Előfizetés

Szálinger Balázs: Költőtalálkozó, nemzetközi

Szálinger Balázs
Publikálás dátuma
2020.09.12. 12:42

Fotó: Béres Márton / Népszava
"Nincsen varázs"
Költőtalálkozó, nemzetközi Szakmai nap. Nincsen varázs, Az itt csak az irónia elé Vetett Szemvillanás. Füstjel, dobszók, sugallatok Lefordítva ugyanarra a nyelvre, Már ártalmatlanok. Az uránmagok egyenként kiütve. A leghátsó terembe gyűjtve, A félhomályban világítanak. Most besötétedik, Az egész utca Lát. Türelmetlen, Vibráló nyelvi kódok Mint eszement rovarok verdesik Az ablaküveg külső oldalát.

Ayhan Gökhan versei

Ayhan Gökhan
Publikálás dátuma
2020.09.12. 11:01
Ayhan Gökhan és Izsó Zita
Fotó: Szöllősi Mátyás
"Erőszakom féltett szeretet legintimebb jele."
Lódarázskirálynő                                                                                   Izsó Zitának Amikor azzal találkozom, aki ismer Téged, keresem rajta, mikor néztél az arcába, keresem arcán a puszid, mint Pompeji megmaradt városfalai közt a több száz éve tört szoborként heverő ölelést, hamubahullt teremtmények a barátaim, ismerőseim, a Te rajtuk hagyott nyomod az egyetlen élő. Több éve megcsípett ujjadon egy lódarázs, aztán az a lódarázs a verseidbe költözött, néha kirepül, körülnéz a Földön, szemében több millió élőlény lakik, szemében Te laksz, aki a csípés után fészket raktál neki egy versben, ha azt kérdeznék most, milyen állat legyek, az a lódarázs abban a fészekkel otthonossá tett versben. Hallgatnék a lódarazsakról, hisz könnyű felismerni őket. Az a lódarázs a lódarazsak királynőjét látta benned és csak megcsókolta a kezed, nem tudta, emberjárta földön milyen szokást követ állatjárta vidéken nem otthonos ember, hogyan fejezze ki magát, hogyan fejezhető ki a szeretet, erőszakos rágása féltett szeretet legintimebb jele. Erőszakom féltett szeretet legintimebb jele. Lódarázs, köszöntsd a királynőd, Lódarázs, hajolj meg előtte! Névgyakorlat Gyakorlom, hányszor bírom lélegzet nélkül ejteni ki a neved, mintha világbajnokságra készülnék a nevedből, ha nem sikerül, levágják a fejem és begurítják a dicsőségükből vesztett pontok és ékezetek közé. Pontos dicsőség: I-betűd dobogóján. Gyakorlom, meddig bírok a neved gondolata nélkül átmenni a lakás egyik pontjából a lakás másik pontjába, nem sikerül, neved ékezeteiben a parkettán megbotlom, borul velem az egész, lezuhanok a név finom kegytárgyai közé, amikor sírógörcs padlóhoz szögez, több év bűnténye csigolyán meggyűrűz. Pont szögével bevert I áldozat a nevedben. Neved magánhangzói szám gyűrűje helyén: gödörbe dobált gally, vessző, virágkehely.

Izsó Zita versei

Izsó Zita
Publikálás dátuma
2020.09.12. 10:32

Fotó: Veres Laura / Izsó Zita Facebook oldala
"Mellette élni olyan volt, / mint elaludni a tévé előtt"
Mimikri Olyan színűre fested a hajad, mint amilyen az övé volt fiatalon – mint amikor egy állat azért hasonlít egy mérgező fajra, hogy elriassza az ellenfeleit. Mellette élni olyan volt, mint elaludni a tévé előtt – észre sem vetted, hogy beszűrődtek az életedbe a legrejtettebb gondolatai. A kórházban még láttad, hogy mondani akar valamit – kértél egy papírt a többi betegtől, hátha le tudja írni, de senki sem volt hajlandó kitépni egy üres oldalt a jövőjéből. Talán ha közelebb hajolsz hozzá, akkor megérted, de féltél, hogy véletlenül elfújod az életét a leheleteddel, mint egy gyertya remegő lángját. Pedig ha jobban figyelsz rá, akkor talán ki tudta volna mondani. Akkor nem csapódnának minden éjjel az ablakodnak szavai. Altató Megtaláltam a régi táskád, ha akarom, egyetlen csatoddal kinyithatom a múlt lezárt ajtóit, amikor a levesbe szaggatott galuskaként emelkedtek a magasba a felhők akkor már két napja nem ettünk, mert azóta tudtuk, hogy mi lesz veled. És hat év múlva pontosan annyi idős leszek mint amennyi te voltál, amikor megbetegedtél ennyi idő alatt nevelhetnék magamban egy hatéves gyereket, aki elhiszi, hogy minden rendben lesz és ha mindez még egyszer előfordul, akkor már biztosan hatni fognak a gyógyszerek. Generációk Épp egy fekete herceg tortát készítettem a gyerekeknek, amikor jött a hír, hogy meghalt a nagyapám. A fehér krémről a behavazott erdő jutott eszembe, ahova gyerekkoromban sosem engedtek ki egyedül. Ököllel beleütöttem a tortába, mintha ettől egyszerre eltűnne minden olyan hely, ahova most már csak nélküle mehetek. A gyerekek a temetésen a pap beszéde alatt altatódalt énekeltek, nehogy felébredjen és megijedjen a sötétben, és azóta lefekvés előtt mindennap kikészítenek az ágyra néhány ruhát ahogy én szoktam nekik reggelente hogy ha esetleg visszajönne legyen mit felvennie.