbeli boltban, így az ügyben mindenképpen panaszt tesz. A rendőrség viszont közleményében azt hangsúlyozta, hogy a „lehető legkisebb erő alkalmazásával” állították elő a kiskorút, aki „gyanús módon” próbált meg elfutni előlük. Az esetet Carrie Lam nem volt hajlandó kommentálni, de azt ígérte, hogy az összes panaszt kivizsgálják. Semmi sem igazolhatja a rendőrök bánásmódját a 12 éves lánnyal szemben – nyilatkozta a Népszavának, Sophie Richardson a Human Rights Watch (HRW) emberi jogi szervezet Kínáért felelős igazgatója. Szerinte a hatóságok részéről szándékos volt a túlzott erő alkalmazása, hogy ezzel megfélemlítsék a demonstrálókat, ez már a tavaly nyári tiltakozások alatt is nyilvánvalóvá vált. A HRW szakértője azt is kifejtette, hogy a koronavírus ugyan kiváló ürügyet biztosított a gyülekezési jog korlátozására, de a tüntetésekkel kapcsolatos hongkongi szabályozás eddig sem felelt meg a nemzetközi standardoknak, ezért a helyi kormány a járvány nélkül is biztosan megtalálta volna a módját arra, hogy gátat szabjon a megmozdulásoknak. Sophie Richardson a nemzetbiztonsági törvény kapcsán úgy vélte, hogy az egyelőre nem teljesítette maradéktalanul Peking elvárásait. Habár érvénybe lépése előtt több politikai párt, illetve civil szervezet oszlatta fel magát, a kormányellenes tüntetések viszont tovább folytatódtak. Az mindenestre biztos, hogy a nemzetbiztonsági törvény elősegíti az öncenzúrát, azaz úgynevezett „dermesztő hatással” van a szólásszabadságra, pedig eddig csupán pár tucatnyi eljárást indítottak a jogszabályra hivatkozva – mondta el lapunknak a Human Rights Watch Kínáért felelős igazgatója.

Csak vergődik a diktátor – A jelek szerint a Kreml felismerte, hogy Lukasenkót le kell cserélni

Miklós Gábor írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.09.09. 09:40
A rendőröknek is látniuk kell, társaik milyen kegyetlenül léptek fel a tüntetők ellen
Fotó: TUT.BY / AFP
Egy hónapja tart a lázadás Belaruszban. Talán a fehérorosz elnök is felismerte időközben, hogy szép napjainak vége.
Alekszandr Lukasenko nem uralhatja élete végéig országát, s nem viheti véghez a huszonegyedik századi felvilágosodott (?) biztonságot nyújtó és mérsékelten gondoskodó zsarnokság modelljét. Erről mondta pár éve Natálja Ejszmont elnöki sajtótitkár, hogy „a diktatúra a mi brandünk”. Ez a márka azonban nem tart örökké. Recseg-ropog. Meddig és mi jön utána? Amikor egy hónapja, augusztus 9-én este utcai zavargásokon tiltakoztak az emberek a pimaszul elcsalt elnökválasztás miatt, Lukasenko elrendelte: verjék szét őket. Arra számított, az emberek megrémülnek a brutalitástól, a kínzásoktól, s a gyors ítéletek elveszik a nép kedvét az igazságkeresésétől. Ez nem jött be. A tiltakozó mozgalom megszerveződött központ és vezetők nélkül is. A népmozgalom autonómmá lett, a vezetőség csak követte. Nem fáradt ki az ellenállás. A nép Apusa ekkor a vezetők eltávolításáról döntött. Kiszorítottak többeket az országból már a választás előtt, őket követte Szvetlana Tyihanovszkaja elnökjelölt, Veronika Cepkalo, a koordinációs bizottság tagja, aztán Pavel Latusko leváltott színházigazgató. Legutóbb, hétfőn, Marija Kolesznyikovát rabolták el, hurcolták két társával az ukrán határra. A férfiakat erőszakkal átlökték Ukrajnába. Kolesznyikovával ezt nem tudták megtenni, mert az asszony széttépte az útlevelét – írta az ukrán belügyminiszter-helyettes. Az asszonyt feltehetően fogva tartják, miközben hihetetlen történeteket terjeszt az ügyről az állami média. Ezzel együtt a tüntetések nem maradtak abba, az üzemekben sztrájkbizottságok működnek, az állam képtelen kezelni a folyamatokat. Az ellenállás össztársadalmi méreteket öltött, a többség számára a diktatúra már nem elfogadható, nem brand. Ám az elnyomás 26 éve alatt a polgári társadalom nem szerveződhetett meg, korlátozott a nyilvánosság, él a szovjet ember alávetettségi mentalitása. Nincsenek elfogadott pártok, politikusok. A belaruszok, különösen a nők, lecserélték a szovjet skanzen képét, s visszarakták Belaruszt Európa térképére. Láttam egy videót, amelyen egy férfi letépi az őt ütlegelő rohamrendőr símaszkját. A leleplezett verőember arca kétségbeesett félelmet árult át, pánikszerűen menekült a felvétel elől. Az erőszakszervezetek emberei zsákutcába kerültek. Úgy érezhetik, nincs más választásuk, mint kitartani, mert, ha Apusnak mennie kell, akkor elszámoltatják őket. Tehát a zsarnok a végsőkig kész bevetni a megfélemlített, brutalitásra kiképzett rohamosztagosait. Látszólag tart a hadsereg bevetésétől. Nem sikerült elfogadtatnia a saját táborában sem a nyugati katonai fenyegetés rágalmát. Még kitart mellette formálisan – bár sok a nyilvános kilépés – a népes igazságügyi és államigazgatási apparátus, a cégek ideológiai osztályai, a sok diktátor által pozícióba helyezett apparatcsik. Oroszország továbbra is kiváró állásponton van. Ugyan Putyin beszélt telefonon Lukasenkóval, s elküldte hozzá miniszterelnökét, de továbbra sem hajlandó segítséget adni Apusnak. Sem hiteleket nem kap Minszk, sem katonai segítséget. (Pedig most jól jönnének a zsarnoknak a nagy dérrel-dúrral leleplezett orosz zsoldosok a Wagner-csapatból, akiket szépen visszapasszoltak a határon egy hónapja.) A jelek szerint a Kremlben felismerték, hogy Lukasenkóval lehetetlen együtt dolgozni, le kell cserélni őt. Korábban tartottak tőle, hogy a diktátor a Nyugat felé fordul. Most ezt az esélyét rútul eljátszotta. Az orosz beszédmód ragaszkodik a formális döntésekhez. Lukasenko győzelmét elismerték, de mindig lehet olyan legitimnek elismerhető megoldás, amelyben az Apus lelép a színről. Katonai akciót a megmentéséért nem indíthatnak a Navalnij-üggyel a háttérben. Ez túl sok lenne.