Európa egykedvűen szemléli, ha a Földközi-tengeren elsüllyed egy akár több tucat menekültet szállító hajó. Mivel felvételek nem születnek a tragédiáról, legfeljebb egy hírt hallhatnak róla az emberek, így semmiféle szolidaritás sem alakul ki bennük. A görögországi Leszbosz-szigetén lévő Moria táborban pusztító tűzeset is csak ideig-óráig éri el a kontinensen élők ingerküszöbét. Ekkor szembesülnek avval, milyen sok nő és gyermek tengődik emberhez nem méltó módon egy viszonylag kis területre zárva, de csak kevesekben merül fel, hogy segíteni kellene a szenvedőknek.
A leszboszi táborban lévők többsége Afganisztánból érkezett, de sok szíriai és szomáliai is élt az elátkozott sátorvárosban. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint szeptemberben 4000 kiskorú lehetett a táborban, az összes menekült harmada.
A 2016-os az EU és Törökország közötti menekültügyi megállapodás, majd a balkáni útvonal lezárása miatt azonban egyre többen nyújtották be menekültkérelmüket az általuk csak tranzitországnak tekintett Görögországban azért, hogy megakadályozzák a visszatoloncolást a hazájukba. Összesen 100 ezren várják kérelmük elbírálását, ami több éves folyamat.
A 3000 fő számára kialakított Moria táborban februárban 20 ezren zsúfolódtak össze, a tűz idején már „csak” 12600-an lehettek, egyrészt a járvány, másrészt amiatt, mert Görögország időközben még jobban megerősítette külső határainak védelmét.
Lehet szörnyülködni azon, milyen körülmények uralkodnak a görög táborokban, de a jelenlegi helyzetért nem Athén a felelős, hanem azok az országok, amelyek még néhány tucatnyi gyermek befogadására sem hajlandóak. Franciaország ugyan új kezdeményezést indított a bevándorlók európai felvételére, ennek eredményét azonban már most előre tudjuk. Európa egyes országai elfelejtették, mit is jelent a szolidaritás.