Szövetség helyett marják egymást – Van, hogy rivalizáló érdekvédők gyengítik a munkások esélyeit

A cégek létszámcsökkentéseit, a dolgozókra hátrányos intézkedéseit a helyi szakszervezetek tompíthatják, de van, hogy a rivalizáló érdekvédők gyengítik egymást és a munkások esélyeit.

A cégek eltérő módon kezelték a koronavírus-járvány első hulláma okozta gazdasági válságot, így a hatása is igen változó képet mutatott. Arról nincs kimutatásunk, hogy a nyugat-dunántúli autóipari beszállítók közül hánynál viselték a vírus okozta terhek túlnyomó részét a munkavállalók, arról viszont van, hogy mire eljött az újabb hullám a dolgozók többségét tömörítő Vasas Szakszervezeti Szövetség taglétszáma olyan magas lett a régióban, hogy erre tíz éve nem volt példa.

– Nem tudjuk, hogy eddig hányan veszítették el a munkahelyüket Zala-megyében, mert erről a munkaadók hallgatnak – mondta Kocsi Béla, a Vasas Szakszervezeti Szövetség zalai ügyvivője. A becsült adatok szerint a krízis az itt lévő öt-hat nagy autóipari beszállítót viselte meg leginkább. Ezek megközelítőleg négyszáz embertől válhattak meg, és nem egyszerre, csoportos létszámleépítéssel, hanem fokozatosan. Általában tíz, vagy húsz embert küldtek el egyszerre, így ment végbe a folyamat, és azért is, hogy hivatalosan ne kelljen közzétenni, voltaképpen hányan kerültek utcára. Az eljárás jogszerűségét módfelett vitathatónak ítéli meg az ügyvivő.

A szakszervezeti tisztségviselő azt gyanítja, hogy a vállalatok többségének pillanatnyilag nincs még kész stratégiája a járvány második hullámára, de azt majdnem biztosra veszi, hogy ha lesz is, azzal a dolgozók nem fognak jól járni. Az eddigi tapasztalatai alapján csakis erre tud következtetni. Egyébként a munkahelyeken beszédtéma, hogy a cégek a munkavállalókat sújtó megszorításokkal akarják lefaragni a termeléskiesésből adódott hiányt, míg a tulajdonosok és a menedzsment ebből nemigen akarják kivenni a részüket. Ez nehezen fogadható el, mint ahogy az is, hogy a járványt vis maior eseményként értékelik, holott az az üzleti kockázatok csoportjába sorolandó, aminek a terhét viselje a munkaadó, ne pedig a munkavállaló – tette hozzá.

A válság-üzemmóddal nemcsak az elbocsátottak járnak rosszul, hanem azok is, akiknek van még munkájuk – hívta fel a figyelmet Kocsi Béla. Máskor ugyanis ez idő tájt már tudták a dolgozók, hogy mennyivel nő a fizetésük, és milyen egyéb juttatásra számíthatnak még. Idén viszont erre esély sincs, mert a cégvezetők jellemzően nem is akarnak hallani erről. Ez is jelzi, hogy az autóipari beszállító cégeknél minden vonatkozásban a munkavállaló issza meg a levét a válsághelyzetnek, akikkel megpróbálják elhitetni, hogy most mindennek a vírus az oka. Ezért ma különösen fontos, hogy akit – akár a vírusra hivatkozva – sérelem ér, annak legyen hova fordulnia a panaszával. A szakszervezet ebben sokat segíthet, tudniillik egyedül nagyon nehéz boldogulni – tette hozzá.

Nem minden szakszervezeti vezető mer, vagy akar azonban a véleményével a nyilvánosság elé állni. Az egyik jelentősnek számító zalaegerszegi foglalkoztatónál például a helyi titkár több olyan kérdésben nem tartotta magát illetékesnek, amire máshol, például a szombathelyi Schaeffler Savaria Kft.-nél választ kaptunk.

– A vírus miatt kénytelenek voltunk átállni a rugalmas munkarendre, ami jó döntés volt, mivel egyre inkább megközelítjük a járvány első hulláma előtti termelési szintet – közölte Ács Andrea, a gyárban működő Vasas Szakszervezeti Szövetség helyi alapszervezetének titkára. Kiemelte a készenléti napok súlyát, amivel sokkal hatékonyabb a létszámgazdálkodás, mert így váratlan megrendeléseknél be lehet hívni azt a dolgozót, akire szükség van, ám akinek nincs munkája, az otthon maradhat, és az alapbérét ilyenkor is megkapja. A városi pletyka a várható csoportos elbocsátásról mégis terjedt, aminek semmi alapja nem volt. Hasonló üzemek teljesen leálltak, a szombathelyi gyárnak viszont ezt is sikerült elkerülni, mert mindig kapott annyi munkát, hogy ne kelljen ezt megtenni.

A nagy múltú járműipari beszállító német Schaeffler-csoport szombathelyi gyárában két szakszervezet is működik. Együtt talán többre mennének, de a szövetséget hol az egyik, hol pedig a másik fél utasítja vissza.

– Ez most nem rajtunk múlik, és az egyet nem értés árt a dolgozóknak – hangsúlyozta Ács Andrea, a Vasas szakszervezeti titkára, aki úgy látja, hogy az ellenségeskedés többek között jövedelmi hátrányt is okoz. Lenne esély béremelésre, amit együtt, az összes szakszervezeti taggal kiharcolhatnának, hisz az magától értetődő, hogy a menedzsmenttel folytatott bérharcban együtt jóval komolyabb tárgyalófélnek számítanának.

Négy éve a másik gyári szervezet, a Szombathelyi Autóalkatrészgyártó Dolgozók Független Szakszervezete (SZAKAD FSZ) javasolta a szövetséget a korábban tőlük kilépett tagokból alakult helyi Vasas-szervezettel, a közeledés el is indult, de összevesztek, így a megegyezésből semmi nem lett. A titkár szerint a független szakszervezet a régmúlt sérelmeit hánytorgatja fel, ami nem helyes, mert a Vasas 2018-ban tisztújítást tartott, az új titkár csak tavaly óta vezető, és az összetűzés idején nem is dolgozott a gyárban.

A Vasas az együttműködést mindenesetre többször is szorgalmazta, ezt a munkáltatón keresztül is megtette, de hiába. Ha a függetlenek minden kezdeményezést következetesen elutasítanak, akkor véleményem szerint nem a dolgozók érdeke az elsődleges, ami már nem érdekvédelem – fejtette ki Ács Andrea.

(Információink szerint 2016-ban a kollektív szerződés tartalmán, egy alapjogot érintő pont értelmezésén különböztek össze a szakszervezetek. A kollektív szerződés tartalmát amúgy üzleti titokká minősítették.)

A Vasasnak helyzeti hátrányt jelent, hogy mire létrejött, a SZAKAD FSZ már megkötötte a kollektív szerződést. Emiatt a cégvezetés inkább őket tekinti partnernek. – Ezt akképpen használják ki, hogy amiből csak lehet kihagynak bennünket, és érthetetlen, de szemet szúr, hogy náluk titok a taglétszám, erről nincs hivatalos adat – jegyezte meg Ács Andrea.

Erre a kérdésre amúgy mi sem kaptunk választ. A szombathelyi Schaeffler Savaria Kft.-nél így csak a Vasas-szakszervezetbe belépett dolgozókról tudott, hogy mikor és hányan lettek tagok. A 2018-as tisztújításig mindössze 186-an voltak, aztán annak az évnek a végén 232-en, idén év elején pedig már 511-en lettek. A titkár tapasztalata az, hogy a létszámnövekedéshez sok apró gesztus kell, hogy a dolgozó ne érezze kidobott pénznek a szakszervezeti tagdíjat. Megemlítette, hogy a járvány miatt augusztus elején minden tag azonnali segítségként tízezer forint készpénzt kapott, de gondoltak rájuk karácsonykor is, ötezer forintos ajándékkal és egy félpénzes kuponfüzettel. A rászorulóknak szociális támogatást nyújtanak, van családi nap és adventi kirándulás is, ingyenes a jogsegélyszolgálat, ahol szakszervezet ügyvédje nemcsak munkajogi, hanem egyéni ügyekkel is foglalkozik. Nemcsak az alapszervezet, hanem a szakszervezeti szövetség is segít a tagokon, mert a valódi támasz teszi igazán vonzóvá a szakszervezeteket – összegezte a titkár.