A kormányfő a minap saját tapasztalatai alapján minősítette a maszkviselést – talán az egyszerű állampolgárnak is elő szabad hozakodnia a saját élményeivel. Például azzal, hogy a dán határállomásokon ingyen szűrik az érkezőket, sőt a dán állampolgárok számára létesített, minden egészségügyi intézmény előtt fölállított sátras szűrőpontokat is térítésmentesen lehet igénybe venni külföldiként. Különösen akkor, ha arra hivatkozunk, hogy magyarok vagyunk, akiket két negatív eredmény nélkül a saját államuk kényszerít karanténba, miközben az azonnali, ingyenes tesztelési lehetőséget nem biztosítja. Eleinte ugyan nem akarták elhinni, hogy ilyesmi létezik, de némi telefonálás és okostelefon-böngészés után belátták, hogy ami onnan nézve elképzelhetetlen, az Kelet-Európában akár realitás is lehet.
A dán megközelítés logikája, hogy aki teszteltetni akarja magát, az a járványvédelem önkéntese, hiszen nemcsak a saját maga, hanem mindenki más kockázatát is csökkenti. Egyébként meg annál, hogy valaki magától mintát ad, kizárólag drágább módjai vannak a védekezésnek. Egy későn fölismert, addigra netán már közvetlenül és közvetve tízeket-százakat megfertőző ember kontaktjainak végigkutatása, esetlegesen a megbetegedettek kezelése összességében milliókba is kerülhet (dán koronában, azaz 46-os szorzóval) – ezt kell összevetni az ingyenes teszt önköltségével.
Az ottani vezetés úgy számol, hogy az ország azzal jár jól, ha a tesztköltséget az állam magára vállalja. Az orbáni járványmatematika más eredményre jutott: mi, hasonlóan mondjuk az USA-hoz, a tesztelés kiszervezésében, a díjak lakosságra hárításában hiszünk. Egy ember, aki tudni szeretné, hogy fertőzött/fertőzőképes-e, a magyar államnak mínusz 19500 forintot ér. Jegyezzük ezt meg - érdemes lesz visszagondolni rá, amikor majd mérleget készítünk.