Budapest;séta;Buda;

2020-09-19 10:29:11

Debreczeny György: krisztinavárosi séta

egy kicsit még csöpögött az eső

amikor sétámra elindultam

de aztán útközben elállt

s így szándékomtól én is elálltam

hogy válltáskámból az esernyőt elővegyem

pedig szép kanárisárga esernyő

egy költőtárstól kaptam

s az elázástól már megmentett párszor

szóval megúsztam mindezt szárazon

akkor ébredtem rá

hogy mellékalakok vagyunk csak

bár mozgalmasak és olykor nevesíthetők

erre a Dózsa téren jöttem rá a szobornál

ahol egy kollégámmal volt találkozóm

aki a királyi várból gyorsliften szállt alá

én gyalog jöttem napi sétámat letudni

aztán a Pauler utca felé vettem az irányt

a postára csekkeket befizetni

és a szerződést feladni

mert azt még postán kell elküldeni

fontos az eredetiség

legalábbis ami az aláírást illeti

és kártyával fizettem

amit előzőleg illendőképpen alá is írtam

a Mészáros utcai nyomtatványboltban

vonalas spirálfüzeteket vettem a feleségemnek

mivel ő olyanokba írja a prózát

és vonalasba írná a verseket is

hogyha mostanában írna verseket

vettem ceruzákat tollakat is

kértem számlát és kártyával fizettem

a számlázó országban Virág elvtárs

ahol számlákat adunk és kapunk

onnan már csak pár lépés a patika

a Naphegy utca sarkán

és mivel amúgy is felhős az idő

ideje volt a felhőből a háziorvos

által felírt gyógyszereket kiváltani

az adagolásukat sajnos már ismerem

így nem kellett ráírogatni a dobozokra

csak magunk között mondom

egyhavi gyógyszeradag volt

hazaúton nem tértem be

az egykori Naphegy Büfébe

oda akkoriban jártam amikor

a Petőfi Gimnáziumba

esti és levelező tagozatra

jó kedvcsináló volt az órák előtt

meginni gyorsan egy deci cseresznyét

ma egy vietnami étterem van a helyén

időnként ellógtam egy-egy napot

vagy pontosabban estét

de Soproni tanár urat szerettem

fizikát tanított és engem Hofira

emlékeztetett külsőleg és a humora is

a fizikát bizony nemigen szerettem

mégis előfordult hogy egy ellógott

tanítási nap végén az ő órájára bementem

nem mentem be viszont a cukrászdába

amely a Béla bácsi nevet viseli

de férfiembert én még sosem láttam ott

és nem mertem megkérdezni a hölgyeket

hogy akkor most melyikük is a Béla bácsi?

viszont a gyerekeknek ott rendeltük meg

a születésnapi tortát

amikor még voltak napok és születések

nem mentem be a hús hentesáru üzletbe sem

ahol szemközt L alakban voltak a pultok

ott kellett a húsárut kérni és blokkot adtak

a ki- és a bejárat között volt a pénztárfülke

ahol fizettünk és a másik pultnál adták ki az árut

el lehetett oly helyben fogyasztani állva

a kerek asztaloknál

ma élelmiszerbolt van a helyén

inkább a Kilus-kútnál ültem le rágyújtani

EMELTE AZ ELSŐ KERÜLET LAKÓINAK

VÁROSSZÉPÍTŐ SZÁNDÉKA 1987

igazán örvendetes hogy szobrokat

és kutakat emel a szándék

mely ráadásul és szerencsénkre városszépítő

különben Melocco Miklós alkotása

elszívtam zsinórban két cigarettát

és bámultam a kutat s a szemközti

virágáldást akarom mondani virágágyást

a Szilágyi Erzsébetről elnevezett gimnázium előtt

amely utcakőből készült és hajót formázott

egyik oldalán postaláda

a másikon parkolóautomata díszítette

bizony bámultam az én szemeimmel

és le is fotóztam a Kilus-kutat meg a virágokat

a postaládát és a parkolóautomatát

hát persze hogy digitálisan

de attól még nagyon valóságosak voltak

és én is valóságosnak tűntem magamnak

a postaláda piros volt a parkolóautomata kék

a virágok meg fehérek pirosak sárgák lilák

aztán sétáltam tovább a lengyel

szabadsághősről elnevezett utcán

egykori általános iskolám előtt

ahova járni nem szerettem

szemben volt egy asztalosműhely

oda szívesebben mentem Bessenyei mesterhez

aki mindig épp gyalult valamit

és hullott a forgács

ma is emlékszem a pác átható illatára

most kávézó van a helyén

még sosem kávéztam ott

aztán a tűzoltóság jön s a sarokház

a másik oldalon a Márvány utca sarkán

gyerekkoromban építettek rá két emeletet

és a földszintjén lakott a barátom

akivel ellógtam a kilencórás diákmiséket

inkább a matinéra mentünk fél tízkor

a Diadal moziba

barátomék azóta elköltöztek

később elköltözött az élők közül is

ideje utcánkba befordulni

elsétálni a Márványmenyasszony Étterem

előtt amelynek történetét egészen 1793-ig

vezetik vissza és ahol utoljára nyolcadikos

koromban ebédeltem az osztálytársaimtól

kapott ebédjeggyel amit a pincérek tőlük

és tőlem sem kértek el

szóval akkoriban még volt ingyen ebéd

és ráadásul nem is főztek rosszul

már csak néhány ház és hazaérek

nem kell felcaplatnom a felső emeletre

mivel a földszinten lakunk

táskámat kiürítem

zsákmányomat a konyhaasztalra kirakom

fotelomba lerogyok meghatottan

és elhatározom hogy megírom

ezt a mai krisztinavárosi sétát