Előfizetés

Szabad szemmel: Orbán katonásdijáról, írnak, és egy magyar- és lengyelmentes európai közösségről

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2020.09.22. 06:49

Trump kampány-ámokfutása közben sem mer álmodni arról, amit a magyar miniszterelnök megtehet.

Die Welt

Manfred Weber azt közölte, hogy szó sem lehet uniós pénzekről, ha 2027-ig szóló költségvetés tervezetét, valamint koronavírus okozta gazdasági bajok enyhítését célzó segélycsomagot nem kötik össze a jogállamiság betartásának követelményével. Az Európai Néppárt EP-csoportjának első embere szerint hatalmas pénz forog kockán, de hogy ezek egy része ne tűnjön el kézen-közön, ahhoz az kell, hogy az újságírók utánamehessenek a suskusoknak, kideríthessék a sikkasztásokat és más disznóságokat. Azon kívül hogy a bíróságok a hatalom képviselőit is felelősségre vonhassák. Ily módon az Európai Parlament ragaszkodik a demokratikus normák tiszteletben tartásához, de oly mértékben, hogy ha nem sikerül dűlőre jutni ebben a kérdésben, akkor egyik pénzügyi terv sem léphet hatályba a jövő évtől. Weber mindazonáltal úgy fogalmazott, hogy van esély a megállapodásra. Hiszen a lengyelek és mások azt állítják, hogy őket nem érheti semmi vád a jogállam kapcsán, viszont akkor meg miért ágálnak a normák alkalmazásának ellenőrzését szolgáló mechanizmus bevezetése ellen? Kitért arra, hogy sem a török, sem az orosz elnök nem kényszerítheti semmire sem az uniót. Ráadásul Erdogan alatt a törököknél olyan irányba haladnak a dolgok, hogy le kell venni a napirendről az uniós tagságot. Az oroszoknak pedig keményen oda kell pörkölni a csütörtök-pénteki EU-csúcson, ahol a Navalnij megmérgezése lesz az egyik fő téma. Merthogy nagyon úgy néz ki: a Kreml benne volt a merényletben. Meg akarta félemlíteni a többi ellenzékit, mármint hogy könnyen ők is így járhatnak. Viszont a német kormány nem teheti meg, hogy egyfelől támogatja a megtorló intézkedéseket, másfelől viszont tovább üzletel Putyinnal. Ezért számolni kell azzal, hogy nem készül el az új gázvezeték az Északi-tengeren keresztül. A menekültkérdésről a CSU-s politikus kifejtette, hogy 5 éve túlzottan is a menedékkérők elosztása foglalkoztatta a tagállamokat és ez hiba volt. Ily módon most meg kell találni az egyensúlyt a segítségnyújtás és a külső határok őrizete, illetve a kérelmezők megfelelő ellenőrzése között. Erre azonban van mód úgy, hogy nem sérülnek a nemzetközi menekültügyi szabályok. Tehát Európa továbbra is befogadja a rászorulókat.

Politico

Az egyik neves amerikai EU-szakértő úgy látja, hogy Ursula von der Leyen igen gyenge a jogállam kérdésében, és miközben már ég a ház, még mindig azt ígérgeti, hogy nem lesz visszalépés a demokrácia területén. R. Daniel Kelemen, a Rutgers Egyetem politológia professzora figyelmeztet, hogy a jogállamiság napjainkban az egyik legfenyegetőbb téma, a Bizottság elnöke mégis harmatos volt, amikor a minap a mindinkább tekintélyelvű Magyarországgal és Lengyelországgal foglalkozott az unió helyzetéről tartott szűzbeszédében. Mert hangsúlyozta ugyan, hogy megvédi a demokráciát, de az általa vázolt kép riasztóan távol esett a valóságtól. Szóban és tettben egyaránt a megbékítésen dolgozik, miközben egyes tagállamok évek óta keményen csúsznak vissza a jogállami viszonyokat tekintve. Úgy hogy pl. a Freedom House úgy véli: Magyarország immár az EU első, nem demokratikus tagja. A lengyelek és a bolgárok pedig gyorsan szánkáznak le mellé, a hibrid tekintélyuralmi rendszerek kategóriájába. Von der Leyen kijelentette, hogy a hó végén előterjesztendő jogállami jelentés a kiinduló pont lesz. Ám ez nevetséges, hiszen a 7-es paragrafus eljárás alapján már évek óta zajlik az eljárás Budapest és Varsó ellen. Csak éppen elakadt az Európai Tanácsban, de a német politikus a brüsszeli állásfoglalásban még csak meg sem említette a magyar és a lengyel vezetést. Ugyanakkor hiába bizonygatta, hogy a Bizottság bástya a sajtó és az igazság függetlenségének megvédésére, a tények mást mutatnak. A legutóbbi választások óta Orbán még inkább lecsapott az önálló média maradékára. A járványt ürügyként használta, hogy még több hatalmat szerezzen és megbüntesse az ellenzéket. Von der Leyen mégsem indított új kötelezettségszegési eljárásokat, és arra sem árul el hajlandóságot, hogy felgyorsítsa a már folyamatban lévő procedúrát. A veszedelmes irányzatok megállítására az volna a legerősebb fegyver, ha szorosabb kapcsolat létesülne a támogatások kifizetése, illetve az alapjogok érvényesülése között. De azt látni, hogy a német politikus azt csinálja, amit tavaly a hivatalba lépésekor mondott: lehetőleg kerüli az ütközést Magyarországgal és Lengyelországgal a jogállam területén. Úgyhogy az említett beszédben sem ismerte el: egyes országokban pusztul le a demokrácia. Ez a visszalépés létében fenyegeti az EU-t, de a Bizottság első embere a jelek szerint még azt sem vallja be, hogy egyáltalán létezik a probléma.

Euobserver

A leideni egyetem egyik tanára, a párizsi Science Po kutatója végig veszi, mennyire volna lehetséges, amit a holland miniszterelnök nemrégiben felvetett a hágai parlament vitájában, hogy ti. újra kellene alapítani az EU, de immár Magyarország és Lengyelország nélkül. A jogállami vita ugyan jelenleg a Covid-19 miatt háttérbe szorult, de újra előtérbe kerül, amint csillapodik a ragály. És a tét nem kevesebb, mint az unió jövője a demokráciák szövetségeként. A vita már vagy 10 éve megy, a középpontban Budapesttel és Varsóval – mutat rá Tom Theuns. A magyaroknál Orbán levezényelte a független média felszámolását, a menekültek kitaszítását, bírákat bocsátott el és aláásta az igazságszolgáltatás önállóságát, nemrégiben pedig bevezette a rendeleti kormányzást. Rutte ezek után az első uniós vezetőként pedzette meg, hogy esetleg az ellenszegülő kormányok nélkül menne tovább az integráció. Csakhogy az alapszerződések értelmében egyetlen tagok sem lehet kizárni. A távozás csakis önkéntes lehet, ahogy azt a briteknél láttuk. Tehát jogilag még akkor sem lehetne kirakni őket, ha a magyar és a lengyel vezetés még tovább bontja le a demokratikus intézményeket és egyértelműen tekintélyelvű rezsimet honosít meg. A 7-es paragrafus használhatatlan, mert a két ország egymás hátát fedezi. Ha viszont a két ország kimaradna az új összefogásból, az megkerülné ezt a holtpontot. Egyszerűen úgy, hogy a többiek kiválnának az 50-es cikkely alapján és létrehoznak egy új, nemzetek feletti szervezetet. Ez persze radikális lépés volna, és nagy lenne az ára, a többi közt a demokrácia szemszögéből. Sok magyar és lengyel bátran szembe száll a hatalom autokrata tervével. Nélkülük alakítani egy új, demokratikus uniót, nos, az kemény, és igazságtalan volna. Merthogy elvesztenék egy csomó jogukat. De az sem megy, hogy a többi tagállam ne tegyen semmit. Hiszen ha Budapest és Varsó továbbra is menetel az autokrácia felé, akkor az EU elveszti minden tekintélyét demokratikus intézményként. Ily módon a szervezet egész jövőjét meghatározza, hogy megtűr-e a soraiban, sőt támogat-e továbbra is mind inkább autoriter tagokat. Vagy pedig megtesz minden szükséges lépést, hogy megvédje az alapértékeket?

Spiegel

Magyarország militarizálódik, Orbán a háborúról suttog, de egyúttal keményen fegyverkezik - írja a német hetilap annak kapcsán, hogy az Alapjogok Központ nemrégiben az 1. világháborút idéző hirdetést tett közzé, alatta a felirattal: Készüljetek! A miniszterelnök egyre fenyegetőbb, amikor mostanában emlékbeszédeket tart. Az ezeréves harcot és a magyarok önfeláldozását emlegeti. Meg azt, hogy a Nyugat megerőszakolta az ezeréves határokat, és hogy ezt nem szabad elfelejteni. Mind inkább használja az egyház és a hadsereg nyelvezetét, de tényleg háborúra készül? Szántó Miklós, a hatalom közeli Alapjogokért Központ vezetője, egyben a KESMA főnöke cáfol, szerinte reklámjukat mesterséges hisztéria kísérte. És szó sincs háborús uszításról. Hiszen az emlékezetes videó azt hangsúlyozza, hogy a magyaroknak össze kell fogniuk a térség már nemzeteivel. A militarizmus pedig a balliberálisok vádja, mert ők képmutató módon tagadják, hogy a harckészültség és a harci szellem politikai erény. A másik oldal ezt nem így ítéli meg. Hiszen a közélet egyre katonásabb, a „közeli” sajtó mind agresszívabb nacionalizmust terjeszt. Például amikor árulónak, az ország ellenségének, szabadkőművesnek nevezi a két történészt, Romsics Ignácot és Ungváry Krisztiánt. Ezzel párhuzamosan folyik a hadsereg példátlan felfegyverzése. De a legtöbb megfigyelő nem gondolja, hogy Orbán tényleg háborút akarna. Tamás Gáspár Miklós szerint a cél az, hogy erősítse a sovinizmust és az ahhoz kapcsolódó közös veszélytudatot. Vagyis, hogy ideológiai alapon minél többen azonosuljanak Nagy-Magyarországgal, de emögött nincs ott a határrevízió szándéka. Rácz András, a Német Külpolitikai Társaság szakértője ezt megtoldja azzal, hogy a védelmi erők korszerűsítése mellett az említett kampányok fokozzák a megosztottságot, még nagyobb bizalomvesztést okoznak a társadalomban. Ez azonban egy ponton megint csak nemzetbiztonsági probléma lesz.

Frankfurter Allgemeine Zeitung

Magyarországon a hatalom azzal szorongatja a Klubrádiót, hogy megvonja tőle a frekvenciát. Az effajta küzdelemben az adó már annyi tapasztalatot szerzett, hogy az több is a kelleténél. Különösen 2010 után ment a bruszt. Most sem könnyű gazdaságilag a kormánykritikus szerkesztőségek helyzete, mert állami hirdetés jóformán egyáltalán nem esik le nekik, a magáncégek pedig nem rendelnek náluk reklámot, ha közbeszerzési pályázaton indulnak. A Klubrádió annak köszönheti túlélését, hogy 200 ezer hallgatója támogatta pénzzel. De most megkezdődött a hullámhossz-vita következő szakasza. A Médiatanács által emelt kifogások eléggé pitiánerek, miközben a rádiónak az elejétől fogva sikerült magát az orbáni cenzúra áldozatának beállítania és ily módon elég széles visszhangot váltott ki Európában. A vita eleinte kicsinyes torzsalkodásnak tűnt, de a kormány olyan érveket hozott fel, amiket nem lehetett egykönnyen elvetni. Hiszen a szociálliberális kormány annak idején a választások előtt sietősen adta meg a sugárzási engedélyt, pedig voltak konzervatív vetélytársak. Most viszont annál gyengébbnek tűnik az indoklás. És úgy látszik, hogy a fenyegető vég beleillik egy folyamatba, amelynek során ellenzéki orgánumokat sajtó- és versenyhatósági segédlettel, gazdasági, sőt állítólag politikai nyomással bezárnak, illetve átállítanak kormánybarát vonalra. Lásd: Origo, Népszabadság, Magyar Nemzet, illetve nemrégiben az Index. Hogy a Médiatanács most miért rontott neki a Klubrádiónak, azt nehéz megmondani. Még az sem biztos, hogy a csatorna nem kapja meg újra a frekvenciát. Idáig úgy látszott, hogy egy pár ellenzéki szerkesztőséget hagynak takaréklángon működni. Ilyen a Népszava is, amely bizonyítékul szolgált, mármint hogy lehet élesen bírálni a hatalmat. De azzal a korlátozással, hogy főleg az Orbán-család magánélete tabu. A másik oldal ezt azzal toldja meg, hogy nem szabad túlzottan feszegetni ezeknek a köröknek a korrupciós ügyeit sem.

The Times

A patinás brit konzervatív lap azt emeli Orbán Viktor kétoldalas Magyar Nemzet-beli cikkéből, hogy a magyar vezető Trump mellé áll az „ütődött liberálisokkal” szemben. Meg hogy az elnököt kulcsfontosságú szövetségesnek tartja az illiberális demokráciáért vívott harcban. Az ellenfél az EU, amely szerinte a tömeges bevándorlást támogatja. A populista politikus, aki nem egy nyugati vezető, így Macron számára is „mumus”, segítséget ígért a Fehér Ház jelenlegi urának, nehogy Biden személyében a liberális Amerika vehesse át az ország irányítását. Arra hivatkozik, hogy a demokraták külpolitikája a morális imperializmusra épül. A tipikusan harcias elemzés ismét felsorakoztatja a vádakat az unió ellen. Egyben azt állítja, hogy holtpont állt be Európa jobboldali közepe és keleti fele, illetve a liberális nyugati rész között. A brit tudósítás hozzáteszi, hogy a V4-ek fellépése nyomán kelet-nyugati törésvonal alakult ki. Különösen áll ez a jogállamra, amely már kérdéseket vet fel az egész integráció jövője kapcsán. Orbán szövegéből ugyanakkor ezúttal sem maradt ki, hogy megvádolja az EU-t: Soros érdekében jár el. Egyúttal döntőnek nevezte a két év múlva tartandó választást.

Washington Post

Trump csatlakozik azokhoz a diktátorokhoz és demagógokhoz, köztük Orbánhoz, akik a „hazafias oktatást” nyomatják. Ily módon rájátszik a jobboldal nagy fájdalmára, mármint hogy a baloldal átmossa a fiatalság agyát az iskolákban. Meg hogy a legutóbbi zavargások kiindulópontja pontosan az az oktatási rendszer volt, amely nyíltan hangsúlyozza a rabszolgaság, a rasszizmus és az amerikai múlt más bűneinek örökségét. Az elnök persze nem tudja átírni a tankönyveket és tantervet, de átvitt értelemben dinamitot szállít a nacionalista tábornak. Pár héttel a választás előtt bejelentette, hogy bizottságot alakít az igazi Amerikát szolgáló tananyag összeállítására. Pedig egy tanulmány nemrégiben bizonyította, hogy az iskolák nem foglalkoznak ideológiai neveléssel, a diákok ugyanazokat a politikai nézeteket vallják a diplomaosztás után, mint amikor megkezdték a tanulmányaikat. Vagyis Trump és a szövetségesei simán uszítják a fehér szavazótábort, amely amúgy is nyugtalan a demográfiai változások és a kulturális közbeszéd láttán. Az viszont paradox, hogy a „hazafias oktatás” a kínai kommunista rezsim nyelvét és politikáját utánozza. De nagyon is belepasszol abba a nemzetközi irányzatba is, hogy demokratikusan megválasztott jobboldali nacionalisták célkeresztbe veszik az egyetemeket, illetve a közoktatást. Úgy hogy a tanárok sokszor a politikai harcok frontvonalában találják magukat és vereségre vannak ítélve. Ezért van olyan vélemény, hogy a hidegháború szelleme kísért Amerikában. Újabb politikai válság fenyeget, és a vezetés kapva kap az összeesküvés elméleteken. Mindez igencsak áll Magyarországra, ahol Orbán Viktor szüntelenül vívja a maga kulturkampfját. Kormánya megcélozta a civil szervezeteket és más liberális csoportokat, ideértve, hogy kipaterolta a CEU-t. A miniszterelnök elrendelte a tananyag felülvizsgálatát, mégpedig azzal a bevallott szándékkal, hogy helyreállítsa a nemzeti önbecsülést és erősítse a keresztény identitást. Kovács Zoltán nemrégiben úgy nyilatkozott a BBC-nek, hogy nincs semleges oktatás, mert itt értékek közvetítéséről van szó. Ám ezek az értékek továbbra is roppant mód vitatottak. Az SZFE hallgatói elfoglalták az épületet. A lap idézi Szirtes Györgyöt, a nagyra becsült angol költőt, aki a minap azt írta a Guardianben, hogy a hatalom mindent maga akar megszabni a színi egyetemen. A kinevezésektől, a tanmenetig, éspedig ideológiai alapon. Ekkora hatalomról Trump azonban csak álmodhat, de az látszik, hogy nagyon is szeretne a többi autokrata és demagóg útján haladni.

Meghalt egy férfi Romániában, akit rollerral gázoltak el

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.09.21. 20:47
Képünk illusztráció
Fotó: Béres Márton / Népszava
A rendőség gondatlanságból eredő testi sértés miatt indított eljárást a rolleresek ellen.
Elektromos rollerral gázoltak el egy 71 éves buzăui férfit, aki egy parkban sétált Romániában. A férfi meghalt a baleset következtében – írja a Főtér. A férfi a gázolás miatt a földre esett, beverte a fejét. A rolleren ketten voltak, egyikük, egy 53 éves férfi hívott mentőt. Az áldozat még eszméleténél volt, amikor a mentősök kiérkeztek a helyszínre, de rövid időn belül meghalt. A gázoló vallomása szerint a férfi a bicikliúton akart átkelni, és nem vette észre a közelgő rollert. Olyan gyorsan történt az egész, hogy az ütközést nem tudták elkerülni. A rendőrség gondatlanságból eredő testi sértés miatt indított eljárást a rolleresek ellen. Az orvosszakértők a holttesten végzett boncolás után állapítják meg, hogy pontosan mi okozta a férfi halálát.  

Ciprus megvétózta a Belarusz elleni szankciókat

Halmai Katalin (Brüsszel)
Publikálás dátuma
2020.09.21. 19:47

Fotó: JOHN THYS / AFP
A várakozásoknak megfelelően nem tudtak határozni az Európai Unió külügyminiszterei a Belarusz elleni szankciókról, ezért a döntés a csütörtökön összeülő állam- és kormányfőkre marad.
A büntetőintézkedések egyhangúsághoz kötött elhatározásához ezúttal Ciprus jóváhagyása hiányzott. A szigetország csak akkor lenne hajlandó megszavazni a Lukasenko-rendszert kiszolgáló személyekkel szembeni szankciókat, ha az Európai Unió kellően szigorú retorziókat foganatosítana a ciprusi felségvizekben illegális fúrásokat végző Törökország ellen. Ennek a vitának a megtárgyalása és eldöntése is a csúcstalálkozó résztvevőire vár. A kialakult patthelyzet is alátámasztja a vélekedést, hogy a huszonhetek teljeskörű egyetértését igénylő külpolitikai döntéshozatal meggyengíti az Európai Unió nemzetközi tekintélyét. Ursula von der Leyen bizottsági elnök az unió helyzetéről szóló múlt heti beszédében éppen emiatt sürgette a minősített többségi szavazás bevezetését, ami egyébként jóval keményebb diónak bizonyulhat, mint bizonyos büntetőintézkedések jóváhagyása. A külügyminiszterek öt hete adták elvi beleegyezésüket a belarusz feketelista összeállításához, amelyre azóta 40 személy neve került fel, főként azoké, akik közreműködtek az elnökválasztás eredményeinek a meghamisításában és a békés tüntetők elleni brutális fellépésekben. Alekszandr Lukasenko elnök egyelőre nem szerepel rajta, mert a tagországok erről sem tudtak közös nevezőre jutni. Josep Borrell, az EU külügyi főképviselője a brüsszeli ülés után azt mondta: reméli, hogy a tagállami vezetők iránymutatása alapján a tárcavezetők már a következő ülésükön meg tudnak állapodni a szankciókról. “Mindent meg fogok tenni ennek érdekében, mert ha képtelenek leszünk rá, az EU hitelességét kockáztatjuk” — tette hozzá. A spanyol politikus megismételte, hogy a közösség nem ismeri el Alekszandr Lukasenkót Belarusz törvényes elnökének, szabad és tisztességes választásokat követel az EBESZ fennhatósága alatt, és párbeszédre szólítja fel a hatalom és az ellenzék képviselőit. Közölte azt is, az unió jelenleg vizsgálja, milyen lépéseket tegyen, ha Lukasenko a tiltakozások dacára elfoglalja a hivatalát: “Ennek nyilvánvalóan negatív következményei lesznek a kétoldalú viszonyban, a Keleti Partnerségre (amelynek Belarusz jelenleg a tagja) és a magasszintű találkozókra” — fogalmazott. Az ülésről a Facebookon bejelentkező Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a belarusz helyzetről folytatott vitáról csak annyit közölt: Josep Borrell segítségét kérte ahhoz, hogy a minszki katolikus érsek hazatérhessen. A Lengyelországból visszatérő Tadeusz Kondrusiewicztől még augusztus végén tagadták meg a belépést az ország területére. A belarusz ellenzék vezetője, Szvetlana Tyihanovszkaja — aki a tiltakozó mozgalom több irányítójával együtt szintén “persona non grata” a saját hazájában — hétfő reggel találkozott az uniós külügyminiszterekkel, és sürgette őket, hogy fogadják el a vétkesnek talált belarusz személyekkel szembeni szankciókat. Később az Európai Parlament külügyi bizottságában arra kérte a képviselőket és rajtuk keresztül az Európai Unió vezetőit, hogy támogassák a belarusz ellenzéket, a civil szervezeteket és a független sajtót, ítéljék el az emberi jogsértések elkövetőit az amerikai Magnyitszkij-törvény mintájára. Tyihanovszkaja azt mondta, addig folytatják a békés demonstrációkat, amíg el nem érik a céljukat: a politikai foglyok szabadon bocsátását, az erőszak beszüntetését és új választások kiírását. A felkelés “nem geopolitikai forradalom, nem Oroszország vagy az EU melletti, illetve elleni kiállás. Ez egyszerűen egy Belaruszért vívott demokratikus forradalom” - hangsúlyozta.