Előfizetés

Vidnyánszky: Annyi a felelősségem, hogy meg mertem lépni azt, amit eddig senki

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2020.09.10. 06:20

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A piros fehér szalagok mellé zöldet rakna Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, az alapítvánnyá vált Színház-és Filmművészeti Egyetem kuratóriumának elnöke, akivel kedden reggel beszélgettünk. A kuratóriumi elnök bocsánatot kér Karsai Györgytől, az egyetem tanárától, akire félreérthető megjegyzést tett.
A Színház-és Filmművészeti Egyetem körül kirobbant botrány olyan lavinát indított el, amelyben megkerülhetetlen világsztárok foglaltak állást, gyakorlatilag ön ellen, mint Cate Blanchett, Helen Mirren színészek, Salman Rushdie író és Peter Brook rendező. Szembenézett ezzel? Ezekből a sztármagaslatokból ön szerint megítélhető a színművészeti ügye? Nehéz kérdés, de az nem mondható, hogy Cate Blanchett ne tudná, kicsoda Ascher Tamás, hiszen rendezte őt, de Helen Mirren és Peter Brook is járt Budapesten, rendelkeznek itteni szakmai kapcsolatokkal. Lehet, de legalább ilyen illusztris aláíráslista született, amikor idejöttem a Nemzetibe. Ha most először történne ez meg velem, akkor a szívemhez kapnék. Minden helyzet más, a mostani tiltakozási hullámot nem lehet nem figyelembe venni. Erre azt kell mondanom önnek, hogy sajnálom. Ezt válaszoltam a Berliner Ensemble igazgatójának is, amikor értesített, hogy lemondják a MITEM-en való szereplést. Az kezdettől fogva világos volt, hogy mást gondolunk a bevándorlásról, a nyitott társdalomról, a sajtószabadságról, de mindannyian úgy véltük, hogy kellenek olyan platformok, ahol képesek vagyunk ütköztetni a véleményünket, vagy bizonyos értelemben ezeken túllépni, és műalkotásokban megfogalmazott gondolatainkat egy fesztivál keretében bemutatni a közönségnek. Ilyen volt a MITEM. Ezzel a lemondással, ők léptek ki a párbeszédből. A színművészeti ügye tehát épp a párbeszédet rombolta szét, úgy látszik teljesen. Amit a MITEM-nél sikerült elérnie, miért nem sikerült az SZFE esetében? Sok oka van, egyáltalán nem örülök annak, ami történt. Önnek mekkora a felelőssége ebben? Évtizedes, lappangó konfliktus került napvilágra és nekem annyi a felelősségem, hogy én, illetve mi, megmertük lépni azt, amit eddig senki. Ez sok fájdalmat és indulatot váltott ki. Nekünk abban van az igazságunk lényege, hogy egy végtelenül zárt rendszeren akartunk változtatni. A mostani SZFE gyakorlatilag a Katona József Színház iskolájaként működött. Az nem életszerű, sőt nem demokratikus és nem is etikus, hogy egyetlen – kétségtelenül színvonalas és fontos – szellemi műhely ennyire egyeduralkodó legyen egy képző intézményben, amely az adófizetők pénzéből működik. Meg kell találni a módját annak, hogy a képzés sokszínű legyen, és tükrözze a társadalom sokszínűségét is. Csakhogy az erről szóló vita nem zajlott le, hanem most ott tartunk, hogy barikádon keresztül szeretnék erővel elfoglalni az egyetemet. A tárgyalásig sem jutottak el. A felsőoktatási modellváltásnak része az SZFE átalakítása is, több egyetemmel párhuzamosan történt meg ugyanez ebben az időszakban Soprontól Miskolcig. Ez a kuratórium kapta a megbízást az átalakítás levezénylésre. Ez a történet egyik oldala, a mások pedig az, hogy az egyetem tanárai és hallgatói nem akarnak szembesülni az évtizedes szervezeti, oktatásszervezési problémákkal. De a politikai támogatottság és az ebből következő erőfölény az alapítványnál, illetve a kuratóriumnál van. Mégis ők viselkednek agresszíven. Nem igaz, hogy nem kezdeményeztünk velük egyeztetést, számos ilyen volt. Például itt a Nemzetiben egy nem sajtó nyilvános fórumot is tartottunk, amelyre sok egykori és jelenlegi kaposvári és színművészetis diák is eljött. Akadtak, akik meghallották a mi szavainkat, mások a tőlük eltérő gondolatok elől elbarikádozták magukat. És mostanra a barikád, a bezártság már fizikailag is megvalósult. Ha csak az utóbbi két hónapot vizsgáljuk, akkor van, amiben a SZFE-nek igaza van, ezt nem tagadom, de ez a folyamat jóval korábban kezdődött. Továbbra is azt mondom, miközben elindul az oktatás az egyetemen, párhuzamosan folytassunk le egy széles körű egyeztetést a szakmai reformokról. De ezt időben nem fordítva kellett volna, előbb egyeztetni, azután elfoglalni? A kuratórium nem foglalt el semmit. A felsőoktatás modellváltásáról ezt állítani: felelőtlenség. Másrészt az egyeztetések lehetőségével sem élt az egyetem szenátusa. Ez nem lehetőség, hanem egy felsőoktatási intézmény vezetőinek kötelessége tárgyalni a fenntartóval – jelenleg a kuratóriummal. Azzal, hogy a szenátus lemondott, ellehetetlenítik a folyamatot és veszélyeztetik az oktatás folyamatosságát. A tanárok felmondanak, a diákok pedig elfoglalták az egyetemet! Én mást gondolok a tanári felelősségről, és mást a tanuláshoz való jog érvényesítéséről. A radikális fellépés radikális válaszreakciót gerjesztett. Mit nevezünk radikálisnak? Megszűnt az állami fenntartás, és ez egy rugalmasabb, korszerűbb intézményi struktúra közös kialakításának a lehetőségét kínálja. A diákoknak joguk van tüntetni, de az lenne a jó, ha elindulna végre az oktatás. Az egyetem felmondási idejét töltő vezetése pedig úgy döntött, hogy jogszerűtlenül halasztja a tanévkezdést. Ezt ön látja így. Nagy vitát váltott ki az egyetem tanárára, Karsai Györgyre vonatkozó nyilatkozata. Többen elhatárolódtak ettől és azt kérik, korrigálja a kijelentését, mások azt mondják ezt korrigálni sem lehet, mert az antiszemitának minősül. Lehet, hogy nem volt szerencsés az a néhány mondat. Csak annyit szerettem volna mondani, hogy bizonyos fogalmakról mást gondolunk Gyurival. Ezekkel kapcsolatban ő tett fel kérdéseket korábban, ezeket idéztem. De a gondolatmenet második részét nem akarta már senki meghallani: hogy az világnézeti különbségek ellenére szakmai vitákat tudunk folytatni, és erre kellene törekedni. Aki picit ismer, az tudja, hogy tőlem mennyire távol áll az antiszemitizmus, aki látta a Borbély Szilárd művéből készült rendezésemet, a Halotti pompát, nem mondhat ilyet komolyan. Ez a vád olcsó megúszása egy valós vitának. Amennyiben félreérthető volt és megbántottam Gyurit, akkor bocsánatot kérek tőle, hozzátéve, hogy tisztelem őt és egy rendkívül felkészült szakembernek tartom. A mondadóm szakmai részét továbbra is fenntartom, a vádat visszautasítom. Koltai Róbert tette fel a kérdést valahol, hogy miért gondolják önök, hogy az SZFE-n nem volt szó mondjuk a hazaszeretetről. Akkor én azt kérdezem, hogy a Színművészeti hány vizsgát szentelt Trianonnak a századik évforduló esztendejében? Hány fesztivált szerveztek a leszakított területeken lévő színiskolások részvételével is? A vádaskodás helyett beszéljünk az esetleges megoldásról. Ha sürgősen nem történik megállapodás, akkor óhatatlanul szétszakad az egyetem. Önök hajlandók eleget tenni a hallgatók követeléseinek, például módosítják az alapítvány alapdokumentumait? Kell találnunk közös nevezőt, de ehhez az egyetemnek is el kell fogadnia az alapítványi formát, minket kurátorokat. Ez ma a törvényi felállás, amiről a kormány, a minisztérium döntött. Ez a történet a társadalmi ellenállás szimbólumává vált, még Gobbi Hilda szobrára is kerültek, igaz csak egy ideig, piros fehér szalagok. Ezután nem szedetem le ezeket a szalagokat, hanem melléjük tetetek egy zöldet, mint a szabadság és a nyitás jelképe. Így rögtön nemzeti lesz… Igen a piros fehér zöld számomra egy szimpatikus színösszeállítás. Azzal miként néz szembe, hogy Egri Márta, Bánsági Ildikó, aki felállt a Nemzetiből, Nagy-Kálózy Eszter, illetve Udvaros Dorottya a Nemzeti tagja együtt tüntet a színművészetisekkel és együtt ülnek egy fényképen a Duna parti élőláncos tiltakozáson? Sajnálom. Szívük joga kifejezni a véleményüket. Szász János sem rendezi meg az Ivanovot a mostani helyzetben a Nemzetiben. Fáj, hogy János is beállt ebbe a játékba. Évek óta rendez a Nemzetiben, sikere van, sokat beszélgettünk, bizalmas viszonyban dolgoztunk együtt. Neki is, ahogy mindenkinek, elmondtam nem egyszer, hogy a jelenlegi oktatók és az osztályok a diplomájukig a meglévő tantervek szerint ugyanúgy dolgozhatnak tovább, mint eddig. A színművészetiről olyan ikonok is távozták, mint Zsámbéki Gábor, Székely Gábor, Ascher Tamás és Máté Gábor. Egyikőjüket sem küldte el a kuratórium. Sehol nem mondtam róluk egy rossz mondatot sem. Mindannyian megkerülhetetlen figurái az elmúlt évtizedek magyar színházi életének. Az oktatásban rájuk is szükség volna. Mit gondol arról, hogy bizonyos színházakban a tapsrendben megjelentek tiltakozó színművészetis diákok? Szerintem ezt nem volna szabad tenni. A színpad szent, azt nem szabad bepiszkítani. A politika sok mindent bepiszkít. Mindenkit használ a politika, mert ez a természete. Végre őszintének kellene lennünk egymáshoz. Ehhez viszont bízni kellene egymásban, de ettől nagyon távol vagyunk. Mind a két fél bizonyítási kényszerben van. Nekünk bizonyítanunk kell a szakmai indítékainkat, a másik oldalnak pedig, ha azt hirdeti magáról, hogy nyitott és sokszínű, akkor ennek jelét is kell adnia. A legjobb bizonyítás erre a tanárok és a diákok részéről is az együttműködés. Nem gondolt arra, hogy kiszáll? Úgy gondolom, hogy ezzel még dolgom van. Szeretném, ha szakmai, színházi, oktatási kérdésekben tudnánk eszemét cserélni. Ez volna mindannyiunk igazi terepe.     

Névjegy

Vidnyánszky Attila 1964-ben született az ukrajnai Beregszászon. Első diplomáját bölcsészként szerezte 1985-ben az Ungvári Állami Egyetemen majd két évig irodalmat és történelmet tanított. 1992-ben a kijevi Film-és Színművészeti Főiskolán szerezte második diplomáját. A beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház alapító művészeti vezetője volt. 2004-ben a Magyar Állami Operaház főrendezőjévé nevezték ki. Két évvel később a debreceni Csokonai Nemzeti Színház művészeti vezetője, majd igazgatója lett. 2013-tól a Nemzeti Színház főigazgatója. 2011-től a Kaposvári Egyetem címzetes egyetemi tanára, 2012-2013 között a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének igazgatója. 2013-tól 2020-ig az egyetem művészeti rektorhelyettese, 2016-tól egyetemi tanár. 2020 szeptember 1-től a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke. 

Csak a főszereplők nem mentek el a Színművészeti jövőjéről folytatott tárgyalásra

Koncz Tamás
Publikálás dátuma
2020.09.09. 16:22

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Az egyetem nem tárgyal a kuratóriummal, Vidnyánszky pont nem ért rá: helyettük rektorok és HÖOK-vezetők fejtegették, hogy bizony, tárgyalni kellene.
Az egyeztetés legfontosabb megállapítása az volt, hogy további egyeztetések szükségesek – lényegében ennyire jutottak azok a felek, akik szerdán ültek össze, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) jövőjéről beszéljenek.
A találkozó eredményéről Murai László, a Hallgatói önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke számolt be a HVG-nek: mint elmondta, az SZFE kuratóriumának részéről Rátóti Zoltán színész és néhány jogász jött el, képviseltette magát a HÖOK, a Magyar Rektori Konferencia és a modellváltó, azaz alapítványi fenntartásba kerülő egyetemek rektorai is.
A színházi kultúrkampfot kiváltó Vidnyánszky Attila azonban más elfoglaltságai miatt nem ért rá arra, hogy az egyetem jövőjéről tárgyaljon – ez persze összefügghet azzal is, hogy az SZFE képviselete sem jött el.

Ők csak akkor találkoznának a kuratóriummal, ha az már engedményeket tesz az egyetem önállóságnak megtartása érdekében. 
A felek így jobb híján csak arról tudtak elmélkedni, hogy bizony tárgyalás és rugalmasság kellenének ahhoz, hogy a Színművészeti ügyében kialakult patthelyzetet fel lehessen oldalni – derült ki Murai László rögtönzött sajtótájékoztatójából. 
Rugalmasságot viszont a kuratórium képviselete sem tanúsított, hiszen Murai „megérzése szerint” elzárkóztak attól, hogy az egyetem is jelölhessen ki tagokat az SZFE-t fenntartó alapítványba. A helyzet kilátástalanságát jól jelezte a HÖOK-elnök egy elejtett félmondata: 
Murai szerint a kuratóriumnak az egyetem felé valamiféle gesztust kell gyakorolni, hogy úgy tűnjön, hogy ez nem egy állóháború

- ez állítólag "leülepedett" a kuratórium képviseletében, és empatikusnak tűntek, de végül semmilyen ígéretet nem tettek a helyzet rendezésére.
Murai kitérően válaszolt arra a kérdésre, hogy a HÖOK kezdeményezi-e, hogy a Színművészeti szenátusa visszakapja-e jogait, de azt maga is problémaként említette, hogy a többi modellváltó egyetemmel szemben, ahol az struktúra átalakítása megtervezett, jól felépített volt, az SZFE-n rohamléptekkel történt minden, az egyetemi vezetés pedig védekezőállásba kényszerült. Azt is hangsúlyozta, hogy a Színművészetin eddig sem lehetett lényegi döntéseket hozni a fenntartó beleszólása nélkül, példa erre az is, hogy a hiába támogatta az egyetem teljes vezetése Upor László korábbi rektorhelyettes rektori kinevezését, ez Vidnyánszkyékról visszapattant – a rektor nélküli ex lex állapot azóta is tart.
Abban kellene a kuratóriumnak gesztust gyakorolni, hogy az egyetem is lássa, az új fenntartó nem akar döntési kompetenciákat csorbítani - mondta Murai László (bár pont Upor csuklóztatása az élő példa rá, hogy Vidnyánszky-féle kuratórium nem csak bele akar szólni az egyetemi döntésekbe, de meg is teszi). 
A HÖOK elnöke szerint abban teljes egyetértés volt a megbeszélésen, hogy a tanévnek minél előbb meg kell kezdődnie a Színművészetin – a kuratórium pedig állította, hogy minden oktató megőrizheti jelenlegi állását, és később sem szólnának bele a tanárok felvételébe.
A HÖOK elnökétől azt is megkérdezték, hogy felmerült-e Vidnyánszky Attila felállítása, mint lehetőség a megbeszélésen. „Erről nem volt szó, a kuratórium összetételéről nagyon kevés statement hangzott el” – mondta Murai László.

Törékeny álmok – Hogyan lehet elkerülni a szentimentalizmus csapdáját?

Hompola Krisztina
Publikálás dátuma
2020.09.09. 11:50

Fotó: Győri balett
Lehetetlenre vállalkozott Velekei László koreográfus, hiszen Tolsztoj Anna Kareninája sokkal több mint egy elsöprő szerelem története – gondolhatta a néző első maszkban végignézett színházi előadása előtt.
A tánc tökéletes az érzelmek és érzékiség ábrázolására, de hogyan tudja a balett akár csak felvillantani a XIX. századi Oroszország társadalmát, koruk hőse, az arisztokrata felesleges ember mindennapjait, hovatovább a nők egyenjogúságának problémáját? Hogyan lehet elkerülni a szentimentalizmus csapdáját? Velekei László – aki július 1. óta a Győri Balett igazgatója – néhány szóban köszöntötte is a végre újra valódi színházi előadás közönségét, érvényes válaszokat adott merész koreográfiájában és fantasztikus művészpartnerekre talált produkciójában. Csepi Alexandra dramaturg együttműködésével új szereplőt emelt a darabba, a – ráadásul kettő – szürreális Végzet közreműködése lehetővé teszi, hogy ne is keressük a földhöz ragadt kérdések válaszait, Bozóki Mara kevés (néha a szereplők által szimbolizált) díszlete, Velich Rita néhány színnel játszó jelmezei mind, mind maivá teszik a klasszikust. A letisztult mozdulatokat pedig még hangsúlyosabbá teszi a Bach- és Vivaldi-átiratairól ismert minimalista komponista, Max Richter zenéiből készült montázs. Jekli Zoltán Vronszkijt, Artem Pozdeev Karenint alakítva a szerelmi háromszög egyenrangú férfiúit mutatja be, az első szereposztásban főszerepet táncoló Marjai Lili Anna pedig ellen tud állni a szenvelgés kísértésének a felszabadultan szerelmes, majd a hallucinációkkal küzdő anya, Anna szerepében. Annáéban, aki álmait veszítve, törékenységében is erős marad. Mert egy megélt szerelem akkor is többé teszi az embert, ha mindent elvett tőle.

Infó:

Anna Karenina Győri Balett szeptember 5.