Woodward

Meg lehet őrülni a demokráciától. Az segített a hatalomba egy olyan amerikai elnököt, aki a legnagyobb járványfenyegetés közepette képes volt ráülni a kezére, és kizárólag az újraválasztásával foglalkozni. Másrészt egyedül a demokráciában lehet bízni, hogy végre eltakarítja a két lábon járó önzést, és a helyére valaki olyat ültet, akinek hébe-hóba a közjó is az eszébe jut. A demokráciának szerencsére van két erős szövetségese, a hiúság és az elbizakodottság. A hatalomban lévőknek nem elég a hatalom, azt is szeretnék, ha szeretnék őket. Továbbá hajlamosak elhinni, hogy mindenkit le tudnak venni a lábukról.

Ilyenkor jön a képbe Bob Woodward: tisztelettudóan mosolyog, bólogat és bekapcsolja az éppen divatos hangrögzítő alkalmasságot. Már olyan öreg, hogy az ember azt hinné, még viaszhengerrel kezdte, de a lényeg nem változik. Ford, Carter, Reagan, id. Bush, Clinton, ifj. Bush és Obama után Trump a nyolcadik elnök, aki hajlandó szóba állni vele és megbánja. Mind azt hitte, hogy lyukat tud beszélni a hasába, de Woodward mindegyikükkel kibabrált, rámutatott gyarlóságukra, következetlenségeikre, hibáikra.

Alighanem Trumppal volt a legkönnyebb dolga. A 45. elnök magabiztos nagyotmondása mögött egy szülői figyelemre áhítozó négyéves gyerek sérülékeny lelkivilága munkál. Szószátyár és mindenre képes, csak hogy róla szóljon a sztori. Most szemrebbenés nélkül elismerte, hogy direkt nem mondta meg a polgároknak, amit már februárban megtudott a Covid-19-ről Hszi Csin-pingtől, mert „nem akart pánikot kelteni”. Remekül sikerült, mondhatnánk, de 191 ezer halott után (és még legalább ennyi előtt) nem helyénvaló a szarkazmus.

Ha az amerikaiaknak mázlijuk van, januártól olyan elnökük lesz, aki kevesebbet hazudik. Olyan, aki mindig az igazat mondja, soha nem lesz. Még Obamáról is kimutatták, hogy elnöksége alatt átlagosan valamivel több mint kétszer füllentett. Évente. Trump júliusban érte el a húszezret. Ha újraválasztják, senki nem hivatkozhat pechre. Woodward megint megírta a maga könyvét.