A férfi tagadta bűnösségét és azt állította: felettese megpróbálta áttéríteni az iszlámra, majd panaszt tett a hatóságoknál, miután ő felmondott a munkahelyén. A lahori bíróság kedden, első fokon elutasította érvelését. A Reuters beszámolója szerint Pervaizt telefonnal való visszaélésért három év börtönnel sújtották, a blaszfémiáért kötél általi halála, ezenfelül pedig még 50 ezer pakisztáni rúpia (nagyjából 200 ezer forint) bírságot is ki kell fizetnie. Ügyvédje jelezte, hogy fellebbeznek a döntés ellen. Jó esélyük van a kedvező ítéletre, hiszen Pakisztánban minél magasabb szintre kerülnek a istenkáromlási ügyek az igazságszolgáltatási hierarchiában, annál valószínűbb a vádlottak felmentésre. Mindez azonban sovány vigasz a 37 éves Pervaiznek, aki eddig 7 évet töltött a rácsok mögött, és alig látta az elzárása miatt megélhetési gondokkal küszködő feleségét és négy gyermekét.
A férfinek az esetleges önbíráskodóktól is tartania kell: a dél-ázsiai országban ugyanis nem ritka, hogy a blaszfémiával vádoltakat önjelölt hóhérok ölik meg. Az Al-Dzsazíra pánarab hírtelevízió összesítése szerint az elmúlt 20 évben legkevesebb 77 alkalommal fordult elő ilyen, legutóbb július végén, amikor Pesavárban egy tizenöt éves radikális lelőtt a bíróságon egy Mohamed próféta meggyalázásával vádolt pakisztáni-amerikai kettős állampolgárságú muszlimot. Az eset globális felháborodást váltott ki, ám a pesavári utcákon ezrek ünnepelték hősként a gyilkost és követelték szabadon engedését, ami bizonyos mértékben tükrözi a társadalmi attitűdöket. A pakisztániak többsége támogatja a szigorú, a szentségtörőkre kötelező halálbüntetést előíró törvényt is.
A Human Rights Commission of Pakistan (HRCP) nevű helyi jogvédő szervezet Népszavának eljuttatott állásfoglalása szerint a lakosság radikalizálásában maguk a jogszabályok és a blaszfémiával kapcsolatos közbeszéd is szerepet játszik. A HRCP fontos tényezőnek tartja, hogy az államapparátus jelentős teret engedett a keményvonalasok iszlamistáknak, valamint a vallással átitatott tankönyvek és média is hozzájárul a pakisztániak hitbuzgalmához. A jogvédő szervezet nyilvántartása szerint az istenkáromlásért feljelentettek felé muszlim, ami azt jelenti, hogy a lakosság mindössze 5 százalékát adó vallási kisebbségek (köztük az ahmadijja iszlám közösség tagjai, a keresztények és a hinduk) aránytalanul gyakran érintettek.
Az igazságszolgáltatás az ilyen ügyekben sokszor nem képes függetlenül döntést hozni. A Reuters korábban arról számolt be, hogy elszánt iszlamista ügyvédek egy csoportja ingyenes jogi segítséget is nyújt a panasztételhez és a tárgyalótermeket megtölti szimpatizánsaival, annak érdekében, hogy nyomás alá helyezzék a bírákat és ne merjék felmenteni a vádlottakat. A több száz jogászt tömörítő szervezetet Gulam Musztafa Csavdhrí vezeti, aki személyesen járt el Ászif Pervaiz, valamint a szintén keresztény Ászija Bibi ügyében is. Utóbbit a szövetségi legfelsőbb bíróság kétszer is felmentette a vádak alól, miután az első ítélethirdetést követően a keményvonalas iszlamista Tehrik-i-Labbaik párt vezényletével országszerte tiltakozások és zavargások törtek ki, és azzal próbálták meg lecsillapítani a népharagot, hogy a döntés felülvizsgálatát ígérték.
Miután a testület 2019-ben kimondta a végső szót, Ászija Bibi - a rendszeres halálos fenyegetések miatt - külföldre menekült; férjével és három gyermekével együtt Kanada fogadta be őt. A nőt még 2009-ben jelentették fel istenkáromlásért, tíz éven át tartó kálváriája hatalmas nemzetközi figyelmet kapott, amely jelentősen megnövelte a külső nyomást Pakisztánon, hogy változtassa meg vagy törölje el a blaszfémia elleni törvényeket. Minderre azonban kicsi az esély: amióta 2011-ben a szabályozás ellenzése miatt meggyilkolták Szalman Taszírt, Pándzsáb tartomány kormányzóját, illetve Sahbaz Batti kisebbségi ügyekért felelős szövetségi minisztert, azóta a prominens politikusok nemigen mernek hasonló álláspontra helyezkedni a kérdésben.
