Nagyjából 120 ezer évvel ezelőtt a mai Szaúd-Arábia északi részén emberek kisebb csoportja, vélhetően vadászat közben megpihent egy kisebb tónál, amelyet a jelenleginél nagyobb tevék, bivalyok és elefántok is ivásra használtak. Ezt a jelenetet a kutatók az ősi emberi és állati lábnyomok felfedezését követően készített, Science Advances-ban megjelent tanulmányukban ismertették – írta a Phys.org.
Az Arab-félszigeten ma hatalmas, száraz sivatagok terülnek el, de a kutatások szerint ez nem mindig volt így: az utolsó jégkorszakok közötti időszakban sokkal zöldebb és párásabb volt a terület. A tanulmány első szerzője, Mathew Stewart, a németországi Max Planck Kémiai Ökológiai Intézet munkatársa az AFP-nek azt mondta, a lábnyomokat 2017-ben fedezték fel az Alathar (Nyom) nevű ősi tónál. „A lábnyomok olyan egyedülálló fosszilis pillanatfelvételek, amelyek általában néhány órás vagy napos tevékenységet mutatnak meg.” Az emberi lábnyomokon kívül mintegy 233, feltehetően ragadozóállatok őskövületeit is megtalálták.
A nyomokból a kutatók arra következtettek, két vagy három ember vándorolt együtt. Stewart szerint az, hogy kőeszközöket nem találtak, azt jelzi, nem telepedtek le, csupán pihenni, inni vagy a tónál lévő állatok elejtéséért álltak meg.
„Az már korábban ismert volt, hogy az emberek Görögország déli részén és Levantén keresztül vándoroltak Eurázsiába, de az új kutatások szerint a tavak és a folyók menti szárazföldi utak is fontosak lehettek. A nagyvadak jelenléte, a füves területek és a víz közelsége Észak-Arábiát különösen vonzóvá tehette az Afrika és Eurázsia között mozgó emberek számára” – tette hozzá a tanulmány vezető szerzője, Michael Petraglia, aki szintén a Max Planck Intézet munkatársa.
