Budapest;kerékpárosok;autósok;

- Két kerékkel több van

Sohasem hittem volna, hogy a kormánynak a főváros nyakára ültetett gubernátora száját olyan mondat hagyja el, amelynek nem minden szava méreg Budapestnek. Azt még ennél is kevésbé gondoltam, hogy én, az öreg pesti libernyák, valaha igazat adok neki. Szégyen ide, szégyen oda, ez is meg bírt történni.

Igen, a Karácsony kontra Fürjes ügyről, a biciklisávozásról van szó. Bár az államtitkár szavai mögött természetesen abszolút „kormányzati” érdek bújik meg, (ami - szögezzük le - Budapest érdekeivel ellentétes!), mégis érvényes a mondandója. Valami olyasmit mondott, hogy a gépkocsiközlekedés kerékpársávok kijelölésével történő bénítása a mai közlekedési viszonyok között káros, mert veszélyezteti mind a gazdasági, mind pedig a civil életműködést. Ez igaz akkor is, ha Fürjes sportfejlesztő államtitkár elsősorban az establishment (benne a kiterjedt Orbán família és oligarcha kötélbaráti kör) mozgásterét félti. Ők ugyanis autóznak. Mindenhol, de főként a centrumban és a Várban. Van tehát mit félteniük!

Nincs a Földön még egy főváros, amelynek (mindenféle értelemben vett) központját ilyen mértékben eluralná a hatalom rokoni és stróman (baráti) köre. Elsősorban a kormányzati só- és reprezentációs hivatalok, a hozzájuk tartozó túlburjánzó állami és magánautó parkkal sereglenek Fürjes államtitkár védőszárnyai alá, és az ő ajkairól alighanem maga a vezér dörög le a bicikliző főpolgármesterre. Mindezt egy igen átlátszóan hamis propagandába bújtatva: miszerint ez így jó, így természetes, hiszen Budapest Orbán-Magyarország fővárosa, és semmi más, például nem egy város. Budapest az egyetlen (sport és romkocsma) turizmusban is eladható magyar helység, így aztán a vendéglátás majd minden szektorában tulajdont szerzett a vezér rokonsága és a strómanjaik. Látjuk, hogy a fizető turisták sem biciklivel járnak, hanem emeletes városnéző mamutbuszok forgolódnak a szűk és zsúfolt belvárosi utakon. A sport és egyéb fölösleges célú gigaépítkezések rettenetes teherautó forgalmat indukálnak, óriási légszennyezést, forgalmi dugókat okozva a lakosságnak, és persze vastagodó pénztárcát a maffia donjainak.

Ez - így - egészen elképesztő dolog a XXI. században, az EU-ban. Sopánkodhatunk rajta, miként jutott idáig a város, melyik főpolgármester hány téglával erősítette meg az Orbán klán fővárosi tartópilléreit - de itt már kész helyzet van. Azt gondolnánk, tarthatatlan helyzet, pedig de nem.

Ha ezekre a problémákra keresett választ a főpolgármester és stábja, és erre találta ki a biciklizést, a szokásosnál is jobban mellényúltak. Nem tudjuk pontosan, hogy a városháza új vezérkarában még hányan nem vezetnek autót, és hányan nem jártak Pest utcáin az utóbbi tíz évben, de az biztos, hogy senki sem figyelmeztette a főpolgármestert, hogy a legrosszabb pillanatban (amikor mindenki a járványtól félt) és a legszerencsétlenebb módon firkáltatta össze Pest utcáit mindenféle kusza vonalakkal. Szégyen, hogy csak a valódi városvezető (Fürjes államtitkár) dorgálása után vettek fontolóra egy újabb dicsőséges kompromisszumot, ami olyan, hogy még Felcsúton is közlekedési káoszt okozna. A pesti lakosság épeszű és közlekedni kényszerülő része nem érti és nem szereti, hogy semmibe van véve, hülyének van nézve, pont úgy, mint Tarlós díszpolgár idején. Orbán nagyszámú budapesti ellenzéke nem szívesen veszi tudomásul, hogy minden marad a régiben, illetve a biciklisávokon kívül másra nem számíthat. Sőt ilyen kivitelezésben az is inkább árt, mint használ.  Újabb fronton ütköznek egymással (a politikailag egyébként is gonoszul és értelmetlenül) megosztott budapestiek. Az együttműködést nem ismerő közlekedők erős többségbe kerülnek. Még a jelenleginél is élhetetlenebb lesz a város.

Ahogy ma mondani szokás, „nem ördögtől való” az, ha valaki a kerékpározásban látja a városi közlekedés jövőjét. Csak tévedés. Elsősorban azért, mert „történelmileg úgy alakult”, hogy egységes, összefüggő kerékpárpálya kialakítására nem maradt hely. Vagy az úttestből, vagy a járdából kell elvenni, és egyikből sem nagy a bőség. Ám az igazi katasztrófa a felelőtlenség és az önzés normává tétele. A kerékpáros azonosíthatatlan, azt csinál, amihez kedve van.

Sokan azt gondolják, hogy az új városvezetés pénz és törvényes felhatalmazás hiányában semmit sem tehet. Csakhogy egyrészt ez sincs így, sokat lehetne tenni. Másrészt éppen az kellett volna legyen a kormánnyal kialakítandó együttműködés (kísérletének) tárgya, hogy a város függetlenségének ezen nélkülözhetetlen feltételeiről új megegyezések szülessenek és kerüljenek be az önkormányzati törvénybe.

Az elsöprő választási győzelem utáni első napokban Budapestnek állt a zászló. És még pár héttel később is alkalmas lett volna a „szabad” városok szövetsége ilyen irányú nyomásgyakorlásra, a mögöttük álló másfél millió támogató szavazóval és erkölcsi igazsággal. Ugyanis a költségvetés nem a kormány (és főleg nem Orbán és strómanjai) pénzével gazdálkodik, illetve garázdálkodik, hanem az adófizetők pénzével. Benne Budapest és a többi szabad város bevételével. Ők (mi) fizetik be Orbán költségvetésébe az adók kétharmadát. Nem lényeges, csak itt és most, hogy ebből elég nagy részt vállalnak a gépjármű tulajdonosok, és semmit a biciklisták.