Ijesztőnek tartja a magyar sajtóban tapasztalható állapotokat a Bizottság alelnöke. Merthogy a média már nemigen közöl kritikus anyagokat a hatalomról, ezért a legtöbb embernek aligha van valós képe a tényleges helyzetről. Ily módon Jourová szerint az Orbán Viktor által szorgalmazott demokrácia nem illiberális, hanem egyszerűen beteg. De még az is megtörténhet, hangsúlyozta, hogy a választások egy ponttól kezdve már nem lesznek szabadok. Felhívta azonban a figyelmet, hogy ha a nép úgy dönt, akkor a miniszterelnök hiába kapaszkodik a hatalomba, távoznia kell.
Kiemelte, hogy Magyarországon eltűnőben van a sajtó sokszínűsége, ami azért nagy baj, mert demokrácia nem létezik, ha a társadalom nem tudja szabadon tájékozódni. Éppen emiatt a Bizottság az eddiginél jóval nagyobb figyelmet kíván fordítani a média függetlenségére. Bár az tény, hogy az új tagállamokban az emberek sokszor még mindig toleránsak olyan vezetőkkel szemben, akik teljhatalmat akarnak maguknak.
Mint mondta, a magyar és a lengyel vezetés idáig rendre azt a taktikát alkalmazta, hogy állandóan arra hivatkozott: az általa bevezetett szabályozást más tagállamok is alkalmazza. De pont azért teszik közzé a hónap végén a Bizottság demokrácia felmérését mind a 27 országról, hogy végre egységes legyen a megítélés, és egyetlen tag se mondhassa, hogy utaznak rá. Így ugyanis kiderül, hogy az adott helyen elfogadható-e a jogállam vagy sem.
Jourová nem hajlandó engedni abból, hogy a következő pénzügyi időszakban a demokratikus normák érvényesülésétől kell függővé tenni a támogatások kifizetését mind a költségvetés, mind a gazdasági mentőcsomag kapcsán. Lát esélyt arra, hogy a zsebén keresztül jobb belátásra lehet bírni a jogállamiságot módszeresen megszegő országokat. Mint megjegyezte, itt akkora pénzek forognak kockán, hogy ő maga csak akkor lenne nyugodt, ha sikerülne hatékony jogállami mechanizmust életbe léptetni.
Hozzátette, hogy Orbán így is megkísérelheti sarokba szorítani a többieket, hiszen nem lehet elhúzni főleg az olaszok és a spanyolok megsegítését, de Budapest és Varsó gazdasági helyzete sem olyan, hogy a két ország sokat ugrálhat. Ezért nem kell a megbékítésükre törekedni. Sőt, tragikus volna, ha nem jönne létre olyan rendszer, amelynek révén nem lehetne megkövetelni a jogállamiság tiszteletben tartását.
Magyarország és Lengyelország bojkottálja a 750 milliárd eurós újjáépítési program jóváhagyását, hogy ily módon torpedózza meg kemény jogállami mechanizmus bevezetését. Ennek érdekében a két kormány két napja megtagadta, hogy meginduljon a nyári EU-csúcson kínkeservesen tető alá hozott kompromisszumos javaslat elfogadási folyamata. Pedig az idő szorít, hiszen a csomagnak elvileg január 1-én életbe kell lépnie. Ám pénteken, az uniós nagykövetek értekezletén Budapest és Varsó nem volt hajlandó támogatni, hogy formálisan is kezdetét vegye a folyamat, amelynek során a nemzeti parlamentek áldásukat adják az állam- és kormányfők döntésére. Vagyis voltaképpen túszul ejtették a készülő megállapodást.
Pedig csak rá kellett volna bólintaniuk. A két kormány utána is bőven nyomást tudott volna gyakorolni, mert elegendő, ha egyetlen nemzeti parlament vétóz és összeomlik az egész júliusi egyezség. Ám ehelyett azt választották, hogy haladéktalanul sarokba szorítják a partnereket. Az üzenet egyértelmű: amíg nem látják világosabban, milyen is lesz a jogállami feltételrendszer, addig meghiúsítanak minden előrelépést. Azaz ha nem tetszik nekik a készülő rendszer, akkor nem haboznak veszélybe sodorni a gazdasági mentőtervet.
Az Európai Tanács jó két hónapja meglehetősen nyakatekerten fogalmazta meg, miként is kívánja összekapcsolni a demokratikus normák betartatását és a támogatások folyósítását. Pont azért, hogy ne provokálja a magyar és a lengyel vezetést. Orbán azóta jelezte, hogy hajthatatlan, ám Macron pártjának egyik EP-képviselője szerint svindlizik, blöfföl, mert nagyon is rászorul a felzárkóztatási alapokra. A lengyelek viszont lebegtetik az álláspontjukat, mivel mint egy brüsszeli diplomata rámutatott: pontosan tudják, hogy nekik 23 milliárd euró esne le a csomagból. Ezért nem valószínű, hogy követik a magyar politikust.
A budapesti és varsói lépés láttán több más ország szintén úgy döntött: megakasztják a jóváhagyási eljárást, mert meg akarták mutatni a két kötekedő országnak, hogy nem hagyják magukat megfélemlíteni és ragaszkodnak a jogállami elvek számonkéréséhez. Ebben a finnekkel kiegészülve a takarékos négyek jártak élen.
Az Európai Parlament, amelynek szintén beleszólása van a kérdésbe, azt kívánja, hogy a szóban forgó mechanizmus a lehető legszélesebb körű legyen, és ne csupán a csalásra, korrupcióra és az érdekütközésre vonatkozzon, amint az von der Leyen a minap az unió helyzetéről tartott beszédben vázolta. A liberális frakció vezetője, a román Ciolos ezt úgy fogalmazta meg, hogy a közpénzek korrekt felhasználása érdekében működő igazságszolgáltatásra, tisztakezű közigazgatásra van szükség, ennélfogva az európai értékek érvényesítésére. Ebben egyetért a négy nagy pártcsalád.
Az osztrák külügyminiszter több kérdésben is védelmébe vette a magyar kormányfőt, bár azt állította, hogy a színfalak mögött viszont több ízben is kerek-perec megmondta a véleményét Orbánnak, a nyilvános bírálattól azonban tartózkodik. Schallenberg ezt akkor közölte, amikor nekiszegezték, hogy korábban a lapnak nyilatkozva korántsem volt ennyire visszafogott az Európai Néppárt elnöke, sőt, Weber kijelentette: a Fidesz nem maradhat a pártcsaládban, ha nem módosít több ponton is az irányvonalán.
Az osztrák politikus azt válaszolta, hogy több mindenben ő sem ért egyet a magyar vezetővel, ám úgy gondolja, hogy azért akadnak olyan kérdések, amelyikben túlzás, amit az európai nyilvánosság képvisel Magyarország kapcsán. Pl. amikor a földrész felszisszent a járvány miatt megszavazott különleges jogkör miatt. Az osztrák külügyi tárca jogászai azonban arra jutottak, hogy a szövegben nincs semmi kifogásolnivaló, nagy kérdés azonban az, a gyakorlatban miként alkalmazzák a jogszabályt. És a végén a Bizottság is azt gondolta, hogy nincs ok fegyelmi eljárás kezdeményezésére. De Ausztriának még sokkal körültekintőbbnek kell lennie, hiszen a szomszédjáról van szó – tette hozzá a miniszter.
A politikus nem ért egyet azzal, hogy túlságosan megértő volna a magyar sajtó állapota láttán. Azt viszont nem tartja helyénvalónak, hogy az osztrák lapok ráerősítenek a német média támadásaira. Mert nagy baj volna, ha kétsebességes Európa alakulna ki. Szerinte már most van rá példa, hogy egyazon törvény gondot okoz Magyarország esetében, másutt viszont nem. Amikor a riporterek megemlítették az Index sorsát, a válasz az volt, hogy nem lehet mindig farkast kiáltani, mert a végén senki sem hinné el, hogy tényleg itt a veszély.
Ennél a pontnál fejtegette azt, hogy a kétoldalú tárgyalásokon igenis szóba hozza az aggályait. Azzal viszont nem ért egyet, hogy a Bizottság az alapértékek betartása kapcsán csakis a magyar vezetésnek akar a körmére nézni. Tényleg akadnak gondok Magyarországon, de ettől még nem kell mindent egy kalap alá venni - állította. Ezzel együtt egyetért azzal, hogy folyamatban van az eljárás a 7-es cikkely alapján. Ennél többet azonban a pozíciójánál fogva nem kívánt elárulni.
Az európai kulturális élet több mint 100 neves személyisége közös felhívásban állt ki a Színház és Filmművészeti Egyetem szabadsága és függetlensége mellett. A kezdeményező Székely Csaba, a francia Lancelot Hamelin és a brit Gérard Watkins volt, a keretet pedig a Fabulamundi nevű szövetség adta, amely 10 ország együttműködését jelenti a kortársi dramaturgia támogatására. Magyar részről többek között Spiró György és Pintér Béla csatlakozott a szolidaritási akcióhoz.
Az aláíró színészek, dramaturgok nyugtalansággal állapítják meg, hogy a kormány ellenőrzése alá akarja vonni az intézményt. Ennek érdekében a hatalmat a megválasztott vezetéstől az új kuratóriumra ruházza át, miközben annak tagjait egytől egyig ő maga nevezte ki. A sajtó jó részének a felügyeletét már megkaparintotta és tönkretette a közmédiát, hogy mindkettőt a saját propaganda szócsövévé tegye. Azon kívül újságokat és fontos hírportálokat záratott be, sok kulcsfontosságú művelődési intézmény élére pedig a saját lakájait állította. Elüldözte a CEU-t, megvonta az MTA autonómiáját. De az Orbán-kabinet most újabb lépésre szánta el magát, hogy kiirtsa a kritikus hangot. Ezúttal az SZFE önállóságát kívánja eltiporni.
Pedig kritikus hozzáállás nélkül nincs sokszínűség, sem haladás, sem demokrácia. A nyilatkozat támogatói európai polgárokként úgy gondolják, minden államnak kötelessége szavatolni a plurális társadalmat, a vélemények sokszínűségét, a kultúra és az oktatás szabadságát. Ezért kinyilvánítják, hogy támogatják az egyetem diákjait, és csatlakoznak azokhoz, akik Budapest utcáin a teljes autonómia visszaállítását követelik.
Felszólítják az európai intézményeket, hogy azok garantálják legalább minimális szabályok betartását a tagállamok kulturális és oktatáspolitikájában.
Timothy Garton Ash szerint az európai liberálisoknak lassan stratégiai választ kell adniuk a többi közt a magyar és a lengyel kormánynak, amelyek kétségbe vonják e politikai rendszer életképességét. Hiszen a másik oldal nagy dérrel-dúrral nyomul. Ezért a liberalizmusnak peresztrojkáján kell átesnie. Itt egyrészről a szolidaritás és egyenlőség iránti vágy, másfelől pedig a közösség és identitás igénye áll egymással szemben. Ezért olyan liberális politikát kell kidolgozni, ami több szolidaritást és egyenlőséget, több közösséget és identitást tartalmaz.
A brit professzor és EU-szakértő a német újraegyesítés közelgő, 30. évfordulója kapcsán arra bíztatja Németországot, hogy csak így tovább! Szerinte a mostani német állam messze a legjobb az összes eddigi közül. A stabilitás, a szabadság és a demokrácia szigete a földrész kellős közepén. Igen sokat profitált az euró bevezetéséből, valamint a keleti nyitásból. Hiszen az új tagok felvétele révén jól képzett, viszonylag olcsó munkaerőhöz jutott. A volt szocialista országok is jól jártak, mert zárkóznak fel.
De azt gondolja, hogy a következő 30 év sokkal nehezebb lesz, a klímaváltozás, Kína és a mesterséges intelligencia miatt. Ezen felül Ash azt tanácsolja Berlinnek, hogy az tűzzön ki maga elé az eddiginél nagyobb célokat a kontinensen, hiszen annak vezető hatalma. Ezért jó volna, ha az eddiginél stratégiaibb megközelítést alkalmazna. Ám azt is tudnia kell, hogy csak akkor lehet sikeres, ha együttműködik a klasszikus demokráciákkal, és nem csupán a transz-atlanti térségben, hanem az egész világon.
