HÖOK;Színház- és Filmművészeti Egyetem;Csernai Mihály;

„Minket nehezebb lecserélni, mint a tanárokat, vezetőket” – Interjú az SZFE HÖK-elnökével

Egyetemfoglalásról, kísérleti tanköztársaságról, összekovácsolódott közösségről, leninfiúzásról és az ellenállás felelősségéről is beszélt Csernai Mihály, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának elnöke a Népszavának adott interjúban.

Milyen az egyetemfoglalók egy hétköznapja?

Napirend szerint élünk. 9, fél 10 körül kelünk, reggelizünk, utána a munkacsoportok kezdenek együtt dolgozni, megbeszéléseket, workshopot tartanak, majd ebéd, majd újra a munkacsoportok dolgoznak vagy előkészítjük a sajtótájékoztatót, és a kisebb-nagyobb akciókat is. Vacsora, majd utána hallgatói fórum, ez gyakran hajnalig is elhúzódik. A tanköztársaságban az egyes idősávokat a közös órák, projektmunkák előkészítése tölti ki.

Milyen munkacsoportok dolgoznak?

Nagyon sokféle munkacsoport van. A teljesség igénye nélkül: a látvány munkacsoport, ők az arculati dolgokkal foglalkoznak, pólókat készítenek, a maszk munkacsoport tartja a kapcsolatot a maszkkészítőkkel, az adományosok gyűjtik és rendszerezik a felajánlásokat, amiket a raktár munkacsoport tart rendben… Az akció munkacsoport tervezi az akciókat, vannak, akik a nagy, látványos megmozdulásokon és performanszokon ügyködnek, mások színházakba járnak énekelni. De van például koncertszervező munkacsoport is; sok zenekar és zenész bejelentkezett, hogy koncerteznek egyetemfoglalóknak.

Hogyan állt fel ez a szervezeti rend? Felvetődött a vád, hogy politikusok, szakemberek instruálják hátulról önöket.

Ez nem igaz. Nyár elején kezdtünk együtt gondolkodni arról, hogy mi legyen a közös fellépés formája. Előkészítettünk tüntetéseket, majd ebből organikusan alakult ki egy koordinátori csoport a hallgatókból, szép lassan kialakult a struktúra.

Konzultáltak külső szakemberekkel?

Főleg jogászokkal.

Az élőlánc kinek az ötlete volt?

Az akció munkacsoport egyik tagjáé. Több ötlet felmerült, végül az lett a befutó, hogy a Parlamentbe juttassunk el valamit. Aztán adta magát a dolog, hogy ez a valami a charta legyen.

Az élőlánc színházi interakcióvá lett, miközben a tüntetéseken általában valaki beszél, a többiek pedig hallgatják.

Amilyen tüntetéskultúra itt az elmúlt években kialakult… nem akartunk ehhez csatlakozni. Szándékunk volt, hogy a klasszikus keretekből kikerülve, új formákkal kísérletezve demonstráljunk.

Most pedig kísérleti tanköztársaságot alakítottak. Hogyan képzeljük ezt el?

Már az egyetemfoglalás előtt nagyon komoly bázisdemokrácia alapú döntéshozás alakult ki. A hallgatói fórumokon az egyetem 350 diákjából minimum 50-en, de volt már, hogy 100-an, sőt, 250-en is részt vettek. Ez lehetővé teszi, hogy az ellenvélemények is megjelenjenek a döntésekben. Két egymás melletti álláspont volt, ezek metszetét szerettük volna megtalálni. A hallgatók egyik csoportja fontosnak tartotta, hogy az oktatás folytatódjon: az mindegy, hogy milyen módon, de nem akartak bizonytalanságot ebben. Voltak, akik azt mondták, hogy itt a blokád, az egyetemfoglalás, a céljainkat még nem értük el, és ez mindenek felett álló dolog.

Akár a tanulás felett is?

Azt senki nem mondta, hogy a tanulás nem fontos, csak a prioritások különböztek. Ennek metszete lett a tanköztársaság, ahol mindenki egyenlő. Próbáljuk ezeken a fórumokon a tanárokat és a diákokat egy szintre hozni. Összeraktunk egy olyan struktúrát, amelyben vannak zárt órák, amelyeket – ahogy eddig is - a tanárok megtartanak az osztályuknak, van, amit bárkinek kinyitnak és van, amit elengedtek; utóbbi helyett projekt alapú közös munkára van lehetőség. Ezek eredménye lesz látható például a szeptember végi háromnapos fesztiválunkon.

Hogyan viszonyulnak a klasszikus hierarchia felbomlásához a tanárok?

Az egyetemfoglalás első hetében kialakítottunk egy közös szabályrendszert. Az első hét végén szavaztunk arról, hogy beengedjük-e a fórumhelyzetbe a tanárokat is. Ennek feltétele az volt, hogy a fórumszabályokat nekik is tudomásul kell venniük és magukra is érvényesnek kell tekinteniük.

Volt olyan tanár, aki nem fogadta el a feltételeket?

Ilyenről nem tudok, olyanról igen, aki nehezen fogadta el azt a fura helyzetet, hogy a hallgatók „diktálnak”, de végül konstruktív vita alakult ki. A tanárok éleslátása és tapasztalata nagyon sokat segített egy-egy helyzetben, jó közös munka volt. Ennek nyomán alakult ki a hétfőn kezdődött kísérleti forma. Elindult a tanév, mert vannak órák, de nem indult el, mert nem a klasszikus rend szerint zajlanak.

Van olyan félelem önökben, hogy így szétesik az oktatás?

Nincs. Bár jogos lenne ezt feltételezni, de azt is látni kell, hogy a céljaink nem teljesültek. Az egyetemünk autonómiája továbbra sincs írásban garantálva.

Vidnyánszky Attila gyakran idéz az egyetemet kritizáló nyilatkozatokat. Érezték korábban, hogy változtatni kell?

Erre az egyetemre kritikus gondolkodású emberek járnak. Soha senki nem mondta, hogy ennek az intézménynek nincsenek hibái. A filmesek például zömmel 20 éves eszközökkel dolgoznak, kevés a tanterem, problémás az infrastruktúra. Zárt kis közösségekben zajlik az oktatás, 2–3–5 évig ugyanazokkal az emberekkel dolgozunk, kevés a lehetőség arra, hogy áthallgassunk más szakok óráira, mert nagyon kötött a tanterv és az időbeosztás.

Éreztek túlhajszoltságot? Ez a vád is elhangzott.

Ezt nem lehet általánosságban kijelenteni. Az tény, hogy reggel 9-től hajnali 2-ig zajlanak bent próbák. Ezzel lehet probléma, de nem mindegyik osztályra igaz, egyén- és tanárfüggő is. Jellemző, hogy aki ide felvételizik, kicsit életformát is választ, nem csak hivatást.

A hallgatóknak, szenátusnak volt jogosultsága arra, hogy új tanárokat hozzanak be?

A szenátus az osztályvezető tanárokról szavaz, a különböző kurzusadó tanárok személyének kiválasztása az osztályfőnökök szabadsága.

Túl sok a Katona József Színház köthető ember – mondták többen.

Ez nem igaz. Valóban vannak a Katonától, de ugyanígy vannak más helyről is oktatók. Ismerik az egyetemet azok, akik ezt mondják? 18 akkreditált szak van ezen az egyetemen, és mégis a legtöbben csak a színészekről beszélnek, pedig az a szak a teljes egyetemről évi 10-15 hallgatót jelent csak.

Vidnyánszky Attila felrótta, hogy nem volt Trianon-kurzusuk.

Ha valaki akar csinálni Trianonról előadást vagy filmet, senki nem fogja azt mondani neki, hogy ne tegye.

A hallgatók politikai hovatartozásáról esett szó?

Nem hallottam, hogy bárkitől megkérdezték volna, hogy kire szavaz, vagy milyen a világnézete. A mi egyetemünkön nem a világnézet a mérvadó, hanem a tehetség.

Vidnyánszky nehezményezi, hogy önök nem állnak vele szóba, nem mennek el az egyeztetésekre.

Egyeztetés alatt azt érti, hogy egyoldalú tájékoztatást nyújt? Ezeken valóban nem veszünk részt. Vannak feltételeink, amelyeket tárgyalási alapnak tekintünk.

Szerinte önök Lenin-fiúk.

Ezt kikérem magamnak. Nekem személyesen Vidnyánszky Attilával semmi bajom nincsen, soha nem is mondtam róla semmi rosszat. De az felháborít, hogy Lenin-fiúknak, balliberálisnak, agymosottnak bélyegez minket, majd panaszkodik, hogy miért nem tárgyalunk vele.

Változik a helyzet, ha Vidnyánszky Attila lemond?

Ez csak az egyik része a feltételeinknek. Az autonómia garanciái ettől még nem lesznek biztosítva.

Hogy lesz elmozdulás a patthelyzetből?

Új helyzet lesz, amikor szeptember 30-án a vezetésünk mandátuma végleg lejár. Nagyon fontos, hogy október 1-től kik lesznek az új vezetők. Az alapdokumentumokban az szerepel, hogy az összes pozícióra nyílt pályázatot kell kiírni. Ehhez irreálisan rövid az idő, hiszen még ki sem írták a pályázatokat.

Mi lesz október 1-től?

Nem tudjuk. Nem lesz vezetőségünk, mi a hallgatók fixen itt leszünk. Minket sokkal nehezebb lecserélni, mint tanárokat, vagy vezetőket. Az általunk illegitimnek tartott kuratórium által kinevezett új vezetést valószínűleg ugyanúgy nem akarjuk beengedni majd az épületbe.

Ezek harci válaszok, a megegyezéshez le kellene ülni.

Olyan mintha nem értené a másik fél azt, hogy azt szeretnénk, hogy autonómia garanciái írásban rögzítésre kerüljenek. Ez valójában nem olyan nagy dolog.

Érzékeli annak felelősségét, hogy a társadalom egy része saját problémáinak megoldását látja az ellenállásukban?

Érzem. Levelekből, és azoktól, akik adományoznak, vagy a tüntetésekre jönnek. Ez veszélyes terep számunkra, mert mi a felsőoktatásról, az autonómiáról, az egyetemek önrendelkezési jogáról szeretnénk beszélni. Egyetemfoglalás két okból jöhet létre. Az egyik, hogy az oktatást újra kell definiálni, reformokra van szükség, a másik, hogy az adott intézményt olyan szintű jogsérelem érte, hogy nem tud más eszközzel válaszolni, mint radikális fellépéssel. Nálunk a kettő együtt történt meg. Beraktak minket egy lehetetlen helyzetbe, mi pedig így tudunk tiltakozni, ezzel párhuzamosan viszont el kell kezdeni arról is beszélni, hogy milyen oktatást szeretnénk.

Személyesen hogy élte meg az elmúlt hónapokat? Volt, amikor megingott?

Megingás nem volt, inkább néha elfáradok a nap végére. Ez az egész helyzet óriási felelősséggel jár, ezt és a kívülről jövő hatalmas szeretetet és támogatást is nehéz feldolgozni.

A családja mit szólt a barikádhoz?

Édesapám már nincs köztünk, de azt hiszem, büszke lenne. Édesanyám viszont sokszor itt van a környéken, hoz tiszta ruhát, ennivalót, énekel velünk, kijár az eseményeinkre.

Tud családi konfliktusokról, amiket a mostani helyzet generált?

Ez a hallgatók magánügye szerintem, a fórumokon nem jött szóba ez a téma, időnk sincs arra, hogy ilyesmikről beszéljünk, ezt mindenki egyénileg rendezi. Azt elmondhatom, hogy az én édesanyám büszke rám, de félt is egyben.

Politikai harcba került. Nagy Blanka példáján okulva felkészült karaktergyilkosságra?

Némileg már érzékelem is, hogy elkezdődött, de nem akarok ilyen nagy szavakat használni, azt hiszem, még csak a felszínt kapargatják.

Amikor tavaly októberben a HÖK elnöke lett mit gondolt, mit fog csinálni?

Rengeteg ötletem volt. Az elnökjelölti programom címe az volt, hogy Részvételi Önkormányzat. Ennek lényege, hogy a HÖK valójában a hallgatók részvételére épít, a működése átlátható, a cél a hallgatók egymás iránti bizalmának növelése. Ezeket a bizalmi köröket aztán át lehet vinni egy nagy közösségbe, hogy a hallgatóknak lehetőségük legyen a saját egyetemi életükbe jobban beleszólni.

A jelenlegi helyzet összekovácsolta vagy szétforgácsolta önöket?

Egyelőre még együtt van a közösség. Ez a vészterhes idő az elnöki programom szempontjából kapóra jött, úgy érzem, ez a bizalmi közeg meg tudott mostanra valósulni. Bár a kényszerhelyzet hatására, de ezeket a dolgokat együtt éljük meg, és együtt gondolkodunk róluk.

Kereste már meg politikai párt?

Nem, szerencsére. Innen üzenem nekik, hogy ne is keressenek.

Mi lesz, ha nem rendeződik a helyzet? Alternatív képzések kerültek szóba. Ezek megosztják majd önöket?

A tanulás és a tanítás szeretete tudja összekötni a hallgatóságot és a tanárokat, jelenleg másodlagos kérdésnek tartom, hogy ez milyen körülmények között valósul meg. Ha valaki egy egyetemi képzésben vesz részt, akkor annak örül, hogyha azt az egyetemi szintű képzést is tudja befejezni, amit elkezdett. De ha a körülmények nem adottak, akkor meg kell tudni találni az alternatívákat .

Ha elérik a céljukat, az oktatás megmaradhat olyannak, amilyen egy évvel ezelőtt volt?

Nem hiszem. Fontos beszélnünk arról, hogy mik azok a formák, amiket a célunk elérése után is meg tudunk az oktatásunkban tartani. Hiszen az is cél, hogy újra tudjuk definiálni az oktatást.

Forog egy dokumentumfilm az egyetemen. Ön szerint mikor lehet a forgatást befejezni?

Valóban, a dokumentumfilm-rendező osztályok dolgoznak egy filmen. Ők addig biztosan itt lesznek, amíg tart a barikád. Ahogy egységesen foglaltuk az egyetemet, egységesen fogjuk majd feloldani is a barikádot. Hogy mikor, azt most még nem tudom megmondani.

NévjegyCsernai Mihály 23 éves, Budapesten született, szülei harmadik gyermekeként. Tanulmányait 2016-ban kezdte a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakán, 2018 óta pedig ugyanezen az egyetemen drámainstruktor – drámajátékos szakon tanul Neudold Júlia és Gyombolai Gábor osztályában, ez az utolsó éve. 2019 októbere óta az Egyetem Hallgatói Önkormányzatának elnöke. Drámainstruktori tanulmányaiból legfontosabbnak a közösségépítést, a színházi határterületeket és a civil csoportokkal való közös munkát tartja.