Előfizetés

Szabad szemmel - Jourová: az Orbán Viktor által szorgalmazott demokrácia nem illiberális, hanem egyszerűen beteg

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2020.09.27. 08:41

Nemzetközi sajtószemle, 2020. szeptember 27.
Spiegel Ijesztőnek tartja a magyar sajtóban tapasztalható állapotokat a Bizottság alelnöke. Merthogy a média már nemigen közöl kritikus anyagokat a hatalomról, ezért a legtöbb embernek aligha van valós képe a tényleges helyzetről. Ily módon Jourová szerint az Orbán Viktor által szorgalmazott demokrácia nem illiberális, hanem egyszerűen beteg. De még az is megtörténhet, hangsúlyozta, hogy a választások egy ponttól kezdve már nem lesznek szabadok. Felhívta azonban a figyelmet, hogy ha a nép úgy dönt, akkor a miniszterelnök hiába kapaszkodik a hatalomba, távoznia kell. Kiemelte, hogy Magyarországon eltűnőben van a sajtó sokszínűsége, ami azért nagy baj, mert demokrácia nem létezik, ha a társadalom nem tudja szabadon tájékozódni. Éppen emiatt a Bizottság az eddiginél jóval nagyobb figyelmet kíván fordítani a média függetlenségére. Bár az tény, hogy az új tagállamokban az emberek sokszor még mindig toleránsak olyan vezetőkkel szemben, akik teljhatalmat akarnak maguknak. Mint mondta, a magyar és a lengyel vezetés idáig rendre azt a taktikát alkalmazta, hogy állandóan arra hivatkozott: az általa bevezetett szabályozást más tagállamok is alkalmazza. De pont azért teszik közzé a hónap végén a Bizottság demokrácia felmérését mind a 27 országról, hogy végre egységes legyen a megítélés, és egyetlen tag se mondhassa, hogy utaznak rá. Így ugyanis kiderül, hogy az adott helyen elfogadható-e a jogállam vagy sem. Jourová nem hajlandó engedni abból, hogy a következő pénzügyi időszakban a demokratikus normák érvényesülésétől kell függővé tenni a támogatások kifizetését mind a költségvetés, mind a gazdasági mentőcsomag kapcsán. Lát esélyt arra, hogy a zsebén keresztül jobb belátásra lehet bírni a jogállamiságot módszeresen megszegő országokat. Mint megjegyezte, itt akkora pénzek forognak kockán, hogy ő maga csak akkor lenne nyugodt, ha sikerülne hatékony jogállami mechanizmust életbe léptetni. Hozzátette, hogy Orbán így is megkísérelheti sarokba szorítani a többieket, hiszen nem lehet elhúzni főleg az olaszok és a spanyolok megsegítését, de Budapest és Varsó gazdasági helyzete sem olyan, hogy a két ország sokat ugrálhat. Ezért nem kell a megbékítésükre törekedni. Sőt, tragikus volna, ha nem jönne létre olyan rendszer, amelynek révén nem lehetne megkövetelni a jogállamiság tiszteletben tartását.  
Le Monde Magyarország és Lengyelország bojkottálja a 750 milliárd eurós újjáépítési program jóváhagyását, hogy ily módon torpedózza meg kemény jogállami mechanizmus bevezetését. Ennek érdekében a két kormány két napja megtagadta, hogy meginduljon a nyári EU-csúcson kínkeservesen tető alá hozott kompromisszumos javaslat elfogadási folyamata. Pedig az idő szorít, hiszen a csomagnak elvileg január 1-én életbe kell lépnie. Ám pénteken, az uniós nagykövetek értekezletén Budapest és Varsó nem volt hajlandó támogatni, hogy formálisan is kezdetét vegye a folyamat, amelynek során a nemzeti parlamentek áldásukat adják az állam- és kormányfők döntésére. Vagyis voltaképpen túszul ejtették a készülő megállapodást. Pedig csak rá kellett volna bólintaniuk. A két kormány utána is bőven nyomást tudott volna gyakorolni, mert elegendő, ha egyetlen nemzeti parlament vétóz és összeomlik az egész júliusi egyezség. Ám ehelyett azt választották, hogy haladéktalanul sarokba szorítják a partnereket. Az üzenet egyértelmű: amíg nem látják világosabban, milyen is lesz a jogállami feltételrendszer, addig meghiúsítanak minden előrelépést. Azaz ha nem tetszik nekik a készülő rendszer, akkor nem haboznak veszélybe sodorni a gazdasági mentőtervet. Az Európai Tanács jó két hónapja meglehetősen nyakatekerten fogalmazta meg, miként is kívánja összekapcsolni a demokratikus normák betartatását és a támogatások folyósítását. Pont azért, hogy ne provokálja a magyar és a lengyel vezetést. Orbán azóta jelezte, hogy hajthatatlan, ám Macron pártjának egyik EP-képviselője szerint svindlizik, blöfföl, mert nagyon is rászorul a felzárkóztatási alapokra. A lengyelek viszont lebegtetik az álláspontjukat, mivel mint egy brüsszeli diplomata rámutatott: pontosan tudják, hogy nekik 23 milliárd euró esne le a csomagból. Ezért nem valószínű, hogy követik a magyar politikust. A budapesti és varsói lépés láttán több más ország szintén úgy döntött: megakasztják a jóváhagyási eljárást, mert meg akarták mutatni a két kötekedő országnak, hogy nem hagyják magukat megfélemlíteni és ragaszkodnak a jogállami elvek számonkéréséhez. Ebben a finnekkel kiegészülve a takarékos négyek jártak élen. Az Európai Parlament, amelynek szintén beleszólása van a kérdésbe, azt kívánja, hogy a szóban forgó mechanizmus a lehető legszélesebb körű legyen, és ne csupán a csalásra, korrupcióra és az érdekütközésre vonatkozzon, amint az von der Leyen a minap az unió helyzetéről tartott beszédben vázolta. A liberális frakció vezetője, a román Ciolos ezt úgy fogalmazta meg, hogy a közpénzek korrekt felhasználása érdekében működő igazságszolgáltatásra, tisztakezű közigazgatásra van szükség, ennélfogva az európai értékek érvényesítésére. Ebben egyetért a négy nagy pártcsalád.
Profil Az osztrák külügyminiszter több kérdésben is védelmébe vette a magyar kormányfőt, bár azt állította, hogy a színfalak mögött viszont több ízben is kerek-perec megmondta a véleményét Orbánnak, a nyilvános bírálattól azonban tartózkodik. Schallenberg ezt akkor közölte, amikor nekiszegezték, hogy korábban a lapnak nyilatkozva korántsem volt ennyire visszafogott az Európai Néppárt elnöke, sőt, Weber kijelentette: a Fidesz nem maradhat a pártcsaládban, ha nem módosít több ponton is az irányvonalán. Az osztrák politikus azt válaszolta, hogy több mindenben ő sem ért egyet a magyar vezetővel, ám úgy gondolja, hogy azért akadnak olyan kérdések, amelyikben túlzás, amit az európai nyilvánosság képvisel Magyarország kapcsán. Pl. amikor a földrész felszisszent a járvány miatt megszavazott különleges jogkör miatt. Az osztrák külügyi tárca jogászai azonban arra jutottak, hogy a szövegben nincs semmi kifogásolnivaló, nagy kérdés azonban az, a gyakorlatban miként alkalmazzák a jogszabályt. És a végén a Bizottság is azt gondolta, hogy nincs ok fegyelmi eljárás kezdeményezésére. De Ausztriának még sokkal körültekintőbbnek kell lennie, hiszen a szomszédjáról van szó – tette hozzá a miniszter. A politikus nem ért egyet azzal, hogy túlságosan megértő volna a magyar sajtó állapota láttán. Azt viszont nem tartja helyénvalónak, hogy az osztrák lapok ráerősítenek a német média támadásaira. Mert nagy baj volna, ha kétsebességes Európa alakulna ki. Szerinte már most van rá példa, hogy egyazon törvény gondot okoz Magyarország esetében, másutt viszont nem. Amikor a riporterek megemlítették az Index sorsát, a válasz az volt, hogy nem lehet mindig farkast kiáltani, mert a végén senki sem hinné el, hogy tényleg itt a veszély. Ennél a pontnál fejtegette azt, hogy a kétoldalú tárgyalásokon igenis szóba hozza az aggályait. Azzal viszont nem ért egyet, hogy a Bizottság az alapértékek betartása kapcsán csakis a magyar vezetésnek akar a körmére nézni. Tényleg akadnak gondok Magyarországon, de ettől még nem kell mindent egy kalap alá venni - állította. Ezzel együtt egyetért azzal, hogy folyamatban van az eljárás a 7-es cikkely alapján. Ennél többet azonban a pozíciójánál fogva nem kívánt elárulni.  
Libération Az európai kulturális élet több mint 100 neves személyisége közös felhívásban állt ki a Színház és Filmművészeti Egyetem szabadsága és függetlensége mellett. A kezdeményező Székely Csaba, a francia Lancelot Hamelin és a brit Gérard Watkins volt, a keretet pedig a Fabulamundi nevű szövetség adta, amely 10 ország együttműködését jelenti a kortársi dramaturgia támogatására. Magyar részről többek között Spiró György és Pintér Béla csatlakozott a szolidaritási akcióhoz. Az aláíró színészek, dramaturgok nyugtalansággal állapítják meg, hogy a kormány ellenőrzése alá akarja vonni az intézményt. Ennek érdekében a hatalmat a megválasztott vezetéstől az új kuratóriumra ruházza át, miközben annak tagjait egytől egyig ő maga nevezte ki. A sajtó jó részének a felügyeletét már megkaparintotta és tönkretette a közmédiát, hogy mindkettőt a saját propaganda szócsövévé tegye. Azon kívül újságokat és fontos hírportálokat záratott be, sok kulcsfontosságú művelődési intézmény élére pedig a saját lakájait állította. Elüldözte a CEU-t, megvonta az MTA autonómiáját. De az Orbán-kabinet most újabb lépésre szánta el magát, hogy kiirtsa a kritikus hangot. Ezúttal az SZFE önállóságát kívánja eltiporni. Pedig kritikus hozzáállás nélkül nincs sokszínűség, sem haladás, sem demokrácia. A nyilatkozat támogatói európai polgárokként úgy gondolják, minden államnak kötelessége szavatolni a plurális társadalmat, a vélemények sokszínűségét, a kultúra és az oktatás szabadságát. Ezért kinyilvánítják, hogy támogatják az egyetem diákjait, és csatlakoznak azokhoz, akik Budapest utcáin a teljes autonómia visszaállítását követelik. Felszólítják az európai intézményeket, hogy azok garantálják legalább minimális szabályok betartását a tagállamok kulturális és oktatáspolitikájában.
Spiegel Timothy Garton Ash szerint az európai liberálisoknak lassan stratégiai választ kell adniuk a többi közt a magyar és a lengyel kormánynak, amelyek kétségbe vonják e politikai rendszer életképességét. Hiszen a másik oldal nagy dérrel-dúrral nyomul. Ezért a liberalizmusnak peresztrojkáján kell átesnie. Itt egyrészről a szolidaritás és egyenlőség iránti vágy, másfelől pedig a közösség és identitás igénye áll egymással szemben. Ezért olyan liberális politikát kell kidolgozni, ami több szolidaritást és egyenlőséget, több közösséget és identitást tartalmaz. A brit professzor és EU-szakértő a német újraegyesítés közelgő, 30. évfordulója kapcsán arra bíztatja Németországot, hogy csak így tovább! Szerinte a mostani német állam messze a legjobb az összes eddigi közül. A stabilitás, a szabadság és a demokrácia szigete a földrész kellős közepén. Igen sokat profitált az euró bevezetéséből, valamint a keleti nyitásból. Hiszen az új tagok felvétele révén jól képzett, viszonylag olcsó munkaerőhöz jutott. A volt szocialista országok is jól jártak, mert zárkóznak fel. De azt gondolja, hogy a következő 30 év sokkal nehezebb lesz, a klímaváltozás, Kína és a mesterséges intelligencia miatt. Ezen felül Ash azt tanácsolja Berlinnek, hogy az tűzzön ki maga elé az eddiginél nagyobb célokat a kontinensen, hiszen annak vezető hatalma. Ezért jó volna, ha az eddiginél stratégiaibb megközelítést alkalmazna. Ám azt is tudnia kell, hogy csak akkor lehet sikeres, ha együttműködik a klasszikus demokráciákkal, és nem csupán a transz-atlanti térségben, hanem az egész világon.

Nem jött össze a kormányalakítás, lemondott a libanoni miniszterelnök

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.09.26. 17:13
Musztafa Adib kijelölt miniszterelnök bejelenti lemondását a libanoni elnöki palotában, 2020. szeptember 26-én
Fotó: - /
Az augusztusi pusztító robbanás az előző kabinetet, Musztafa Adib kijelölt kormányfőt pedig a politikai belharc sodorta el.
Lemondott szombaton Musztafa Adib kijelölt libanoni miniszterelnök, miután nem tudott kormányt alakítani, indoklása szerint a súlyos belpolitikai harcok miatt – írja az MTI. Az NNA állami hírügynökség jelentése és az elnöki palota közlése szerint ezt megelőzően Adib tárgyalt Michel Aun államfővel, és beszámolt neki kudarcba fulladt erőfeszítéseiről. Az elnöki palota hozzátette, hogy Aun elfogadta a lemondást, és az alkotmánynak megfelelően fog cselekedni. Adíbot - aki 2013-tól kezdődően Libanon németországi nagykövete volt - augusztus 31-én, három héttel azután nevezték ki, hogy lemondott a Hasszán Diáb vezette előző kormány. Diáb kormánya annak hatására mondott le, hogy augusztus elején a bejrúti kikötőben hatalmas robbanás történt, ebben 190-en meghaltak, és ezt tüntetések sorozata követte. Augusztus 4-én több mint 2700 tonna ammónium-nitrát robbant fel. A katasztrófának hatezer sérültje is volt, és százezrek otthona vált lakhatatlanná.
Libanon súlyos gazdasági és pénzügyi válságban van, az 1975-1990-es polgárháború óta nem volt ilyen rossz a gazdasági helyzet. A közel-keleti országban az államadósság mértéke eléri a bruttó hazai termék (GDP) mintegy 150 százalékát, miközben a munkanélküliség, a szegénység és az infláció emelkedik. Bejrút március elején fizetésképtelenséget jelentett. A kormány tárgyalásokat kezdett a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) az összeomlás elkerülése végett. Emmanuel Macron francia elnök szeptember eleji bejrúti látogatásán kijelentette: komoly reformokra van szükség az országban az áramszolgáltatás, a bankszféra, az igazságszolgáltatás és a közbeszerzések területén. A Politico című lap ezt megelőzően azt írta, hogy Macron szankciókkal fenyegette meg a libanoni politikai vezetést, ha nem hajt végre komolyabb reformokat. A nemzetközi segélyek folyósítását Macron a reformok októberig való elindításához kötötte. Azt javasolta, hogy felekezetektől független szakértőkből alakítsanak kormányt. Aun elnök szombaton kijelentette, hogy továbbra is támogatja Macron kezdeményezését, de ezt mondta Nabih Berri parlamenti elnök is. Korábbi értesülések szerint Adíb kormányalakítási kísérletei főleg azért jártak kudarccal, mert Nabih Berri, a síita Amal Mozgalom vezetője és a mozgalom szövetségese, az Irán támogatta Hezbollah síita mozgalom követelte, hogy a pénzügyminiszteri posztot adják síita politikusnak.

Összefogtak a mellőzöttek

Rostoványi András
Publikálás dátuma
2020.09.26. 08:30

Fotó: luay sababa / AFP/NurPhoto
Az arab-izraeli közeledés megteremtette a palesztin egységet. A pártok fél éven belül új választásokat szeretnének, ám a tervüket keresztülhúzhatja Izrael ellenállása.
Noha a két legfontosabb palesztin párt - a Ciszjordániát kormányzó világias Fatah és a Gázai-övezetet igazgató iszlamista radikális Hamász - már a nyílt szembenállás 2007-es kezdete óta, csaknem másfél évtizede tárgyaltak egymással, csütörtöki kiegyezésüket leginkább mégis külső tényezők, nevesül az Egyesült Államok lépései alapozták meg. A washingtoni kormányzat önkéntelenül terelte közös nevezőre a palesztin pártok vezetőit, először a Donald Trump által januárban bemutatott, az “évszázad alkujaként” beharangozott palesztin-izraeli béketervvel. A rendezési javaslat egyebek mellett engedélyezte Izraelnek, hogy annektálja az illegálisan létesített ciszjordániai telepeket, és a korábbi elképzelésekhez képest más tekintetben is jobban kedvezett az izraeli, és kevésbé a palesztin érdekeknek. A Fatah és a Hamász egyaránt elutasította a tervezetet, ami egyúttal elmozdította a holtpontról a két párt közötti párbeszédet. Az annektálás tervezett, július eleji dátumára még arról is megegyeztek, hogy együttműködnek a terv végrehajtásának megakadályozásért. Izrael végül nem csatolta magához az érintett területeket, ám amerikai közvetítéssel olyan megállapodások jöttek létre, amelyek még súlyosabb csapást jelentenek a palesztinok ügyének: az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein is rendezte viszonyát Izraellel. Az Öböl-menti országok döntését mind a palesztinok, mind vezetőik árulásként élték meg. Álláspontjuk a 2002-es arab békekezdeményezés alapján értelmezhető, mely javaslat megnevezte a zsidó állammal történő normalizáció három fontos kritériumát - az izraeli erők kivonulását a megszállt területekről, a palesztin menekültek helyzetének igazságos rendezését, valamint az önálló palesztin állam létrehozását, Kelet-Jeruzsálem fővárossal. A feltételek teljesülését az arab világ egysége hivatott biztosítani, de ezt a konszenzust törte meg az Emírségek és Bahrein azzal, hogy jelentősebb engedmények kiharcolása nélkül békélt meg Izraellel. Mindkét érintett azt hangoztja, hogy továbbra is támogatják az önálló Palesztina létrehozását, a kétállami megoldást az izraeli-palesztin konfliktusra - fogadkozásaik azonban üres szavakként csengenek a palesztinok számára, akik úgy érezhetik, hogy cserben hagyták őket és reménytelenné vált a saját házáról évtizedek óta dédelgetett álmuk. A Fatah és a Hamász is ráeszmélt, hogy már nem számíthat az arab szövetségesek feltétlen támogatására, és vélhetően ez a felismerés kovácsolta egységbe őket. A két párt delegáltjai csütörtökön Ankarában arról állapodtak meg, hogy fél éven belül új választásokat tartanak. A szavazók - a tervek szerint - elsőként a törvényhozás összetételéről dönthetnek, majd az elnök személyéről, végül pedig a palesztinok ügyét nemzetközi szinten képviselő Palesztin Felszabadítási Szervezet központi tanácsának tagjairól. Már régóta esedékes volna megtartani ezeket választásokat, elvégre a Fatah első embere, Mahmúd Abbász palesztin államfő 2005-ben kezdte meg az eredetileg négy évre szóló ciklusát, míg a képviselők 2006-ben vették át a mandátumukat. A szavazások megrendezése azonban akadályokba ütközhet, hiszen a két palesztin párt egyezsége szerint a választások elengedhetetlen feltétele, hogy a Jeruzsálem keleti felében élő - rendezetlen helyzetű - arabok is leadhassák voksukat, ám ehhez a metropoliszra fővárosaként tekintő Izrael eddig soha nem járult hozzá. Az is kétséges, hogy a zsidó állam egyáltalán engedni fog egy olyan szavazást, amelyen az általa terrorszervezetnek minősített Hamász is elindulhat. A legutóbbi, 2006-os törvényhozási választás előtt is követelték az iszlamista félkatonai mozgalom kizárását, de Abbász, illetve az ifjabb George Bush vezette washingtoni kormányzat azzal igyekezett eloszlatni az izraeli aggályokat, hogy azt állították, biztosan a Fatah fog nyerni. A voks viszont - mindenki meglepetésére - a Hamász győzelmét hozta. Izrael, illetve a nemzetközi közösség azonban ignorálta az Iszmáíl Hanije vezetésével megalakult kormányt. A feszültséget növelte, hogy a Fatah kifejezetten rosszul viselte a vereséget. A két palesztin párt szembenállása utcai erőszakba torkollott, amely végül a Palesztin Hatóság két különálló területének - Ciszjordániának és a Gázai-övezetnek - a megosztott igazgatását eredményezte. A Fatah és a Hamász a mostani kiegyezéssel úgy tűnik, rendezte nézeteltéréseit, mindeközben azonban a radikálisok és Izrael között semmilyen közeledés nem történt. Habár  a Hamász politikai szárnya 2017-ben mérsékeltebb hangnemű programot mutatott be, mégsem tudott változtatni az izraeli kormány - a múltbéli háborúk és véres merényletek tapasztalataiból fakadó - elutasító álláspontján. Mindezek alapján pedig úgy tűnik, hiába találta meg a közös hangot a Fatah és a Hamász, ez rövidtávon kevéssé javíthat a palesztinok érdekérvényesítő képességén.