Hála a krikettnek

Londoni diplomáciai szolgálatom idején egy vacsorán Douglas Hurd külügyminiszter mellett ültem. Zárkózott, igazi konzervatív politikus volt, aki nem szívesen társalgott asztaltársaival. Ezen az estén is magába zárkózva ült, a politikai témák nem hozták lázba, elmerülten tanulmányozta a nyomtatott menükártyát, és közben golyóstollával jegyzetelt. Azután egyszer csak szóba került a krikett.

A krikett egyike azoknak a dolgoknak, amelyek segítségével a briteknek és egyes volt gyarmataiknak sikerül távol tartani magukat a civilizált világ többi részétől. A külföldiek számára ugyanis teljességgel érthetetlen ez a játék, ami nemcsak sport, hanem népi szórakozás, a mérkőzés ugyanis egész nap, sőt több napig is tarthat, a találkozók közben ebéd- és uzsonnaidőt is beiktatnak. Az 1890-ben alapított angol megyei bajnokság formája ma is változatlan, szabálytalanság és durvaság szinte soha nem fordul elő. Az ausztrál csapat egyik tagját egyszer azért küldték le a pályáról, mert „csúnyán nézett a bíróra”, és ezért később sokáig magyarázkodnia is kellett.

Hurd szeme egyszerre felcsillant.

- Tíz éven át játszottam Essex grófság csapatában anélkül, hogy akár egyetlen mérkőzésen is hiányoztam volna, én vagyok az egyetlen, aki ezt elmondhatja magáról – mondta.

- Ami azt illeti, gyerekkoromban a Delhi Public School legjobb ütőjátékosa voltam – jegyeztem meg erre én. Beismerem, kissé túloztam, ám a diplomáciában sok eszköz megengedett, ha az ember kapcsolatokat épít.

- Hát erre büszke lehet – nézett rám elismerően. – Az ütőjátékos soha nem hibázhat.

A krikettet két csapat játssza. Az Ütőjátékos véd egy kis kaput, amit az ellenfél Dobójátékosának kell eltalálnia egy bőrrel bevont parafagolyóval. Az Ütős nem csak véd, egyszersmind igyekszik minél cselesebben és messzebbre elütni a labdát az ellenfél Védői között, hogy ennek segítségével csapata pontokat szerezhessen. Körülbelül ez a lényeg.

És sok múlik a taktikán – folytatta Hurd. – Sőt szinte minden a taktikán múlik. Tudom, hogy a külföldiek az angolokat hülyének nézik, amiért rajongunk a krikettért, pedig ez színtiszta taktika.

- Bizony, bizony – bólogattam.

- Mind a dobásnak, mind az ütésnek sokféle technikája van, és a pályán elhelyezkedő mezőnyjátékosok is különféle taktikákhoz igazodnak, így a játék igen összetett – Hurd a menülap hátoldalára néhány taktikai elemet is felrajzolt.

- Igazán kellemes estét szerzett nekem – mondta a vacsora végén lelkesen. – Tudja, nem nagyon szeretek politikáról beszélgetni, otthon pedig soha nem kerül szóba a krikett. Vannak dolgok, amiket nőkkel nem lehet megbeszélni.

Az utcán álltunk, szakadó esőben, Hurd szolgálati autója már a bejáratnál állt.

- Volt egy emlékezetes mérkőzésem Huddersfieldben - fordult még vissza. - Negyven futást csináltam. Életem nagy napja volt.

Egy évvel később, amikor nyugdíjba ment, kaptam tőle egy dedikált életrajzot. „A krikett összehozza az embereket”.