Megoldódott a lengyel kormányválság

Nem lesz sem előrehozott választás, sem kisebbségi kormányzás, a lengyel kormánykoalíció pártjai lezárták a nyár óta tartó vitájukat.

Az új koalíciós szerződésnek azonban csak a tényét jelentették be a szombati sajtótájékoztatón, tartalmát nem ismertették. A dokumentumot a legnagyobb kormánypárt, a szélsőjobboldali Jog és Igazságosság (PiS) elnöke Jaroslaw Kaczynski, valamint Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter, a Szolidáris Lengyelország, illetve Jaroslaw Gowin az Egyetértés párt vezetői írták alá.

Így egyelőre nem tudni, hogy a PiS-nek miként és mivel sikerült meggyőznie két kisebb koalíciós partnerét, akik, hacsak nem változott a korábbi kormányátalakítási és karcsúsítási terv, akkor tárcáik számának csökkentésével kell számolniuk. Az Egyetértésnek és a Szolidáris Lengyelországnak a kormányátalakítás után csak egy-egy tárca jut majd.

Azt sem erősítették meg, hogy Jaroslaw Kaczynski, aki 2006-2007 között miniszterelnök volt, de a PiS 2015-ös újbóli hatalomra jutása óta nem vállalt kormányzati pozíciót, a továbbiakban valóban Mateusz Morawiecki kormányfő helyetteseként tér-e vissza a kormányba. Arról is csak találgatások folynak, minek köszönhető Kaczynski visszatérése a kormányzatba. Ahhoz eddig sem fért kétség, hogy ő a nemcsak a PiS, hanem a 2015 óta hivatalban lévő kormányok tényleges vezetője, nem pedig Beata Szydlo vagy Morawiecki, de hogy most miért helyettesként nem pedig első számú vezetőként tér vissza Kaczynski arra egyelőre csak egymásnak ellentmondó elméletek keringenek Lengyelországban is.

Egy multi- és egy óriás hazai tulajdonban lévő lengyel cég középvezetői, lapunknak nyilatkozva, név nélkül elmondták, hogy több variáns is forog közszájon Lengyelországban, de leginkább az, hogy Kaczynski mindennapi élvonalbeli jelenléte a PiS szavazóbázis egybentartásához, lelkesedésének fenntartásához szükséges, mások viszont úgy vélik, a Morawieckivel szembeni fenntartást jelzi a PiS vezér kilépése az árnyékból.

A koalíciós partnerek engedékenységének egyik magyarázata az lehet, hogy a két kisebb kormánypárt a magyar KDNP-hez hasonlóan nem önállóan jutott be a parlamentbe, jelöltjeik a PiS listán szereztek mandátumot. Ha kilépnek a koalícióból valóban kisebbségi kormányzásra kényszerül a PiS, ám ha komolyan akadékoskodnak és előrehozott választást kell kiírni, ők a nagytestvér nélkül teljességgel esélytelenek az önálló parlamenti mandátumszerzéshez, vélekedett a lapunknak nyilatkozó egyik cégvezető.

Mindenesetre 2015 óta ez volt a legkomolyabb lengyel kormánykoalíciós válság, amely azzal kezdődött, hogy az Egyetértés elnöke, Jaroslaw Gowin támogatta az elnökválasztás májusi elhalasztását a koronavírus járvány miatt. Pártjának köszönhetően módosult a PiS terve, emiatt koalíciós válság alakult ki és Gowin lemondott kormányfőhelyettesi posztjáról. (Az októberi kormányátalakítás után viszont visszatér.) A sort Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter és a hozzá hű parlamenti képviselők folytatták, akik túl nagy beleszólást követeltek a tervezett kormányátalakításba. Látszólag egy ártalmatlan - az állatvédelmi - törvény szavazása sodorta az előrehozott választás közelébe a koalíciót, ám ez csak a felgyülemlett feszültségek kirobbanása volt. Ziobro és társai például keményebb kultúrharcot is követeltek Kacynskiéktől, akik még e téren nem követik eléggé a budapesti baráti kormányt.