Előfizetés

Az Operettszínházba is betört a koronavírus

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.09.16. 12:47

Fotó: Népszava
Azonnal tesztelik a művészeket.
Ma reggel értesültük róla, hogy egy művészünk hozzátartozója COVID-pozitív lett, aki vendégként színházunkban is járt. Így a fenntartóval egyeztetve a szerdai és az erre a hétre tervezett további előadásaink sajnos elmaradnak

- írta Facebook-oldalán a Budapesti Operettszínház. Nagyon nehéz döntésre kényszerültünk és vérzik a szívünk - fogalmaznak a bejegyzésben, majd hozzáteszik, nézőink, művészeink és munkatársaink biztonsága mindennél fontosabb. A teszteredmények megérkezéséig szünetelnek az előadások, a nézőktől elnézést és kitartást kérnek.  A jegyeket utalvány formájában visszaváltják, amely bármelyik előadásra beválthatók. Ehhez az kell, hogy a vásárlók az operett@operett.hu e-mail-címre küldjék meg befényképezett jegyüket. 
Nem a Budapesti Operettszínház az egyedüli fővárosi színház, amely a járvány miatt miatt átmenetileg bezár. Korábban a Népszava írta meg, hogy Hatszín Teátrum is szünetelteti előadásait.

Összeadódó energiák a Fonóban

Retkes Attila írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.09.16. 11:30

Fotó: NÉMETH ANNA / FONÓ BUDAI ZENEHÁZ
Negyedszázados jubileumát ünnepli a Fonó Budai Zeneház. Egyedi népzenei, világzenei és jazzkoncertek, táncházi esték, fesztiválok, díjnyertes lemezek fémjelzik az elmúlt huszonöt évet. Szerda este táncház nyitja meg a Folkfővárost.
„A Fonó számomra a határok nélküli kulturális koncepciók bölcsője. Keresgélünk a közép-európai kultúra rétegeiben, igyekszünk támogatni, felfedezni új alkotókat, megteremteni a kreatív zenéléshez szükséges feltételeket” – mondja Horváth László, a Fonó igazgatója, aki tizenkét éve vezeti a dél-budai intézményt. „Nagyszerű zenészekkel szövetkeztünk, az energiák összeadódnak, s ebből születnek a jobbnál jobb produkciók. A lényeg a közös gondolkodás, az értékteremtés. Sikerült felépíteni, megszilárdítani a budapesti táncházas kultúrát, megteremteni a lemezkiadás feltételeit, bevonni a fiatal generációt a munkába” – összegzi a huszonöt év eredményeit Horváth. A Fonó tulajdonosa, a szakmában Lujó néven ismert Lukács József hozzáteszi: „az elnevezés arra is utal, hogy legyen egy hely, ahol össze lehet jönni, s ahol mindenkinek lehetősége nyílik megismerni, kiválasztani azt a zenét, táncot, amit sajátjának tekint, ami számára kapaszkodót nyújt.” A két vezető gondolataihoz csatlakozik Lukács Miklós cimbalomművész, aki szerint „a Fonó azt testesíti meg, amit magam is vallok: a népzene, a jazz és a kortárszene egységét.” Az Utolsó óra program népzenei gyűjtései, a legendás Szászcsávási Zenekar albumai, Csík János életműve, Dresch Mihály, Lajkó Félix és Boban Markovic produkciói – fontos mérföldkövek az intézmény történetében. Horváth László úgy látja, a világzene műfajában régóta „piacvezetők”, ami olyan nagyszerű zenekaroknak is köszönhető, mint a szabolcsi cigány folklórt megújító Parno Graszt, az Unger-testvérek által alapított Cimbaliband vagy a sokszínű délszláv repertoárt képviselő Babra. „Nem a retróban, hanem végre a kortárs kultúrában kellene élnünk. Népzenét játszani sem úgy kell már, mint negyven éve, hanem mindig a korhoz, esetünkben a városi közeghez alakítva. A műfaj akkor tud tovább élni, ha az alkotók jó érzékkel nyúlnak hozzá – így lesz benne frissesség, új üzenet” – véli az igazgató. Gyakran küzdöttek finanszírozási gondokkal, de sosem mondtak le fesztiváljaikról, kiadványaikról: elindulnak lépésről lépésre, s végül megvalósítják. Így állnak most a ház felújításával is, amire egyelőre nincs állami pénz, csak ígéret. Mégis elkészültek az öltözők, klimatizálták a termeket és kiütötték a „pajta” falát, ami így egybenyithatóvá vált a kerttel. A járvány miatt több mint négy hónapig zárva volt a ház, de remélik, hogy ősszel pótolhatják az elmaradt programokat. Fontosnak tartják az öt éve alapított Fonó-hálózatot, ami sikerrel működik Szegeden, Kolozsvárott, a vajdasági Kishegyesen vagy éppen Krakkóban. Horváth László a tervek között említi a Fonó Rádió elindítását, illetve a Womex mellett egy új, közép-európai fókuszú világzenei fórum létrehozását. Azt szeretnék, hogy a városi népzene és a world music része legyen a hamarosan megszülető magyar könnyűzenei stratégiának, mert „így könnyebb lenne áttörni a falakat”.    Infó: Fonó25 – Folkfőváros Szeptember 16–19., Fonó Budai Zeneház (1116 Budapest, Sztregova utca 3.)  

A Folkfőváros programjából

A Fonó25 Folkfőváros című minifesztivál a dél-budai zeneház legnépszerűbb sorozatainak sajátos ötvözete. A sort a szerda esti táncház nyitja, amelyen Szalonna és Bandája muzsikál. A Kamaracsütörtök keretében Bojta Zsuzsanna (ének) és a ZitheRandom, Szlama László (koboz) és Bergics András (hegedű, duda), valamint a Dalinda és a Babra zenekar lép fel. Pénteken a különleges duóké lesz a főszerep: a többi között Herczku Ági és Nikola Parov, Borbély Mihály és Dresch Mihály, Lakatos Róbert és ifj. Csoóri Sándor „Sündi”, illetve Szokolay Dongó Balázs és Geröly Tamás zenél, míg a táncházat a Szászcsávási Zenekar játssza. A zárónapon Balogh Kálmán és Lukács Miklós cimbalomművész, a Karaván Família és a Csángálló lép színpadra. Horváth László összegzése szerint a négy napon 13 koncert, 4 táncház és több mint 50 fellépő muzsikus várja a népzene és a world music barátait.

Oroszul is virágzik a belarusz próza

Miklós Gábor írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.09.16. 11:00

Fotó: INA RAMASHEUSKAYA TWITTER-OLDALA
Miközben uniós nagykövetek vigyáznak Szvetlana Alekszijevics írónőre, nehogy elrabolják, megtekintettük, milyen irodalom kelendő egy minszki könyvesboltban.
Hét EU-s nagykövet kereste fel a lakásán Szvetlana Alekszijevicset egy hete. Az ok: a Nobel-díjas belarusz írónőt a megelőző napokban megfenyegették, ismeretlen férfiak akartak behatolni a lakásába. Korábban kihallgatásra rendelte be nyomozó hatóság, mivel a világhírű író tagja az ellenzékiek egyeztető bizottsága elnökségének. Alekszijevics a legnagyobb „élő név” a belarusz irodalmi színtéren. Miközben egész életében oroszul írt, könyvei a hajdan Szovjetunióról, illetve a mai utódállamok embereiről szólnak. Ez a kettősség, kétnyelvűség fontos eleme a lázadásban élő ország társadalmi-szellemi életének, amit kifejez az irodalom is. Ezért is kérdeztem Larisza Sztankevicset, az ELTE Szláv és Balti Intézetének belarusz lektorát: kiket olvasnak a belaruszok mostanában, és milyen nyelven? A kétnyelvűség, éppen, ha egy író kizárólag az orosz nyelvet használja, nem jelenti azt, hogy az általa alkotott mű ne lenne a belarusz irodalom része – magyarázta az egyetemi docens. Sztankevics emlékeztetett arra, hogy a lakosság túlnyomó része belaruszként határozza meg magát, s ebbe beletartoznak azok is, akik a családban, munkahelyükön, mindennapjaikban az orosz nyelvet használják. Az orosz nagy nyelv és régóta közvetíti a világirodalmat a belaruszoknak. Ma már sok mindent lefordítanak belarusz nyelvre, de az orosz nyelven érkező olvasmányok – legyen az eredeti orosz, vagy fordítás – hatalmas tömegben vannak a könyvpiacon. Ezeket sokan olvassák, sok lektűrt, krimit, szerelmes regényt – ahogy mindenütt a világban. Aki azonban keres, talál hazai, minőségi irodalmat. Vannak ezek kiadására vállalkozó magánkiadók, vannak privát könyvesboltok. Sztankevics első helyen a külföldön is sikeres fehérorosz szerzők közül Viktor Martinovicsot említi. Több regénye is megjelent, de legtöbb idegen nyelvre a Mova címmel kiadott disztópiát fordították le. Mova azt jelenti Nyelv, s a regénybeli nem is távoli jövőben ez egy különös kábítószer, amelyet az orosz–kínai birodalom által elfoglalt országban fogyasztanak. A kábszeresek a fehérorosz irodalom klasszikusainak szövegeit olvassák, s ettől jutnak csúcsra, ebben a lehangoló világban. A Mova tiltott szer az nemzeti jellegétől megfosztott társadalomban. A fő dílerek is kínaiak. A könyv címlapján kínai karakterekkel is leírták a szót. Martinovics következő regényét, a Boldogság tavát már oroszul írta, de készült a könyvből belarusz fordítás is. A közelmúlt könyvsikerei közé tartozik Pavel Kosztyukevics Babaroza terv című könyve – szomorú-vidám családregény. Azokat a szerzőket ajánlom – mondta Sztankevics – akik általában már több ország könyvpiacán sikeresek. Az orosz fordításokat, német, angol és lengyel fordítások követik leggyakrabban, de van érdeklődés a balti államok olvasói között is. Sok nyelven megjelentek például Vlagyimir Orlov történelmi témájú regényei. Ezek azért is keltenek komoly érdeklődést, mert „visszarakják Fehéroroszországot” Európa történelmi térképére, bemutatják a belaruszok államalkotó szerepét a Litván Nagyfejedelemségben, majd a lengyel nemesi köztársaság kereteiben. A nyelvi, nemzeti, kulturális sajátosságok megfogalmazása fontos eleme a mai társadalmi életnek. Sztankevics fontosnak látja még Natalka Babina belarusz nyelven író szerző könyveit: ez igazán érdekes női próza – jellemzi. Felélénkült a hazai könyvkínálat, új szerzők jelentek meg, teret kapott az irodalmi újítás – mondja beszélgető partnerem. Az utóbbi évtizedben kevésbé szorultak rá a szerzők, hogy külföldön, például Litvániában jelentessék meg a műveiket. Martinkovics első regénye, a Paranoia oroszul jelent meg 2009-ben. A megjelenés után egy-két nappal a hatóságok beszedették a könyvesboltokból, s letiltották a belarusz internet-kereskedésben is. A könyv megjelent 2010-ben angolul is, Timothy Snyder történész írt róla recenziót a Legsötétebb Belaruszban címmel a The New York Review of Booksban. A politikai-kulturális szakadék, amelyet a világ ezekben a napokban tapasztal a fehéroroszországi tudósításokat nézve, olvasva, az irodalomban is létezik. Létezik egy „állami” írószövetség és van az ellenzékinek tartott íróknak is szervezete – tudtam meg. – Amikor megkérdezik tőlem, kihal-e a belarusz nyelv, azt válaszolom: 250 éve haldoklik. Akkoriban került az ország területe Oroszországhoz, s elkezdődött az eloroszosítás. És most új reneszánsza van a nyelvnek, s vele az irodalomnak is – mondta Larisza Sztankevics.