Furfangos módszer

Ne legyen igazam, de komoly kétségeim vannak azt illetően, hogy a tizenhat európai újságíró- és médiaszervezet legutóbbi levele végre cselekvésre bírná az Európai Bizottság nevű sóhivatalt. Valószínűbbnek tartom, hogy a szóban forgó levél, mely a magyarországi sajtószabadság cudar helyzetére hívná fel az EU vezető tisztségviselőinek figyelmét, ugyanott végzi, ahol a Mérték Médiaelemző Műhely és a Klubrádió Jávor Benedekkel közösen írt tavalyi beadványa: a szemétkosárban.

Vera Jourová EB-alelnök ugyan aggodalmát fejezte ki az Index kormánypártivá tétele miatt, de aztán tehetetlenül széttárta kezét, mondván: az unió végrehajtó hatalmának nincsenek eszközei arra, hogy jobb belátásra bírják az Orbán-kabinetet. Úgy tűnik, hogy az ellenzéki sajtótermékek megfojtásának furfangos orbáni receptje egyelőre bevált, merthogy az uniós politikusok egy ásatag jogértelmezés foglyaivá váltak. Felfogásuk szerint a sajtószabadság kizárólag ott lehet veszélyben, ahol újságírókat vetnek börtönbe, illetve megvonják tőlük akkreditációjukat.

A szóban forgó módszerek azonban időközben kimentek a divatból. Az orosz, török, magyar és egyéb autokraták kreativitására jellemző, hogy ők a gazdasági kényszert alkalmazzák egy-egy sajtótermék eltüntetésére vagy domesztikációjára. Miután valamely kormánypárti oligarcha elvégezte a piszkos munkát, mindent rá lehet fogni utólag a „szabadpiaci folyamatokra”. A sajtószabadság védelmére felesküdött szervezetek briliáns taktikaváltása, hogy éppen ezért az unió belsőpiaci és versenyjogára apellálnak újabban. Kérdés, hogy érveik ezúttal meghallgatásra találnak-e Brüsszelben.

A Der Standard értékelése szerint Fehéroroszországban születőben van a demokrácia, míg hazánkban éppen haldoklik. Menetrendszerűen érkeznek Minszkbe az Európai Unió tisztségviselőinek figyelmeztetései, felszólításai a jogállamiság elveinek tiszteletben tartására. Eljátszhatja-e azonban a „világcsendőrt”, belefoghat-e bármilyen demokráciaexportba az a szervezet, mely saját akarnokaival szemben is rendre tehetetlennek bizonyul, sőt: autokratikus rendszereket finanszíroz az európai adófizetők pénzéből? Lukasenko az uniós bírálatokra válaszul bizony ujjal mutogathatna a sajtószabadság magyarországi helyzetére. Orbán Viktor viszonya a nyilvánossághoz cseppet sem különbözik a belarusz diktátorétól, kettejük között a különbség pusztán módszertani. Hazánk uniós tagsága miatt a magyar kormányfő kénytelen volt szalonképesebb eszközökhöz folyamodni a belföldi médiaviszonyok átalakításakor. Kétségtelen, hogy nálunk nem veri fel az éjszaka csendjét megkínzott újságírók ordítása. De ha ellenzéki zsurnaliszta vagy, könnyen az egzisztenciáddal fizethetsz az őszinteségedért. Bírságot szab ki rád a hatalomhoz lojális hatóság, hogy arról koldulsz. Esetleg szemet vet a téged foglalkoztató médiumra Mészáros Lőrinc, aztán állástalanként nyelheted az éhkoppot.

Árgus szemekkel figyeljük, a tizenhat újságíró- és médiaszervezet levelének lesz-e foganatja. Ha nem, további sajtótermékek juthatnak az Index sorsára. Az EU pedig elveszíti erkölcsi alapját arra, hogy számon kérje a sajtószabadságot bárkin a világban.