költészet;vers;magány;gyerekkor;

2020-09-26 11:44:00

Lauer Péter versei

„Elolvadt a világ…”

árapály

amikor fiam rosszalló álmok

közt találom, a remény, hogy

lesimogatja majd az ébredés,

megbékél a tudattalan

a hullámok után,

s a délelőtt helyreálló

rendjében gyönyörködünk;

két egymással szembeni

partszakasz azonos

tengerjárással.   

este jó volt

mindig úgy volt, hogy

vacsora-fürdés után

azonnal ágyba…

aztán valamiért

mindig úgy alakult,

hogy előbb megsajnáltam

a lámpabúrára

olvadt rovarokat,

próbáltam visszahívni

minden lassan

távolodó bútordarabot,

megcsodáltam a

falvédő alól felszálló

sötét gázelegyet,

amíg azt nem mondták: alvás!

ahogy Zoli bácsi írta:

„Elolvadt a világ…”  

remény, eső

elmagányosodott írásjel:

állsz a gondolat közepén

minden más rajtad kívül esik:

remény, eső, vágyakozás

egyensúlyt kereső testünk messze

tehetetlenségünk oly közeli

s éjjelente úgy fordulsz

ahogy fordulok benned

álmaid előtt lelassítok

megérzed: tudni szeretném

milyen lesz majd az a hajnal,

milyen kutyák vesznek üldözőbe?   

tartozás

A Mosoni-Dunához jártunk

suli után, elszívni ezt-azt;

– St. Morris, ha úgy alakult –

a zsebpénzeinkből vett

ÖKM magazin, és mi,

az összeragadt oldalak miatt

folyton röhögő kamaszok,

hittünk a fák közt derengő fényben,

a folyókanyarulat ölelésében.

A kékes füst ma már csak azt jelenti,

amit egyikünk sem vitt magával. Amiért

nem tartozunk egymásnak semmivel.   

magyarázat

Organikus vagy; a testnedvek

a megfelelő alagutakon

ömlenek-találkoznak,

nincs unalmas pillanat.

A légzés áramával feltör

belső monológod;

évekig építgeted

a hangodból

kiváló szavak

sztalagmitjait.

Organikus vagy,

a fejedből kinő egy virág

és leér a szívig.