Furkósbot

Az apámat sikkasztásért ítélték el. Az akkori bíróság, konkrétan maga a bíró biztos azt mondta volna, hogy ő a törvények szerint járt el, persze pontosan tudta, hogy az apám nem sikkasztott, mégis: a politika kötelezte arra, hogy börtönbe küldje. De hát az 50-es éveket írtuk, a legvadabb diktatúra időszakát, a rendszer logikájából következett, hogy a politika áldozatait köztörvényes bűncselekményekkel vádolják meg, és küldik szabadságvesztésre.

Demokráciákban, gondolnánk, nincs ilyen, de aztán rá kell jönnünk, hogy dehogynem. Legfeljebb a módszerek kifinomultabbak. Szívesen mondanám, hogy a mi demokráciánkban persze ilyesmi nem fordulhat elő, de az állításom nem lenne igaz. Egy olyan rendszerben, ahol a hatalom módszeresen iktatja ki a kontrollt, ahol az ellenőrző intézmények nem a kormányt, hanem annak kritikusait vizsgálják, pontosan ez történik: akit kell és lehet, azt azonnal megpróbálják kriminalizálni. Ha kell, egy Nokia-dobozos történettel, vagy más kitalált sztorikkal; a lényeg az, hogy aki akadályt jelent, azt a legsötétebb trükkökkel, hazugságokkal kell meggyanúsítani, hogy egy életre elmenjen a kedve szembeszállni a kormányzattal.

Ezért nem volt meglepő, hogy a színművészeti egyetem ügyében hirtelen megszólalt az Állami Számvevőszék. A különbség, szemben az 50-es évekkel csak annyi, hogy a hivatal illetékesei saját arcukat adják a nyilatkozatukhoz, de mondandójuk ugyanaz, mint az akkoriaknak: ők minden a törvényeknek megfelelően tesznek. Nem azért léptek fel az SZFE-vel szemben, és nem azért állnak elő azzal, hogy tíz éve szabálytalan a gazdálkodásuk, mert a hallgatók és az egyetem vezetői szembeszálltak a kormánnyal. Hanem mert a jogszabályok őket erre kötelezik.

Hogy miért pont most, egy demonstráció, mondhatnánk szabadságharc közepette jut eszébe a volt fideszes képviselő által vezetett intézménynek lesújtani rájuk, arra is csak annyi a válasz: a törvény kötelezi őket erre. Itt a hatalom oldaláról mindenkit a törvény kötelez, ha pedig még nincs rá törvény, akkor majd csinálnak rá egyet.

Mint például a CEU esetében. Ott ugyan nem a börtön lehetőségével fenyegették meg a vezetőket, csak éppen ellehetetlenítették – egy utólag alkotott jogszabállyal – az egyetem működését. Mondhatni: ők jobban jártak, csak Bécsbe kellett áthelyezni a székhelyüket, hogy megőrizzék a szabadságukat. Másokat, a politikailag megbízhatatlanokat, vagy éppen az éppen a kormány által megszállt intézmény korábbi vezetőit a bíróság elé citáltak; soha nem hallhattuk Polt Pétertől azt, hogy az ügyészség túlterjeszkedett a hatáskörén, a vádakat a politika igényeihez igazították, és nem a valós törvényekhez. Nem, Polt mindig a törvények szellemében, annak betűjéhez híven járt el. És ezt teszi az adóhivatal, az ÁSZ, az összes olyan intézmény, amely furkósbottal a kezében próbálja agyoncsapni a hatalom által kiszemelteket. És most is, mint hajdanán, paragrafusnak hazudja a furkósbotot.

Az apám egyébként, másokkal együtt, 56-ban szabadult, és elhagyta az országot.