A többi tagállam akár újra is alakíthatná az Uniót Magyarország és Lengyelország nélkül - vetette fel „nukleáris opcióként” Mark Rutte holland miniszterelnök a hágai képviselőházban, ahol az uniós jogállami kritériumok érvényesítését kérték számon rajta a képviselők. Azt a mechanizmust, amihez az Európai Parlament a költségvetési támogatásokat kötné. Na, itt egy újabb nukleáris opció: évek óta afféle forró krumpli, hogy az EU-nak kezelnie kellene valahogy azt a bódító politikai terméket, amit a lengyel és a magyar hatalom feltálalt, s amit Nyugat-Európa értetlenül nézeget. Mert teljesen idegen az Unió konyhájától, s már szabadulni akarna tőle. A halogatás ára mérhetetlen.
Lépésről lépésre éltük át azt a tíz éves folyamatot, amelynek végére nem maradt más, csak a "nukleáris opció". Némi csörömpölés kísérte ugyan a parlamentarizmus orbáni lebontását, hogy a végére maradjon "az idegen nyugati életforma", a bevándorláspárti, kereszténység-tagadó Nyugat, a német nagytőke beágyazott érdeke, a magyar ellenzék tehetetlensége, hogy képtelen volt politikai formát adni a társadalmi elégedetlenségnek, sőt hogy parlamenti jelenlétével legitimálta a rendszert. A kormányzat robog a teljhatalomba: már a szellemi élet van soron, a kultúrharc totális, mert a kritikai gondolkodás kiirtása nélkül nem teremthető meg az orbáni történelmi korszak.
E harc kenyere a romantikus nacionalizmus, a magyar szupremácia felélesztése. Brüsszel elsődleges érdeke volt, hogy a keleti végeken bármi áron nyugalom legyen, de ez a lefojtott béke a maga kibontakozó nacionalizmusával végképp összeférhetetlen az európaisággal. Ezt a romantikus nacionalizmust 2010 után találta magának a Fidesz, mint amivel autokrata politikájához egybe tudja szervezni a nemzetet. Ez a nacionalizmus addig csak tagadásból állt. A "kommunizmus" tagadásából, aztán eljutott saját múltjáig, a liberalizmusig, hogy a nyílt, demokratikus társadalom helyett kezdje kiépíteni a félelemre alapozott zárt, autokrata világot. Lett ellensége - Európa, Soros György -, ki lett tagadva a nemzetből minden ellenzék.
A "keresztény" autokrata nacionalizmusnak már van "pozitív jövőképe" is. Célja, hogy a Kárpát-medence országait, ha lehet, magyar vezetéssel, de akár „lengyel vitorlák alatt”, egyetlen autoriter, Moszkva-barát, Nyugat-ellenes hatalmi tömbben egyesítse a Balti-tengertől az Adriáig, kisajátítva hozzá az emlékezetpolitikát, magyar szupremáciás baráti kezet nyújtva a szomszédoknak.
Kétséges, de nem lehetetlen vállalkozás. Az EU intézményi struktúrájával az autoriter rendszerek egyelőre nem tudnak mit kezdeni, de a nyomás nem fog enyhülni. Jó válasz már nincs, Václav Havel jóslata bevált: ha a Nyugat túlélő akar lenni, a nukleáris opciónak életbe kell lépnie. Miután a közép-európai belső ellenzék erőtlen, az Unió tehetetlen, Európa kettészakadása elkerülhetetlen. Az EU-nak mielőbb meg kell szabadulnia Közép-Európától. Már csak azért is, hogy az itt élő népek ne veszítsék el végképp reményüket a Nyugatban. Ez az európai paradoxon.