Előfizetés

SZFE: Nyílt vasárnap a zárt egyetemen

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.09.12. 16:43
Az egyetemet a nyílt napon is őrzik, de a Vas utcába mindenkit várnak
Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Az érdeklődők tiszteletbeli hallgatóvá válhatnak a demonstráción. Eközben özönlenek a támogató bejegyzések a színművészetisekhez.
Nyílt nap a Titkos Egyetemen címmel tart szeptember 13-án vasárnap délelőtt tíz óra és délután három óra között demonstrációt a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) Hallgatói Önkormányzata (HÖK) – jelezték az eseményt Facebook-oldalukon.
„Azt állítják rólunk, hogy egy zárt közösség vagyunk – szeretnénk meghívni egy nyílt napra, és ezzel a Titkos Egyetem tiszteletbeli hallgatójává avatni minden érdeklődőt”

– írta a hallgatói önkormányzat.

Hozzáfűzték: továbbra sem kaptak érdemi reakciót a két héttel ezelőtt kihirdetett követeléseikre az illetékes minisztériumtól. Leszögezték: 
„az antidemokratikus módon kinevezett kuratórium tagjai viszont gőzerővel folytatják az ellenünk indított lejáratókampányt”.

Éppen ezért szervez a HÖK nyílt napot, amelynek ideje alatt ugyan az SZFE épületébe továbbra is csak az egyetemi polgárok léphetnek be, az előadások és kurzusok azonban néhány óra erejéig kiköltöznek a Vas utcába és környékére. A szervezők arra kérnek mindenkit, hogy a demonstráción feltétlenül viseljen maszkot, és a távolságot, a lehetőségekhez mérten, tartsa.
Vasárnap bárki a „Titkos Egyetem” tiszteletbeli tagja lehet
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Mindeközben folyamatosan érkeznek az egyetemük autonómiájáért és az oktatás szabadságáért két hete küzdő hallgatókkal és oktatókkal szolidaritást vállalók Facebook-bejegyzései. Deák Kristóf Oscar-díjas filmrendező, az SZFE egykori hallgatója is megosztotta gondolatait közösségi oldalán. – Ennek a kis országnak nincs pénze sok, egymással versengő színház- és filmművészeti képzésre. Egy maroknyi majdnem-monopólium képzőhely verseng a tehetséges hallgatókért – hangsúlyozta, és leszögezte:
„Ha a magyar kultúra erején felül teljesít, van jelen a világban és viszi az ország hírét, az leginkább annak köszönhető, hogy egy jól működő rendszer, jó arányban vonzza be és képzi ki az ifjú tehetségeket. Na, ez az, amit sikerül (sőt, sajnos asszem sikerült) elrontani most.”

Deák Kristóf szerint a következő felvételi időszakban már nem lesz akkora az intézmény vonzereje, mert elveszítette legnagyobb tekintélyű tanárait. – Egy 17 éves pályaválasztó számára is egyértelmű lesz: ez már nem az a hely, itt már nem lehet úgy, azt tanulni.  
„Ha pedig ez csak az első az állami egyetemek sorában, amelyekkel ez történik, akkor a baj még sokkal nagyobb: akkor nemsokára lehúzhatjuk a vécén a magyar tudományt és művészetet, mert nem lesz utánpótlás...”

– fűzte hozzá.

A filmrendező egyetért a tiltakozó diákokkal, akinek követelései szerinte nem teljesíthetetlenek: 
„Például igazán könnyedén meg lehetne oldani, hogy alapítványi formában is megmaradjon az egyetem önrendelkezése, attól még ugyanúgy lehetne campust építeni, nemzetközivé tenni az oktatást (...) Csak ehhez hátra kellene lépni egyet. Korrigálni. (...) Aki ennyi kompromisszumra sem hajlandó, az csak arra alkalmas, hogy felrobbantson, elpusztítson egy 155 éves múlttal rendelkező intézményt. Persze, így is be lehet vonulni a magyar kultúra történetébe.”

Nemzetközi és hazai kiállások

Nyílt levélben fejezték ki támogatásukat az SZFE hallgatóival és tanáraival a romániai színházi és zenei előadó-művészeti szervezetek igazgatói.
„Szomorúan és aggodalommal tekintünk arra a durva beavatkozásra, amely a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem szervezeti felépítésében történt, és amely által az Egyetem vezetését egy olyan alapítványra ruházták át, amelynek a kuratóriumát politikai szempontok alapján nevezték ki.”

– írták.

A romániai, köztük a székelyföldi, így a marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, gyergyószentmiklósi, csíkszeredai színházak vezetői, szám szerint 45-en írták alá a nyílt levelet, amely szerint az SZFE „életébe történt ilyen mérvű beavatkozás károsan érinti a teljes kulturális életet”.    Free SZFE – írta tenyerére a Facebookra feltett fényképén Seth Fisher, az Emmy jelölt és Budapesten forgatott „The Alienist” című televíziós sorozat írója és ügyvezető producere.
Így tettek a Staatstheater Nürnberg (Nürnbergi Állami Színház), a bécsi, Burgteather (Várszínház), a varsói Teatr Powszechny színház, valamint az öt olasz városban is működő Emilia Romagna Színház társulatának tagjai, sőt a németországi „filmgyár”, a  Kundshafter Filmproduction munkatársai is. Szintén kiállt az egyetemisták mellett a szombathelyi Weöres Sándor Színház 5 fiú című előadásának szlovén alkotócsapata, ahogyan ezt tették a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház színészei.
„Szolidárisak vagyunk a Színház-és Filmművészeti Egyetem polgáraival, hiszünk az oktatás és a művészet szabadságában”

 – írta a Budapest Bábszínház társulata.

Csak éppenhogy nem sorosozik Vidnyánszky

Az Amnesty International a nyáron egy táborban készítette fel a tiltakozó diákokat – idézte a 24.hu Vidnyánszky Attila Origónak adott nyilatkozatát. A hosszú interjút szemléző portál szerint a kormány által a SZFE kuratóriumának élére kinevezett, majd az egyetem szenátusát minden fontos jogkörétől megfosztó Vidnyánszkynak sem az egyetemi autonómiáért kiálló diákokról, sem a tanárokról nincs jó véleménye. – Döbbenetesnek tartom, hogyan használják a hallgatókat, mennyire manipulálják őket. Hihetetlen politikai játszma ez az első pillanattól kezdve. Ezt követi majd a fájdalmas kijózanodás és felismerés, hogy eszközként használta őket a politika – tette hozzá a kuratóriumi elnök azzal a magyarázattal, hogy mindez azért történik, mert „az ellenzék nem tud fogást találni a kormányon, ezért inkább feláldozzák a diákok jövőjét”. Kifejtette azt is: „a szakma egy része pedig nem a tanulni akarókat biztatja, hanem táplálja a tüzet. Az egészen groteszk, hogy a gyűlöletem milyen szinten hozza össze az embereket. Összeálltak, hogy közösen, együtt gyűlölhessenek engem.” Végül megerősítette, hogy eszébe sem jutott a lemondás gondolata.

Robert Wilson is kiállt az SZFE mellett

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.09.12. 10:36

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Korunk egyik legnagyobb színházrendezője arra bátorítja a világ egyetemeit, őrizzék meg a szabad közeget.
A Színház- és Filmművészeti Egyetemet elfoglaló hallgatóknak írt levelet korunk egyik legnagyobb színház- és vizuális művészének számító Robert Wilson – számolt be a hvg.hu. “Remélem, hogy Magyarországon és a világ többi részén a fiatalság és minden színű és korú ember kiáll, és békésen menetel. A harag nem segít a szabadság elérésében” – fogalmazott hozzátéve, hogy a művészet segít hozzá a közös nyelv megtalálásához. „Egy olyan közeg megőrzésére bátorítom a világ egyetemeit, amelyben megengedett a párbeszéd, ahol fel lehet tenni kérdéseket, ahol mindenki megnyilvánulhat”. A már alapvető színházi tananyagnak számító rendező idézetekkel zárta levelét: “Ahogy a hernyó mondta Alice-nak: Minden, amit elgondolsz, igaz. (...) Arra gondolok, amit Robert Chef mondott, mielőtt leomlott a Fal: Csak óvatosan. Történelmünk feljegyez titeket. (…) Arra gondolok, amikor Martin Luther King azt mondta: Van egy álmom. (…) Barack Obamára gondolok és első beiktatási beszédére, amikor újra és újra elmondta, Igen, meg tudjuk csinálni. Beszéde a reményről szólt.”

A vasfüggönytől a berlini falig: korszakváltás a határon

P. Szabó Dénes írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.09.12. 10:00
Száz évig állni fog – mondta januárban Honecker. És jött november...
Fotó: Horváth Péter
Két határőr szemszögéből meséli el az 1989-es rendszerváltást és a vasfüggöny lebontását Szalay Péter Nincs parancs! című dokumentumfilmje.
Harmincegy éve, 1989. szeptember 11-én nyílt meg a magyar határ a Nyugatra tartó kelet-német polgárok előtt, melyről Szalay Péter Balázs Béla-díjas rendező készített dokumentumfilmet. – Meg akartam ragadni a közelmúltunk történelmét – mondja az alkotó, akinek a Nincs parancs! című filmje személyes sorsokon keresztül mutatja be az 1989-es határnyitást és tágabb értelemben a vasfüggöny leomlását. A főszereplő két határőr, a magyar oldalon szolgáló Bella Árpád, aki hatáskörét túllépve engedett át több száz fős keletnémet tömeget a magyar–osztrák határon, valamint a német fővárosban állomásozó Harald Jäger, aki a berlini falnál nyitotta meg a kaput, hogy a több ezres kelet-német tömeg Nyugatra indulhasson. Az ötvenéves rendezőt az 1989-es fordulat időszaka személyesen is érinti: a Kádár-korszakban sokat utazott az NDK-ba, valamint éppen a Balatonon nyaralt, amikor a fürdőző kelet-németek arra vártak, hogy átléphessék a határt. Gyerekként persze nem érezhette át a sorsfordító év történelmi súlyát, de jóval később, 2004-ben Fischer István, az Erdélyből származó rendező adta neki az ötletet, hogy készítsen filmet az 1989-es határnyitásról. Szalay korábban viszont nem forgatott történelmi témájú filmet, inkább a személyes sorsok mozgatták. Első nagy sikere a 2002-es Csúnya betegség című kisfilmje volt, mely három, a szakmája iránt szenvedélyesen rajongó vasutas életét mutatta be, de készített már filmet képzőművészekről és egy vándorfotósról is. Éppen ezért a Nincs parancs! hatalmas kihívás és egyben kalandos út volt számára, a 2005-től 2020-ig tartó forgatás és utómunka során folyamatosan alakult az a történet, amit a rendszerváltás kapcsán el akart mesélni. Ám a filmben a nagy történelmi pillanatokról, úgymint Ronald Reagan híres mondatáról (Mr. Gorbacsov, döntse le ezt a falat!), a korabeli magyarországi politikai eseményekről, vagy magáról a berlini fal lebontásáról csak egy-egy rövid montázs emlékezik meg, a hangsúly ezúttal is a személyes sorsokra esik, ahogy a rendező korábbi filmjeiben is.
A piknik idején és még utána Sopron környékének látképéhez tartoztak az elhagyott Trabantok
Fotó: LOBENWEIN TAMÁS
– Mindig is olyan emberek érdekeltek, akiknek van hivatástudatuk – mondja Szalay, aki a Nincs parancs! filmjében is a két határőr munkájára helyezte a hangsúlyt. Ők 1989-ben nem ismerhették egymást, csak 2009-ben, Sopronban találkoztak először a film forgatása kapcsán a stáb kamerái előtt. A film azonban nemcsak elmeséli, hogyan érezte magát a két katonatiszt a fordulat évében, amikor dönteniük kellett, hogy megnyissák-e a határt az először több száz, majd több ezres tömeg előtt, de helyzetbe is hozza őket. Egy későbbi időpontban például Berlinben látjuk kettejüket, ahol elmondják, milyen volt 2014-ben kitüntetést átvenni a munkájukért a Brandenburgi Kapu közelében az Adlon Hotelben megrendezett Hősök gáláján, melyen többek között Mihail Gorbacsov, Németh Miklós volt miniszterelnök és Adrien Brody is részt vett. A film második fele viszont a két tisztről egy három fős kelet-német családra helyezi fókuszt, mely történet a vasfüggöny utolsó áldozatáról szól. A film egyszerre mutatja be a helyzet tragikumát és egyben abszurd voltát is, mivel a haláleset után pár nappal, 1989. szeptember 11-én már szabadon mehettek át az NDK-s menekültek az osztrák–magyar határon. Magyarország ütötte ki az első téglát a berlini falból – nyilatkozta Helmut Kohl volt német kancellár 1989-ben a magyar–osztrák határnyitás kapcsán, mely mondat jelentősége szintén jelzi: ideje volt a témáról egy magyar dokumentumfilmet rendezni. A film kapcsán Szalay Péter bízik abban, hogy története több egy egyszerű évfordulós filmnél, vagyis nemcsak az adott történelmi pillanatra koncentrál, hanem Európa átalakulásának folyamatát is bemutatja. Szalay vágya továbbá az, hogy filmjével megszólítsa az 1989 után született generációt is, melynek már nincsenek közvetlen élményei a rendszerváltással kapcsolatban. A rendező úgy érzi, filmje a középiskolásoknak hasznos oktatási videó lehet, de elismeri, hogy az nem helyettesítheti az órai anyagot, viszont segítheti a diákokat abban, hogy testközelből érezzék át a történelmi fordulópont súlyát.    Infó: Nincs parancs! (2020) magyar dokumentumfilm, 72 perc Rendezte: Szalay Péter Gyártó: Dunatáj Alapítvány Támogató: Nemzeti Filmintézet