Előfizetés

Nem csak a vizekben halmozódik a műanyagszemét

MTI
Publikálás dátuma
2020.09.17. 18:20

Fotó: Paulo de Oliveira / AFP/Biosphoto
A szárazföldi műanyagszennyezés hatalmas részét teszik ki a műszálas textilekről mosáskor leszakadó mikroszálak
Az óceánok műanyag-szennyezettsége nagy figyelmet kapott az utóbbi években, de nem csak a vizekben halmozódik a műanyagszemét. A világon évente 176 ezer tonna műanyag mikroszál – főként poliészter és nylon – jut szemétként szárazföldi környezetbe – olvasható a PLoS ONE tudományos folyóiratban közzétett amerikai tanulmányban. A mikroszálak a ruhák mosásakor szabadulnak el, és már nagyobb hányaduk végzi a szárazföldön, mint a vizekben – írta Jenna Gavigan, aki a Santa Barbara-i Kalifornai Egyetemen kutatócsoportjával a tanulmányt készítette.
A műanyagok 14 százalékát szintetikus textilek készítésére használják, elsősorban a ruházati iparban. Az öt milliméternél rövidebb, úgynevezett mikroszálakból rengeteg jut a környezetbe a textil teljes élettartama alatt, különösen mosáskor, amely a szintetikus szálakból mechanikusan tép le apró darabokat. Amikor a mosóvíz a szennyvíztisztító telep felé veszi útját, a benne lévő mikroszálak belekerülhetnek a szennyvíziszapba, amelyet a termőföldre teríthetnek vagy szeméterakókban helyezhetnek el.
A tanulmány szerzői a műanyagok, köztük a szintetikus textilek előállításáról, fogyasztásáról és környezetbe való kibocsátásáról gyűjtöttek adatokat, hogy felmérjék a szintetikus mikroszálak szennyezésének globális elterjedtségét és méretét. Azt is vizsgálták, gépi vagy kézi mosásnál mennyi mikroszál kerül a mosóvízbe, mennyi halmozódik fel és milyen eloszlásban a szennyvíztelepeken, és mi történik a szennyvíziszappal, amely a mikroszálak legnagyobb részét tartalmazza.
Sok régiónak nincsenek részletes adatai a szennyvíz-feldolgozásról, ezért a szerzők a teljes kép érdekében a jövedelmek alapján becsülték meg a szennyvízkezelés mértékét. Az adatok nem fedik teljesen, mennyi mikroszálat bocsát ki a textil teljes élettartama alatt, például nem számolták bele a használtruha-piacot. Számításaik szerint a műszálhasználat elterjedése, vagyis az 1950-es évek és 2016 között 5,6 millió tonna szintetikus mikroszál került a környezetbe a ruhamosástól, ennek fele az utolsó tíz évben. Valamivel kevesebb mint a fele került szárazföldre, ebből 1,9 millió tonna a talajra, 0,6 millió tonna szeméttelepekre. A kibocsátás évente 12,9 százalékkal nő, a jelenlegi éves szárazföldi emisszió – 176,5 ezer tonna – meghaladja a vizekbe kerülő mennyiséget, ami 167 ezer tonna. 

Varsó és Prága sem örül az 55 százalékos kibocsátáscsökkentésnek

MTI
Publikálás dátuma
2020.09.17. 10:22
Prága
Fotó: Krystof Kriz / AFP/NurPhoto
Az Európai Bizottság elnöke szerint szigorítani kell az uniós környezetvédelmi célkitűzéseken, Lengyelország aggasztónak, Csehország pedig irreálisnak nevezte Ursula von de Leyen javaslatát.
Szigorítani kell az Európai Unió 2030-ig megfogalmazott új környezetvédelmi, köztük a kibocsátáscsökkentési célkitűzésein: a 2015-ös párizsi klímaegyezményben vállalt, az 1990-es szinthez képest legalább 40 helyett 55 százalékkal kellene inkább csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok uniós kibocsátását – jelentette ki Ursula von de Leyen, az Európai Bizottság elnöke Brüsszelben, az Európai Parlament plenáris ülésén szerdán. A klímacélok elérhetőek, megvalósításuk azonban drasztikus változást követel az energiafelhasználás, a mezőgazdaság és a közlekedés terén is. "A célérték emelése egyesek számára túl sok, mások számára nem elegendő, de a hatásvizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy gazdaságunk és iparunk képes ennek megvalósítására" – fogalmazott az uniós bizottság elnöke.  

Lengyelország: aggasztó

A lengyel klímavédelmi tárca aggasztónak tartja, hogy Ursula von der Leyen nem mutatta be az új célkitűzés megvalósítását szolgáló eszközöket, nem indokolta meg az 55 százalékos kibocsátáscsökkentési értéket, és nem tért ki az energetikai palettájukat átalakító országoknak járó támogatásokra sem. Az új kibocsátáscsökkentési célkitűzés következtében szerintük egyenletlenül oszlanának meg a terhek a tagállamok között, jobban sújtanák a magasabb kibocsátásokat jegyző országokat, köztük Lengyelországot. Varsó szerint alaposan elemezni kell az EB-elnök javaslatának lehetséges hatásait, ebben kulcsfontosságú lesz az uniós tagországok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanácsban folytatandó vita.
A tárca egyúttal elégedettségét fejezte ki amiatt, hogy von der Leyen a beszédében érintette a határokon történő szén-dioxid-kiigazítási mechanizmus (CBAM) szerepét, szerintük ez a mechanizmus globálisan az egyik legfontosabb tényező lehet az éghajlatváltozás elleni harcban.  
A szénalapú energiapolitikáját egyéni ütemben átalakítani kívánó Lengyelország a tavaly decemberi, majd az idén júliusi EU-csúcstalálkozón nem akadályozta meg ugyan az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásáról is szóló állásfoglalást, de nem vállalt kötelezettséget a karbonsemlegesség 2050-es elérésére.

Csehország: irreális

Csehország nem tudja teljesíteni az új elvárást – jelentette ki Karel Havlícek cseh kormányfőhelyettes, ipari és kereskedelmi miniszter szerdán Prágában. "Csehország számára az Európai Bizottság elvárása irreális. Ezt csak később tudja teljesíteni, amennyiben meg akarja tartani energetikai önállóságát, nem akarja tönkretenni iparát" – vélekedett Karel Havlícek.
"Értjük az Európai Unió környezetvédelmi ambícióit, de a leglényegesebb az, milyen hatással lesz mindez az egyes államokra. Mindegyiknek más az ipari, energetikai és közlekedési struktúrája. A vízió nem lehet puszta ideológia vagy elvárás, konkrét és reális intézkedéseken kellene alapulnia" – fejtette ki Havlícek. Úgy vélte: előbb a szakértőkkel kell a témát megtárgyalni, utána lehet csak kitűzni valamilyen célokat. "Az Európai Bizottság ebben az esetben éppen fordítva cselekedett" – mutatott rá a cseh kormányfőhelyettes.

Nem sikerült felduzzasztani egy őshonos madárfaj populációját Új-Zélandon

MTI
Publikálás dátuma
2020.09.16. 17:00

Fotó: Shaun Lee/CC BY 4.0 / Wikipedia
A macskák és a patkányok miatt az üregi lile vadon élő egyedeinek száma mára mindössze 250-re csökkent
Az elmúlt hónapok erőfeszítései ellenére nem sikerült felduzzasztani az Új-Zélandon honos üregi lile populációját az országhoz tartozó egyik szigeten, ami a szakemberek szerint jól demonstrálja, hogy milyen összetett dolog egy veszélyeztetett faj védelme.
A csendes-óceáni szigetország környezetvédelmi minisztériumának közleménye szerint február és augusztus között 34 fiatal üregi lilét telepítettek be az Északi-szigettől délnyugatra lévő, ragadozóktól mentes Mana-szigetre. A szabadon engedésüket követően azonban a madarak visszarepültek az Északi-szigetre, Wellington közelébe, ahol egyebek között macskák, patkányok és menyétek áldozatai lettek.
Néhányat közülük aztán sikerült újra befogni és visszavinni a Mana-szigetre, immár adóvevővel felszerelve. A minisztérium szerint azonban mostanra egyetlen példány sem maradt a betelepített madarakból és az üregi lilék Mana-szigeti populációját is csak két egyed alkotja.
Mostanra kiderült, hogy néhány kevésbé szerencsés társukkal egy új-zélandi sólyom végzett, amely megvetette a lábát a szigeten.
Augusztusban egy önkéntes még szabadon engedett három madarat a szigeten. Kettővel alig 24 óra alatt végzett egy sólyom, a harmadikat átszállították egy vadvédelmi központba és jelenleg még egy „túlélő” kimenekítésén dolgoznak.
Dave Houston, a maori nyelven tuuturuatuként ismert madár megóvásáért küzdő csoport vezetője szerint a mostani helyzet jól demonstrálja, hogy milyen összetett dolog egy veszélyeztetett faj védelme, különösen egy olyané, amelynek ilyen kicsi a populációja és amely ennyire egyedi természetes élőhelyet igényel.
Az üregi lile vadon élő egyedeinek száma mára mindössze 250-re csökkent. A macskák és a patkányok miatt a madarak száma megtizedelődött, és az 1870-es években eltűntek Új-Zéland főszigeteiről. Az 1990-es években tenyészprogramot indítottak a populáció növeléséért.