Rejtett kincsek nyomában – Megannyi apró titkot és emberi történetet őriz Budapest

A főváros ikonikus épületeit, barátságos lakóházait, impozáns látképet kínáló tetőteraszait is bejárhatjuk a hétvége folyamán a közösségek és a város ünnepén, a Budapest100 eseményen.

Egy hosszú nap után hazafelé tartva, vagy a villamos ablakán át nézelődve talán mindannyiunkkal megesett már, hogy a város új arcát fedeztük fel. Ahogy a díszített homlokzatok, csendes kapualjak, balkonládákból a nyakunkba csurranó vízcseppek is ismerős mozzanatok lehetnek a fővárosi utcákat járva. S szintén sokunkban kedves pillanatokat idézhet a vasárnapi ebéd lépcsőházat belengő illata, az ezeréves liftek záródó ajtajának kattanásai, vagy a lépcsőkorlát fájának egyenetlenségei. Budapest a szmogon és a betonrengetegen túl megannyi apró titkot és emberi történetet őriz, még ha ezt egyre ritkábban is vesszük észre az állandó nyüzsgésben. Ezen a hétvégén azonban figyelmünket épített értékeink felé fordíthatjuk, és beleshetünk a zárt kapuk mögé is: több mint ötven ház nyílik meg a látogatók előtt a tizedik alkalommal megrendezett építészeti-kulturális fesztivál, a Budapest100 keretében.

A civil esemény 2011-ben, még a „legyél turista a saját városodban” szlogenek előtt, a Blinken OSA Archívum és a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) kezdeményezésére indult a százéves házak ünnepeként. 2016-tól viszont évről évre új tematika jegyében valósul meg, ám töretlen lelkesedéssel, önkéntesek és lokálpatrióták, a házak lakói, illetve a résztvevő intézmények képviselőinek közreműködésével. A „minden ház érdekes” mottó köré szervezett, tavaszról őszre halasztott program jubileumi évében kortól és helytől függetlenül csatlakozhattak házak: szeptember 19-én és 20-án ezúttal a lakóközösségeket ünnepelhetjük.

Részt vehetünk ház- és épülettörténeti kiállításokon, lakók és környékbeliek által vezetett sétákon, nagy beszélgetéseken, kószálhatunk pincétől padlásig, és elmélyedhetünk az otthonok, illetve ott élők közös emlékeiben. A csatlakozó házak sokszínű programokkal várják az érdeklődőket: koncertet ad Pongor András a KÉK udvarán; fellép a Varsányi Szirének női accapella kórus a Hegedűs Gyula utca 12. szám alatt; lesz épületbejárás a Katona József Színházban a társulat közreműködésével; a kalapkészítésről tart előadást Marácz Attila kalaposmester az Izabella utca 6-ban; valamint a Wolfner utcai Metrodom Panoráma lakóparkban Varró Dániel és Molnár György ad zenés műsort gyerekeknek és felnőtteknek.

Kalandozhatunk a Margit körúti Átrium-házban; a Fővárosi Önkormányzat korábban kórházként és laktanyaként is szolgáló épületében; az Orsó utcai, egykor Nagy Imre miniszterelnöknek otthont adó Bauhaus házban; Budapest első és legrégebbi folyamatosan működő művésztelepén, a Százados úton; a Hegedűs Gyula utca szecessziós stílusú épületeiben, és a Blinken OSA Archívum helyszínén, a korábban textilipari raktárként is funkcionáló Goldberger-házban. Megismerhetjük például a Madách Imre út 10. alatt álló ház történetét, ahol működött fényképészműterem, pénzhamisító üzem, technikai újdonságok szaküzlete, valamint női szabómester; de érdemes felkeresni a hasonlóan kalandos életű „kertszomszédot”, a Király utca 9-et is, amely nem mindennapi lakóközösséget köt össze, és 1810-es építésével a legidősebb a résztvevők sorában. Ellátogathatunk a Budafoki úti, Mérnökök Házának becézett, hangulatos épülethez, ahol több neves egyetemi tanár, festőművész, operaénekes, színész lakott az évek során; a közelben betérhetünk a szecessziós-eklektikus homlokzatú, 1911-ben megnyílt kávéházáról is ismert Hadik-házba; vagy a fennállásának idén 15. évfordulóját ünneplő KÉK otthonába, amely projektgalériaként és közösségi irodaként is működik.

A tavaszi önkéntes karantén idején sokan sokfélét terveztünk, többek közt azt is, hogy lassítunk a hétköznapok embertelenül felgyorsult menetrendjén; a bezártságot magunk mögött hagyva azonban, ha lehet, még gyorsabb tempót kezdtünk diktálni. Ez a hétvége jó alkalom lehet arra, hogy lassítsunk, szemlélődjünk, felfedezzük kincseket rejtő környezetünket, kapcsolódjunk másokkal, és egy kicsit újra otthonosnak érezzük feje tetejére állt világunkat.