Takarítási nap

Minden egyedül élő férfi rémálma, legyünk őszinték. Az a por, amit letörlünk az egyik helyen, úgyis leszáll máshol, hogy azután ott újra le kelljen törölni. A férfiak szerint ez a takarítás lényege. Minden takarítás hiábavaló, mert mindig akadnak elfelejtett részletek és rosszul sikerült próbálkozások. Takarítószerek. Készletfelmérés. Eszközök. Fújókák, folyadékok, tartozékok, rongyok, kendők, partvis, lapát, seprű. Hipó és ecet mindig legyen otthon, mondta annak idején nagymama, és természetesen nagy szarufésű a szőnyegrojtokhoz. Utána vigyázz, Gyurika, rá ne lépj. És ha mégis? Titokban, dacból néha ráléptem. Na és mi történt? Semmi. De most, felnőttkorban már nincs dacoskodás, különben az élet kidacol veled. Most úgy érzem, éppen velem dacol ki. Mert olyasmit csinálok, amihez nem értek.

Na, haladjunk.

Porszívózás. A sarkokban és a bútorok alatt fokozott gondossággal, Ani, a nővérem, az igazi nagy takarítás-szakértő így magyarázta, ott vannak a megbújó porszemek. Mindig körülnéz, amikor meglátogat. Néha az az érzésem, hogy nem is engem látogat, csak a takarítást ellenőrzi. Használj karpetklínert, tanácsolta Ani.

Törölgetés. Asztal. Üvegasztal. Könyvespolc. Az igazi, Meghódíthatatlan Ellenség. Legalább havonta egyszer, alaposan, évente kétszer laponként. Ne sajnáld a fáradságot, Gyurikám, a könyveket nemcsak írni kell, hanem porolni is. Festmények. Fokozott óvatossággal.

Emléktárgyak. Már nem is tudom, mire emlékeztetnek, egy spanyol táncosnő, talán Madridból, egy-egy képeslap, tengerpart, kék ég. Üdvözlet Görögországból. Tollseprűvel a kezemben nézem. A tollseprű, ami semmire sem jó, de legalább látványos. Ablakpárkány, asztal, asztali lámpa, másik asztal, asztallábak. Kilincsek, nagyon fontosak, vázák.

Fürdőszoba. Szembenézés a vécécsészével. Foltok. Alaposan sikálni, mosdó, ahhoz másik flakon, a nyomokat eltüntetni, mert a lakás nagy ellensége a nyom, a borotvahab, a fogkefe, a dezodor, minden nyomot hagy, zuhanyfülke, csaptelepek, vízkőtelenítés. Majdnem reménytelen.

Konyha. Cseppmentesítés. Nem alkalmi munka. Kávéfőző és környéke, veszélyzóna. A porszemek és a foltok után ellenségek a cseppek. Kávécsepp, teacsepp, egy korábban eltört tojás nyomai a tűzhely alatt. Rések. A Rés is nagy ellenség, csak papírlapnyi, de a morzsa megtalálja és beszorul, aztán hason fekve vakarhatod, nyiszigetheted. Fényképek. Az élet a keretek közül visszanéz rád. Konyhakendő. Tisztítófújóka. Ablaktisztítás fújókával. Kívül ecettel. Újságpapírral. Nem. Ma már nem lehet. Nem környezetbarát. Ani szerint belélegezzük a nyomdafestéket. Háztartási papírtörlő, mondja. Háromrétegű, ezen ne spórolj. Ötvenet is elhasznál, amikor mutatja. Tessék, most nem maradnak csíkok. Látod? - kérdezi. Látom, felelem megadóan.

És hol van még a vége? Sehol sincs vége. Az igazi takarítás akkor ér véget, amikor újra kezdődik.

Ani elégedetten távozik. Nincs szebb dolog, mint a tisztaság. A lépcsőházból azután visszaszól. A pókhálók kimaradtak.