Miközben a legnagyobb milliárdosok mindegyike az űriparba fektet, számos jogi kérdés még mindig megválaszolatlan. Kié egyáltalán az űr és vajon kit illetnek a más égitesten lévő ásványi anyagok és nyersanyagok? A kérdések mögött komoly politikai és pénzügyi érdekek állnak.
Trump tavaly augusztus 27-én meghirdette az USA hadserege Űrparancsnokságának felállítását, nemrégiben pedig azt a tervezetet tette közzé, amely szerint az Egyesült Államok minden nemzetközi jogi korlátozás nélkül aknázhatná ki a világűr lehetőségeit. Az Űrparancsnokság a műholdak elleni hadműveletek ellen lépne fel, az április 6-án közzétett elnöki rendelet véget vet az eddigi jogi bizonytalanságoknak, és lefekteti egy új nemzetközi együttműködés alapjait – az amerikai elképzelések szerint. Az USA 2024-ben készül újra embert küldeni a Holdra, a Nemzeti Űrtanács, amelyet Mike Pence alelnök vezet, ezért egy olyan nemzetközi szerződésen dolgozik Artemis Accords néven, amely szilárd alapot teremt a magánvállalkozásoknak, hogy a Holdon, a Marson, vagy ezeken túl működjenek.
Az elnök áprilisi rendelete kutatásra, bányászatra és az egyéb gazdasági lehetőségek kihasználására bátorítja az amerikai – és külföldi – cégeket. A szöveg visszautasítja, hogy az egyes államoknak az égitesteken folytatandó tevékenységét szabályozó 1979-es „Hold egyezményt” bárki úgy értelmezze, miszerint az valamiben is korlátozná az Egyesült Államokat. Ez utóbbi látszólag felesleges kikötés, mivel azt az USA nem írta alá és a kongresszus értelemszerűen nem is ratifikálta. A szerződés a világűr kincseinek békés, környezettudatos, közös, minden ország számára hasznot hozó kiaknázásáról szól, amiről az amerikai vélemény kezdettől fogva az volt, hogy fékezné a profitérdekelt magánvállalkozások részvételét. Ehhez az egyezményhez csupán 18 ország csatlakozott, és egy sem az emberi űrrepülést megvalósító vagy azt tervező államok közül.
A világűrrel kapcsolatos felfedezési, technológiai, gazdasági és más kérdéseket jelenleg az UNOOSA (az ENSZ Világűr Hivatal) nevű szervezet koordinálja. Ezen belül külön testület foglalkozik a jogi kérdésekkel, amelynek neve a Világűr Békés Felhasználásának Hivatala (COPUOS). A bizottság 1967-től 1984-ig öt nemzetközi szerződést hozott össze. Az első a legismertebb és a legtöbbet idézett, amely szerint a Föld légkörén túli térség, beleértve a Holdat és más égitesteket, nem lehet tárgya nemzeti kisajátításnak sem szuverenitás kinyilatkoztatása, sem felhasználás, vagy elfoglalás alapján. A másik legfontosabb pontja, hogy eltiltotta a tömegpusztító fegyvereknek a világűrben és más égitesteken való elhelyezését. Az 1984-es egyezmény pedig azt mondja ki, hogy a Hold az emberiség közös kincse, és nemzetközi „parancsnokságnak” kell felügyelnie a kiaknázását, ha erre sor kerül a jövőben.
Az új amerikai tervezet az 1967-es szerződés bizonytalanságait célozza tisztázni, az ugyanis korlátot emel a „nemzeti kisajátítás” és szuverenitás elé. Az új rendelet elveti ezt: a világűr törvényesen és fizikai mivoltában az emberi tevékenység egyedülálló birtoka, és az USA nem úgy tekint rá, mint globális közös vagyonra. Az Artemis Accords „biztonsági zónák” felállítását javasolja a nemzeti Hold-állomások körül, ami nem engedné, hogy a közelükben más országok tevékenykedjenek, vagy bányásszanak. Az egyenlőség elve tehát sérülne, ugyanúgy, mint a másik javaslat szerint, amely a lelőhelyeket, bányákat nemzeti tulajdonba adná. Az oroszok azonban nem partnerek az Artemis-javaslatokban, már csak azért sem, mert a Pentagon egyre ellenségesebbnek tekinti Moszkvát bizonyos műholdak kémtevékenysége miatt. Az USA az ENSZ megkerülésével keres szövetségeseket a szerződés megkötéséhez.
A Holdon bányászó Jeff Bezos, a Marson lakótelepet álmodó Elon Musk, vagy Richard Branson és a Virgin Galactic képe még messze van, de a Föld körül összeütköző, meghibásodó, vagy űrszemét által megsérülő műholdak története már valóság. 1977-ben egy szovjet műhold tönkre ment és radioaktív anyagot szórt szét Kanada felett. Az ország hat millió kanadai dollár kártérítést kért, végül megegyeztek 3 millióban. Az első eset, hogy műholdak ütköztek össze – nem műhold-törmelék karambol történt - 2009 januárjában volt, az Iridium 33 kereskedelmi műhold és egy már működésképtelen orosz hadi távközlési műhold, a Kozmosz-2251 találkozott, 2000 darab nagyobb törmelék keletkezett. Idén januárban két, már használhatatlan műhold csak hajszál híján kerülte el az ütközést.
A fentebb említett öt szerződés közül, az 1972-es felelősség egyezmény szabályozza az űrobjektumok által okozott balesetek jogi eljárásait. A baj csak az, hogy nem tisztázza, mi az űrbéli objektum, kérdés, vajon a törmelékek, amelyek milliószámra keringenek a Föld körül, közéjük tartoznak-e, de még azt sem definiálja, mit takar a felelősség. Egyelőre a problémák megoldásra várnak.
Az asztronauták a saját országuk joghatósága alá tartoznak mindaddig, amíg tevékenységük nincs kihatással egy másik országbeli űrhajósra
