Előfizetés

Eljött a nap

Augusztus közepén a magyar naperőművek több áramot termeltek, mint a Paksi Atomerőmű. Ennél a statisztikai adatnál semmi sem bizonyítja meggyőzőbben, hogy mekkora mellényúlás a zöldenergiát béklyózó és az atomot erőltető orbáni energiapolitika: nincs az a hatalom, amely meg tudja akadályozni, hogy az olcsó és tiszta megújulók előretörjenek a sokkal drágább és kockázatosabb hagyományos energiaforrások rovására. Tényleg nincs: Trump bicskája is beletört az olaj-szén fordulatba, amellyel amerikai tulajdonú bányákat és iparágakat próbált ideig-óráig a felszínen tartani. Orbán Viktor igyekezetét – hogy a nap- és a szélenergia fékezésével nyerne még néhány évtizedet idehaza az orosz gáznak és az orosz atomnak – viszont nincs mivel mentegetni: nem magyar érdeket szolgál, környezeti szempontból életveszélyes, külpolitikailag pedig káros. Orbán nem kispályázik: a szélerőművek adminisztratív kitiltásánál, illetve a napelemek megadóztatásánál uniós környezetben nehéz keményebb korlátozásokat foganatosítani. (Bár ötleteik azért vannak: Magyarország az egyetlen hely az EU-ban, ahol az állam nem ad támogatást a lakossági napelem-beruházásokhoz, sőt még az e célra szánt brüsszeli donációt is megfúrta.) És mégis, a napenergia-szektor részesedése töretlenül nő, a felújítás/üzemidőhosszabbítás ellenére egyre elaggottabb és megbízhatatlanabb Paksé pedig csökken. A pénzzel még a NER sem tud vitatkozni: amikor a sajátjukat költik (értve ezalatt a miénket), Tiborcz István és Mészáros Lőrinc is a napenegiába fektet, mert egységnyi tőkével messze abból lehet a legtöbb áramot – és profitot – kihozni. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy alighanem Bécsig állna a valóban a saját tőkéjüket kockáztató magánbefektetők sora, ha Budapesten tíz évnyi szünet után újra szélerőmű-építési engedélyeket osztanának.

Mártír

Ha jól emlékszem, a bostoni rendőrség adott ki egy kihallgatási kézikönyvet a nyomozóknak, hogy milyen kérdésekre milyen válaszokat szoktak adni azok, akiknek van valami a füle mögött. Az egyik tipikus gyanúsítotti reakció a ködösítés, amikor a kihallgatott elkezd a háttérben zajló nagy összeesküvésekre célozgatni, a felelősséget pedig másra próbálja áthárítani. Bár Simonka György hosszú, a propagandasajtóban lejött interjújában rendre visszaköszönnek ezek az elemek, le kell szögezni: a honatya egyelőre ártatlan. Azt a bíróságnak kell megállapítania, hogy mi igaz abból, amit az ügyészség állít, miszerint egy kiterjedt bűnszervezet élén lopott, mint a szarka, legalább 1,4 milliárdos kárt okozva az adófizetőknek. Mindenesetre vicces, hogy a sarokba szorított fideszes képviselő úgy próbálja magát a rendszer áldozatának feltüntetni, hogy speciel tíz éve az ő rendszere van hatalmon. Az ügyészség szerinte ártatlan, ám pont az ő ügyén dolgozó nyomozók, ügyészek valahogy összeesküdtek ellene. Továbbá természetesen a „média” cselvetése az egész, mintha nem a NER irányítaná a magyar médiatermékek jó nyolcvan százalékát. Az pedig alkalmasint a honatya lelkivilágának a mélyebb bugyraiba enged betekintést, hogy Nagy Imréhez, a mártírhalált halt miniszterelnökhöz meri hasonlítani magát.  Amúgy ha már történelmi összevetés, a bitófával végződött ügyben ártatlan, ám sok másban bűnös Rajk László esete talán jobban passzol Simonkáéra. Rajk a bitófa alatt is az őt megsemmisítő pártot és annak mindenható vezetőjét éltette. Ahogy most a 8,5 év börtönbüntetéssel szemező Simonka is Orbán Viktornak dorombol, felemlítve, hogy a pártvezér februárban csak annyit kérdezett tőle: „hogy bírod”? Az autoriter hatalom sajátossága, hogy az ilyen szívet-lelket melengető pillanatokról bármely diktátor környezetéből tucatnyi példát lehet hozni. Majd utána a „jó király” szemrebbenés nélkül beáldozta a védhetetlen, vagy csak erre kijelölt emberét. Orbán mondhatta volna azt is Simonkának, hogy nyolc és fél még szilvásgombócból is sok. Mert tényleg az. 

Mátrai biogáz

Az energetika fontos dolog. Tudják ezt Orbánék is jól. A kormányinfó főszereplője meg pláne. Mondjuk, nem olyan liblingtéma, mint a migráns, a Soros vagy a vírus. De amikor szóba kerül, rendszerint úgy a szeánsz kétharmada felé, a hoppmester összevonja a szemöldökét. Látszik rajta, hogy ez most komoly, most ez nem játék, gyerekek. Egy csöppet a hallgatóság is kihúzza magát, gyomor összeszorul, jaj, most jönnek a megavattába diverzifikált interkonnektorok. De hőn szeretett népünk iránt érzett legteljesebb felelősségérzetünk jegyében, igen, ezt most le kell utálni, mint a spenótot. Bár kevesen értik, miről karattyol az előadó, de biztos tudja, amit tud, mert nagyon határozott. Pedig megéri odafigyelni. Aki egy keveset is ért abból, ami elhangzik, oly falrengető ökörségeket hallhat ki a főminiszter őméltósága beszédéből, hogy dőlhet a röhögéstől. Nem, nem minden szavuk marhaság. De a felkészítő anyagokból legalábbis nem húzzák ki a durva csúsztatásokat, a nettó hazugságokat és az agysorvasztó ökörségeket. Sőt. Számos alkalommal felhívtuk a figyelmet a gyermeteg bakikra, mindhiába. Gulyás Gergelynek alighanem fel kell zárkóznia a nagy elődhöz, Lázár Jánoshoz. Utóbbi egy ízben szép beszédet kanyarított például arra az alapvetésre, hogy 2008-ban drágább volt a gáz. Csak épp olcsóbb volt. Hogy a Fidesz-politikus tengernyi, mondjuk atom-, napelem- vagy energiatakarékosság-ügyi csacskaságát ne is említsem. Szó se róla, Gulyás Gergely igyekszik lépést tartani. Egy ízben azzal védte például a Mátrai Erőmű állami felvásárlását, hogy az egység 2018-ban nyereséget ért el. Igaz, az adatot úgymond elérakták. Nos, hogy milyen sorosista szabotőr mit rakott elé, nem tudni, de hogy a Mátrai Erőmű 2018-ban közel egymilliárdos veszteséget ért el, az fix. Két kattintással ellenőrizhető, nyilvános adat. És most itt az új ördögfarok. A súlyosan korrupciógyanús mátrai ügylet védelmében felhozott, szokásos érveibe, a már lankadó figyelem lágy farvizén beleszövi, hogy a telephely leendő hatalmas, 500 megawattos gázblokkját „lehetőleg” megújuló forrásból látnák el. Már haladnánk is tovább, de megszólal a vészcsengő. Hogy mivel? Micsodát? Megújuló forrással egy 500 MW-s gázerőművet? Bemondja, mert jól hangzik? Erős lehet a kormányinfó plafonja. Tudják, mivel megy egy megújulós gázerőmű? Sz*rral. Igen, a fekália egy megújuló energiaforrás. Egy 500 MW-s gázerőművet vagy hárommillió tehén lenne képes... ellátni. Akkor igazán fürdenénk a... tejben-vajban. Ismertek más lehetőségek is – emberi ürülék, egyéb trágyák-hulladékok –, de ezek is legfeljebb néhány MW-s kiserőművek meghajtására képesek. Távolabbról ugyanis nem éri meg beszállítani az alapanyagot. Ráadásul az így keletkező biogáz nem pumpálható a közhálózat jobb fűtőértékű, szibériai molekulái közé. Meg aztán a világon nincs ekkora tartály. Vagy amiként egy forrásom fogalmazott: sok sz*r van ebben az országban, de ennyi azért nincs. Bár ahogy elnézem a Mátrai Erőmű ügyét... Lehet, hogy Gulyás Gergely mégis tud valamit.