Az embertelenség rendje

A haladás próbája nem az, ha azokat gyarapítjuk, akiknek sok van, hanem az, ha azok számára nyújtunk eleget, akiknek nincs – mondta Franklin Delano Roosevelt, egykori amerikai elnök. Orbánéknak ez minden bizonnyal nem mond semmit. Ilyen magaslatokba nem is látnak fel.

Hiszen nálunk nem a rászorulóknak, elesetteknek, hajléktalanoknak, betegeknek, szegényeknek, nem a munkájukat elveszítetteknek, nem az egészségügyre, nem az oktatásra, nem a járványkezelésre, nem a béremelésre és az infláció követésre adnak, hanem pont azoknak, akik nem szorulnak rá. Ahová kellene, oda nincs, ahová meg nem kellene, oda öntjük számolatlanul. A határon túliaknak is szinte mindenre jut, miközben a határon belüliek – a saját tábor kivételével - immár szabályos ellenségei lettek ennek a honnak.

Van nálunk külön államtitkárság a világ keresztényeinek megsegítésére, csak éppen a honi keresztényekbe rúgnak bele. Kereszténynek nevezik önmagukat, miközben saját keresztény honfitársaikat lehetetlenítik el. Tényleg nem hagyják őket az út szélén, beletapossák őket az árokba. Onnan nem látszanak ki. Nem adják oda nekik, ami jár számukra, inkább azt a keveset is elveszik tőlük, ami még van nekik. A miniszterelnök-helyettes szerint az egyház nem egy emberbaráti egyesület. Igen, ezt itthon tapasztalhatjuk is.

Semjén Zsolt szerint a nemzetnek joga van a létezéshez, joga van az önvédelemhez és joga van a saját identitásának a megőrzéséhez. Viszont ez a kormány politikájában nagy ívben nem igaz a társadalom fenti csoportjaira.

Bár több bírósági ítélet kötelezi a hatalmat arra, hogy adják meg, ami például Iványi Gáboréknak jogosan jár, ezt nem hajlandóak teljesíteni, miközben a CEU és most a Klubrádió esetében szemforgató módon képesek azt mondani, hogy a törvények mindenkire vonatkoznak. A kormányra annyira nem, hogy Gyöngyöspata esetében is azt próbálták kitrükközni, hogyan ne kelljen betartani a törvényt. Egyre inkább azt demonstrálják, hogy nekik a törvények csak akadályok, útban vannak. Ők a törvények felettiek akarnak lenni. A törvény csak akkor kötelező, ha másra vonatkozik.

És ahelyett, hogy eleget tennének a kötelezettségeiknek, inkább arról hoznak döntéseket, hogy még azt is el kell venni másoktól, amijük még van. Ez a kereszténység? Példát vehetnének a pápáról, aki még a menekülteket is befogadta, és ételt, szállást adott nekik. Orbán ezzel szemben mit csinál? Megfosztja a társadalom kirekesztett csoportjait az emberi méltóságuktól is, hiszen már emberszámba sem veszi őket.

Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk – mondta Orbán Strasbourgban, bár ez már akkor sem volt igaz. De most ehhez képest sokkal súlyosabbat követ el. Elment odáig, hogy hogy már a puszta életüket is ellehetetleníti és fenyegeti a szerencsétleneknek. Miközben – érdemtelenül – nem győzi tömni mindannyiunk közpénzével a saját oligarcháit.

Világszerte egyre több helyen jelenik meg az önkényuralom, a diktatúra, az autokrácia mint politikai irányvonal, mely tendenciába – kétes dicsőségünkre – a hazai állapotok is mind jobban beleillenek. Persze nálunk is igyekeznek demokratikus fátyollal letakarni, elleplezni, de valahogy egyre szakadozottabb ez a lepel. Mind jobban kilátszik alóla, hogy valójában meztelen a király. Igaz, nagy hangsúlyt helyeznek a csomagolásra, de akármennyire dekorálják is, a hamisságot már nem tudják elleplezni.

Amikor a legalapvetőbb emberi és szabadságjogokat korlátozzák az újabb és újabb intézkedésekkel, amikor az állami akaraton kívül másnak nem lehet helye, sem joga, akkor egyre jobban kidomborodik a hatalom totális birtoklásának célja. Akár azon az áron is, hogy leszámol a hatalom akadályaival mint ellenséggel. Akár olyan védtelen csoportokkal is, mint a zsidók, cigányok, melegek és fogyatékosok, a szegények, betegek, elesettek és a másként gondolkodók. Mostanában mintha ők mindannyian megint ellenségek lennének, ahogy a történelem sötét korszakaiban. Ráadásul nemcsak beléjük taposnak, de a gyűlöletük céltáblájává is tették őket. Annyira, hogy már a nemzetpolitikájuk részévé is vált a gyűlöletkeltés a kreált ellenségekkel szemben. Ez pedig egy irányba visz, egy nagyon rossz irányba.

Ha már egy idézettel kezdtem, akkor egy másikkal fejezném be, John Ruskin angol írótól: "Ahol nincs emberség, ott minden más - természet, világ, ész, logika, rang, dicsőség – hiábavaló."

Ferincz Jenő "paragrafus"