Elszoruló szívvel nézzük az év sajtófotóit

Olykor könnyektől áztatott, máskor komor, ám gyakran felszabadító körképet mutat a 38. Magyar Sajtófotó Kiállítás az elmúlt évről, és közben akaratlanul reflektál a jelenünkre is.

Az idő múlásának gyorsuló ütemét születésnapok, évfordulók, fontos dátumok idején érzékeljük igazán, de az olyan programokkal is, mint a Magyar Sajtófotó Kiállítás, amely 38. alkalommal nyitott meg a látogatók előtt. A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban látható tárlat az elmúlt év nyilvánosság előtt zajló legfontosabb eseményeit, és számos kiemelkedő egyéni vagy kollektív történetet vonultat fel, tragikus és vidám színezettel egyaránt. Kör-, és korképet ad 2019-ről, miközben legalább annyira beszél az azóta eltelt változásokról, és arról, ami változatlan maradt.

A Hableány hajóbaleset számos fotográfus, gyakran díjazott képein megjelenik, ahogy a mélyszegénység és a hajléktalanság által érintett sorsok is több helyütt megelevenednek. Kovács Bea a legjobb emberközpontú dokumentarista fotográfiáért járó André Kertész-nagydíjas sorozatában egy éber kómában élő lány és családja történetébe enged bepillantást, míg Hajdú D. András A fal, amit mi kerítésnek hívunk című, MÚOSZ nagydíjas anyaga a nagybányai cigányság helyzetét körvonalazza. Láthatunk felvételeket Ferenc pápa csíksomlyói látogatásáról, a Fővárosi Nagycirkusz kulisszáiról, politikai játszmákról, sporteseményekről, természet és ember kapcsolatáról, a Szabadság híd lezárásáról, a hattyú haláláról és a velencei árvízről.

A kiállítás ahogy az elmúlt években már megszokhattuk – amennyiben meg lehet ezt szokni –, részben nyugtalanító képet fest a mindennapjainkról, másfelől viszont a hazai fotográfusok kreativitásáról, ötletes, frappáns megközelítésmódjairól is tablót mutat. A művészet, sport, természet és tudomány terén szinte kivétel nélkül izgalmas fotókat láthatunk, de az emberábrázolás, portré besorolás sem nélkülözi a finomságot, elég csak Ficsor Márton Bodrogi Gyuláról készült, A híres egyfejű című felvételére gondolnunk. Utóbbi kategóriában szintén különös aurával bír Heller Ágnes (Bielik István fotója) vagy Karl Ove Knausgard (Valuska Gábor fényképezte) portréja, illetve Götzinger Laura Apa című képe is magával ragad. Időnként nem csak a kivitelezés, az összekötő gondolat, vagy a címadás is kiemelhet egy-egy felvételt, sorozatot. Így van ez Boncsér Orsolya Akarsz-e játszani? című sorozatával, valamint a társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia műfaján belül Ajpek Orsolya (az Index.hu korábbi munkatársa) Story-gáláról készített munkája is rendkívül szellemes, amellett, hogy tükörtiszta képet ad napjaink Magyarországáról.

A díjazott, és a válogatásba bekerült alkotások sajátos módon összegzik az elmúlt évet, de folyamatosan reflektálnak a jelenünkre is. Akaratlanul felmerülnek a nézőben az idei, minimum furcsának nevezhető év történései, hogy jövőre ugyanitt állva feltételezhetően csupa maszkos, piros-fehér szalagos képet lát majd, illetve a díjazott fotográfusok nevei alatt is ritkábban szerepel majd az Index.hu. Bár ez a jövőkép borúsnak ígérkezik, a jelenlegi felvételek tanúsága szerint talán marad azért okunk vidámságra is: rácsodálkozhatunk a természet szépségére, az emberi teljesítményre, az összefogás erejére, a szüntelen élni akarásra, vagy a művészet megfékezhetetlenségére. Sőt, akár teli szájjal is kacaghatunk.

Infó:

38. Magyar Sajtófotó Kiállítás

Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ

Nyitva: november 15-ig.